Van három leckénk, ebből az egyik a hétfő délután, ami talán egy picit elvontabb vagy nagyobb alkotói szabadságot engedő lecke, mert hangulatokkal dolgozunk; nem konkrét téma van, hanem egy hangulat felidézése. Itt mindig kérdés, hogy valami valósat akarunk felidézni, hogy „igen, ez hétfő délután történt”, vagy pedig magát az általánosságot, az általános hétfő délutáni érzést. Nem tudom, nekem ez inkább egy picit inkább vasárnapot idéző kép, legalábbis mi akkor – ritkán – jártunk cukrászdába. Nekem ez egy cukrászdai hangulat, de lehet, hogy valami más helyszín, de nagyon jó maga az a játék, ahogy a tükröződésben, ebben a csiszolt üvegtükörben megjelenik Mesevirág arca. Ez a kettősség azért is izgalmas, mert hogyha ő nem jelenne ott meg, hátulról nézve lehetne akár egy idősebb – mármint Mese életkorához képest – lány is a képen. Tehát meg van egy olyan kettősség is ebben, ami igazából valahogy a felnőtté válást hozza nekem. Nem biztos, hogy ezt jól meg fogom tudni indokolni, hogy miért érzem így, de nekem van egy ilyen érzésem. Szeretem ezt a képet, függetlenül attól, hogy egy picit nekem a bal oldala kifut. Ott valahogy – nem tudom másképp megfogalmazni – olyan, mintha jönne be a hideg az ajtórésen keresztül. Látom én, hogy az ott valami fogas és ott vannak a kabátok, de formájában és kompozíciójában is ez túl sokat nyit nekem a képet bal oldal felé. Lehet, hogy abból kevesebb is elég lenne, és akkor jobban tudnánk erre a játékra koncentrálni, mert olyan, minthogyha várnék egy szereplőt, aki majd belép ebbe a képbe. Ha ez volt a cél, akkor jó, de nekem ez most ott egy kicsit nyitott maradt, de három csillag. Tetszik. Annyit azért megjegyzek, hogy valamilyen szinten nem lenne rossz, ha az élesség mindenütt, vagy ha nem mindenütt, de valahol lenne élesség a képen. Most úgy tűnik, hogy vagy bemozdult a kamera vagy nem jól tudott élességet állítani. A tükörnél mindig nehéz az élesség állítás. Figyeljünk oda, hogy a tükörre jobb manuálisan élességet állítani, mert az be tudja csapni az elektronikát. (hegyi)
értékelés:

Egy valószínűleg temetői hangulatot látunk, aminek kifejezetten jót tesz a fekete-fehér, és az is jó irány, hogy tudatosan használod a mélységélességet és a háttérben elhelyezett figura irányítja a nézőt, dinamizál. Egyetlen probléma van, ez pedig az, hogy a kép sehol se éles. A virágnak valahol élesnek kéne lennie. A másik az személyes - hatásvadásznak érzem a címadást, a kép mesél enélkül is, bízni kell a nézőben, hogy a maga története el fog indulni, ez a konkretizálás viszont megoszt, mert vagy elfogadom, amit üzen, vagy nem, de ez a verbalitás szintjén dől el, nem a képben. (hegyi)
értékelés:

Szuper ötlet a házifeladatra, szuper megvalósítás. Jól megoldva az előtér háttér viszony, élesség a férfin, lágy életlenben a barnás állatforma (és nem szemből, hogy asszociálhassunk). Mondhatnánk, ezen a képen nincs ember, akkor milyen férfiről beszélnek itt? Épp ez a titka a képnek, hogy a tárgyakhoz kapcsolódó ismeretanyaggal hoz létre sokféleképpen olvasható "húsos" mesét. A kép telve van szatírával, a múltat új köntösbe csomagolva. Jó a kompozíció. Köszönöm. (szőke)
értékelés:

Igazán jó a lecke és a téma kapcsolódása, hiszen egy ember által épített szakrális rendszer megfelel ide és még a környezet is. Azonban, ha a képen szimmetriák is jelentkeznek sőt uralkodóak, követni kellene végig ezt a szabályt és nem dekomponálni. Másrészt, van annyira izgalmas ez az építmény, hogy jó lett volna többet láttatni belőle. Azt, hogy kékben tartottad fontosnak tartom, mert a szakralitását erősítetted az információnak és az alsó gépállással is egyetértek. (szőke)
értékelés:

gombasztikus

Azt hogy maga a mechanizmus fotográfiailag hogyan jött létre, hogy itt milyen szerkezetet látunk, azt én nem tudom pontosan megmondani, talán valamilyen gomba. Az viszont biztos, hogy a képen látható formavilágot nagyon megerősíti a cím. És ebben címben nem csak az ősrobbanás, a születés vagy a megszületés vagy a megtermékenyülés van benne, hanem minden, ami a női és a férfi princípiumról, a nőiségről és a férfiasságról szól. Mindezt egyszerű eszközökkel: középre pontozott irányokkal, vonalacskákkal, fodrokkal, sötét felületekkel hozza létre. De azt ki kell mondani, hogy ennek a képnek erős szexuális tartalma van. Olyan szimbolikával dolgozik, amelyet - ha keresünk kapcsolódásokat – legközelebb a régi magyar népdalok nyelvezetében találunk meg, és ott is nagyon sokszor merítenek a növényvilágból. Ez egy nagyon jó kép és én három disznóra értékelem, csak így tovább. (szőke)
értékelés:

A riport házi feladat, amelyről többször beszéltünk már, közel áll a filmhez, de mégsem az. Merthogy fényképészek készítik fényképekkel és ezek a képek, kell, hogy sűrítsenek. Ha nagyon-nagyon sok ilyen kis képet összeraknánk, akkor abból akár a mozgófilm és létre jöhetne, hiszen a mozgófilmeknek valójában másodpercenként 25 frame, vagy 25 kocka/sec a meghatározása. Ebből az is következik, hogy én azt mondanám, hogy egy fontos tudósítást látunk itt, de talán a kevesebb sokkal jobb lenne. Az én véleményem szerint ezekből a koncertképekből akár három vagy négy darab is elég lenne, és ugyanazt az üzenetet tudná közvetíteni. Az egyik legerősebb képnek – bár nyilván ott is lehetett volna egy másik pillanatot kivárni, hogy minden mozdulat jól tudjon működni – az utolsó képet gondolom, ahol látszanak az alkotók a munkájuk után, ahol kicsit zavarban megköszönik a közönségnek, hogy itt voltak, meghallgatták őket. Tehát én azt mondanám, hogy ez a képsor kettő disznós képsorozat, azért mert nagyon sokat dolgozott vele, nagyon sok képet küldött el, ugyanakkor visszaadnám ismétlésre a riport kategóriát, mert tudom, hogy a Camilla az előző képek alapján tud sűrítettebben is mesélni. (szőke)
értékelés:

Érzés

A kép számomra nem elsősorban azért fontos, mert a 31-es leckére érkezett. Ezzel azért nincs értelme vitatkozni, mert nyilván valamilyen szubjektív ok az, amiért az alkotó ide, ebbe a házi feladatba helyezte el ezt az alkotást. Az én számomra fontos elfogadás, az a kép önvalójából fakad, hogy ez a kép egy nagyon jó kép az emberi testről, a természeti felületekről és jó az, hogy ennyire közel kerül hozzánk kitárulkozva egy tenyér, és azt mutatja, hogy az én tenyeremben egy szív alakú levél van. Jók a tónusai, nagyon jót tesz ennek a képnek, hogy nem színes. Talán egy nagyon picit lehetne a hátteret valamilyen módon igazítani. Most vibrál egy picit az a háttér és ettől a kéz, az így lelökődik a síkra redukált felületről. De az is elképzelhető, hogy pont ez ennek a képnek a titka és a dinamikája. Én ezt a képet nagyon szeretem és háromdisznósra értékelem. (szőke)
értékelés: