killing me softly

Elfogadom, hogy ez a 27-es lecke, rezonanciára érkezett, bár amikor ezt a leckét feladtuk, akkor teljesen más irányban gondolkodtunk, de nem akarok ezen vitatkozni, hogy hol van ebben a képben a rezonancia, bár a kérdés talán jogos, és Camilla ha erre jár, akkor adhatna valami segítséget. A kép maga kompozíciójában izgalmas. Az is érdekes, hogy erre a bugyiszárítóra egy balettcipő és egy kés van felakasztva. Van ott valami a kettő között, amit viszont nem tudok értelmezni, ami egy zokni vagy én nem tudom, és ez egy picit zavar is engem. Tehát amíg a két tárgy jól felismerhető, addig ezen a képen maradtak részek, amik ezeknek a tárgyaknak a viszonyát gyengítik. Ilyen például a két tárgy közötti, szerintem zokni, aztán ott van a háttérben valami masniformájú izé, azt sem tudom, hogy mi akar lenni, a fürdőszoba falánál is valami ott baloldalon belógicsál, valószínű faliszekrény. Én azt gondolom, hogy erre azért érdemes figyelni, hogy ha ilyen erős eszközökkel dolgozunk és ilyen erős jelképeket használunk, akkor a háttérben lévő dolgok ne gyengítsék ezt a történetet, pontosabban, ha ezek ott szerepelnek, akkor legyenek indokolhatóak, hogy miért vannak ott. Most ennek az indokát én nem látom, és ettől az egésznek a drámája egy picit kilágyul és a dráma modorossággá változik attól, hogy nincs végiggondolva, hogy mi miért marad a képen. Szóval én azt mondom, hogy érdemes lenne ezt a képet ismételni, ha Camillának van ehhez kedve, kicsit átgondoltabban, hogy mi marad a képen. Ha nem, akkor mondom, elfogadom a 27-es lecke, rezonanciára úgy, hogy ez egy jó ötlet és abszolút erős és jó irány, de én mégis azt mondom, hogy ez egy csillag, mert zavaros egy kicsit a megfogalmazás. (hegyi)
értékelés:

cukiMese

Van három leckénk, ebből az egyik a hétfő délután, ami talán egy picit elvontabb vagy nagyobb alkotói szabadságot engedő lecke, mert hangulatokkal dolgozunk; nem konkrét téma van, hanem egy hangulat felidézése. Itt mindig kérdés, hogy valami valósat akarunk felidézni, hogy „igen, ez hétfő délután történt”, vagy pedig magát az általánosságot, az általános hétfő délutáni érzést. Nem tudom, nekem ez inkább egy picit inkább vasárnapot idéző kép, legalábbis mi akkor – ritkán – jártunk cukrászdába. Nekem ez egy cukrászdai hangulat, de lehet, hogy valami más helyszín, de nagyon jó maga az a játék, ahogy a tükröződésben, ebben a csiszolt üvegtükörben megjelenik Mesevirág arca. Ez a kettősség azért is izgalmas, mert hogyha ő nem jelenne ott meg, hátulról nézve lehetne akár egy idősebb – mármint Mese életkorához képest – lány is a képen. Tehát meg van egy olyan kettősség is ebben, ami igazából valahogy a felnőtté válást hozza nekem. Nem biztos, hogy ezt jól meg fogom tudni indokolni, hogy miért érzem így, de nekem van egy ilyen érzésem. Szeretem ezt a képet, függetlenül attól, hogy egy picit nekem a bal oldala kifut. Ott valahogy – nem tudom másképp megfogalmazni – olyan, mintha jönne be a hideg az ajtórésen keresztül. Látom én, hogy az ott valami fogas és ott vannak a kabátok, de formájában és kompozíciójában is ez túl sokat nyit nekem a képet bal oldal felé. Lehet, hogy abból kevesebb is elég lenne, és akkor jobban tudnánk erre a játékra koncentrálni, mert olyan, minthogyha várnék egy szereplőt, aki majd belép ebbe a képbe. Ha ez volt a cél, akkor jó, de nekem ez most ott egy kicsit nyitott maradt, de három csillag. Tetszik. Annyit azért megjegyzek, hogy valamilyen szinten nem lenne rossz, ha az élesség mindenütt, vagy ha nem mindenütt, de valahol lenne élesség a képen. Most úgy tűnik, hogy vagy bemozdult a kamera vagy nem jól tudott élességet állítani. A tükörnél mindig nehéz az élesség állítás. Figyeljünk oda, hogy a tükörre jobb manuálisan élességet állítani, mert az be tudja csapni az elektronikát. (hegyi)
értékelés:

pocahontas

Egy nagyon finom, kevés eszközzel dolgozó portrét látunk, ahol a fő hangsúly a szemeken van, az arc a sötét háttérből nagyon szépen emelődik ki, a gesztussal és a formával is egyet lehet érteni. Talán ha centrális a kompozíció, egy icipicit a fényekkel még lehetett volna játszani, de így is nagyon kifejező, szép munka. (hegyi)
értékelés:

Már megint megölték a rózsákat

Egy valószínűleg temetői hangulatot látunk, aminek kifejezetten jót tesz a fekete-fehér, és az is jó irány, hogy tudatosan használod a mélységélességet és a háttérben elhelyezett figura irányítja a nézőt, dinamizál. Egyetlen probléma van, ez pedig az, hogy a kép sehol se éles. A virágnak valahol élesnek kéne lennie. A másik az személyes - hatásvadásznak érzem a címadást, a kép mesél enélkül is, bízni kell a nézőben, hogy a maga története el fog indulni, ez a konkretizálás viszont megoszt, mert vagy elfogadom, amit üzen, vagy nem, de ez a verbalitás szintjén dől el, nem a képben. (hegyi)
értékelés:

Bóbita udvarán

Ráül, ígér neki csókot, röpteti és kikacagja... gyerekkorom kedvence ez a vers, még Halász Judittal is működött... Nagyon érdekes és speciális az a pörgettyű vagy hinta, vagy más játék, amit látunk a képen - bár most nem derül ki számomra, hogy mi is ez valójában, talán ha a kép tetején nem vágod el a szerkezetet, ez is kiderülhet. Ami nekem nagyobb problémát jelent, az a háttér és téma viszonya. Most ide-oda kalandozok a képen, nézem a békakirály hasán a pöttyöt, de ugyanígy erős a sárga asztal, a zöld sörsátor, a terasz és a virágok, vagyis a mélységélesség megválasztásával neked kellett volna segíteni a nézőnek abban, hogy a kiválasztásnál mi legyen az uralkodó sorrend. Most picit minden egyszerre szól, mint a régi rádiókon, amikor nem hangoltuk be a tekerőt rendesen. (hegyi)
értékelés:

Hű Társak

Szuper ötlet a házifeladatra, szuper megvalósítás. Jól megoldva az előtér háttér viszony, élesség a férfin, lágy életlenben a barnás állatforma (és nem szemből, hogy asszociálhassunk). Mondhatnánk, ezen a képen nincs ember, akkor milyen férfiről beszélnek itt? Épp ez a titka a képnek, hogy a tárgyakhoz kapcsolódó ismeretanyaggal hoz létre sokféleképpen olvasható "húsos" mesét. A kép telve van szatírával, a múltat új köntösbe csomagolva. Jó a kompozíció. Köszönöm. (szőke)
értékelés:

Ébren álmodom

Fontos döntés a monokróm jelleg és mindez egy kissé rózsaszínben tartva. A kiégetett felület is az álomszerűséget erősíti. Ajánlanám figyelmetekbe az Estiklopédiában talán található információ Roman Polanski: Kés a vízben című, még Lengyelországban készült filmjét, amely hasonló nyelvezetben, de mozgófilmi formában mesél. Ez a képed azért fontos, mert a megélés súlya erős rendezőelvként nyomja össze eggyé. Jó példája annak, hogy ha sokáig zakatol az emberben a múlt kevés eszközzel is képes aktuálisan verselni. Valami hasonlónak a megtalálására ösztönöznélek a Vasalós képnél is, hiszen az, mint kép ugyanolyan fontos. Nagyon szép drámai kép. (szőke)
értékelés:

Kitörés

Igazán jó a lecke és a téma kapcsolódása, hiszen egy ember által épített szakrális rendszer megfelel ide és még a környezet is. Azonban, ha a képen szimmetriák is jelentkeznek sőt uralkodóak, követni kellene végig ezt a szabályt és nem dekomponálni. Másrészt, van annyira izgalmas ez az építmény, hogy jó lett volna többet láttatni belőle. Azt, hogy kékben tartottad fontosnak tartom, mert a szakralitását erősítetted az információnak és az alsó gépállással is egyetértek. (szőke)
értékelés:

Valós ízek

valós vasalt

Szép szerethető "szoció" vagy üzenet, témájában. Jók a barnásban tartott, vagy megtalált színek, háttérben zöld, szürkés-kék. Az iránnyal van pici gond, a vasaló "útja" befelé a középpont felé húz, de ott nem történik most izgalmas esemény, legalábbis nem látható. Ki a főszereplő? A hús? Nem látható jól, nem serceg, gőzöl. A vasaló? Egy része lemarad, miközben egy nagyon szép archaikus szerkezet. Úgy sejtem jól tapintasz rá most is a témáidra, csak nem szánsz az elmélyülésre elég időt. A házifeladattal dolgozz tovább! (szőke)
értékelés:

Ős-robbanás

gombasztikus

Azt hogy maga a mechanizmus fotográfiailag hogyan jött létre, hogy itt milyen szerkezetet látunk, azt én nem tudom pontosan megmondani, talán valamilyen gomba. Az viszont biztos, hogy a képen látható formavilágot nagyon megerősíti a cím. És ebben címben nem csak az ősrobbanás, a születés vagy a megszületés vagy a megtermékenyülés van benne, hanem minden, ami a női és a férfi princípiumról, a nőiségről és a férfiasságról szól. Mindezt egyszerű eszközökkel: középre pontozott irányokkal, vonalacskákkal, fodrokkal, sötét felületekkel hozza létre. De azt ki kell mondani, hogy ennek a képnek erős szexuális tartalma van. Olyan szimbolikával dolgozik, amelyet - ha keresünk kapcsolódásokat – legközelebb a régi magyar népdalok nyelvezetében találunk meg, és ott is nagyon sokszor merítenek a növényvilágból. Ez egy nagyon jó kép és én három disznóra értékelem, csak így tovább. (szőke)
értékelés:

Voltaire szerette

a mopsz

Egy kutyust látunk, erőteljesen közel engedve a kamerához. Az én szobafalamon nem biztos, hogy szerepelne ez a kiskutya, pontosan azért, mert a kép határozott és jó megfigyelésű, tehát eléggé benne van az ember privát terébe, ahogy ez a kis élőlény néz ránk. Azt kell hogy mondjam, hogyha ettől egy kicsit elvonatkoztatok, akkor egy dokumentum képet látunk. Azt nem tudom biztosan, hogy a 6. lecke Házi kedvenc feladatként maga az alkotó és a hozzá kapcsolódó kedvenc képzőművészetileg vagy alkotás folyamatában mennyire jelenik meg, mert számomra egy aránylag jól lefotografált kutyaképet látok, néz engem ez a kutya, látom a szőrét, a fülét meg a tekintetét és róla tudok meg sok mindent, de a viszonyról nem annyira. Úgyhogy mint állatfotóra megadnám a három disznót, de a házi kedvenc filozófiája miatt visszaadnám ismétlésre a házi feladatot. (szőke)
értékelés:

Bori
Bori
Bori
Bori
Bori
Bori
Bori
Bori
Bori
Bori
Bori
Bori
Bori
Bori
Bori

A riport házi feladat, amelyről többször beszéltünk már, közel áll a filmhez, de mégsem az. Merthogy fényképészek készítik fényképekkel és ezek a képek, kell, hogy sűrítsenek. Ha nagyon-nagyon sok ilyen kis képet összeraknánk, akkor abból akár a mozgófilm és létre jöhetne, hiszen a mozgófilmeknek valójában másodpercenként 25 frame, vagy 25 kocka/sec a meghatározása. Ebből az is következik, hogy én azt mondanám, hogy egy fontos tudósítást látunk itt, de talán a kevesebb sokkal jobb lenne. Az én véleményem szerint ezekből a koncertképekből akár három vagy négy darab is elég lenne, és ugyanazt az üzenetet tudná közvetíteni. Az egyik legerősebb képnek – bár nyilván ott is lehetett volna egy másik pillanatot kivárni, hogy minden mozdulat jól tudjon működni – az utolsó képet gondolom, ahol látszanak az alkotók a munkájuk után, ahol kicsit zavarban megköszönik a közönségnek, hogy itt voltak, meghallgatták őket. Tehát én azt mondanám, hogy ez a képsor kettő disznós képsorozat, azért mert nagyon sokat dolgozott vele, nagyon sok képet küldött el, ugyanakkor visszaadnám ismétlésre a riport kategóriát, mert tudom, hogy a Camilla az előző képek alapján tud sűrítettebben is mesélni. (szőke)
értékelés:

Játszuk el

Azért szeretem a Camillának ezt a képét, mert az ő kis modelljét megfigyelve, sok-sok képet készített már róla, tulajdonképpen kivetít. A modellen, a pici, miniatűr tárgyakon, állatkákon keresztül és a fürdőszoba kádjának oldal díszítéseivel és ezzel a barnás tónussal a háttérben hoz valami nagyon filmszerű, valami emlékképszerűt, valami latinost. Mégis a kép játékával, modelljével, helyzetével együtt valami olyan érzése van az embernek, minthogyha ez a házi feladat nem egy dokumentáció lenne, hanem átlép a dokumentációból, és érzés szintjén nagyon erősen utal az alkotóra. Ezért gondolom, hogy ez egy fontos kép, mert mindenfajta rekvizitumán keresztül nem csak a valóságról szól, ami itt látható és darabszámra leosztható, hogy: fürdőkádcsap, mini dinoszaurusz. Nem csak ezek miatt, hanem összességében hoz valami nem konkrétan érzékelhetőt, de mégis az alkotóra vonatkozót. Általában, szerintem, ez lehet a titka a jó alkotásoknak, hogy nem tudjuk megfogni, de azt tudjuk, hogy fontos számunkra. Ez egy három disznós kép. (szőke)
értékelés:

Szavak nélkül

Érzés

A kép számomra nem elsősorban azért fontos, mert a 31-es leckére érkezett. Ezzel azért nincs értelme vitatkozni, mert nyilván valamilyen szubjektív ok az, amiért az alkotó ide, ebbe a házi feladatba helyezte el ezt az alkotást. Az én számomra fontos elfogadás, az a kép önvalójából fakad, hogy ez a kép egy nagyon jó kép az emberi testről, a természeti felületekről és jó az, hogy ennyire közel kerül hozzánk kitárulkozva egy tenyér, és azt mutatja, hogy az én tenyeremben egy szív alakú levél van. Jók a tónusai, nagyon jót tesz ennek a képnek, hogy nem színes. Talán egy nagyon picit lehetne a hátteret valamilyen módon igazítani. Most vibrál egy picit az a háttér és ettől a kéz, az így lelökődik a síkra redukált felületről. De az is elképzelhető, hogy pont ez ennek a képnek a titka és a dinamikája. Én ezt a képet nagyon szeretem és háromdisznósra értékelem. (szőke)
értékelés:

hermanito (2)

(háttérzaj nélkül)

Azt köszönöm, hogy szűkíti a gondolkodásmódját Camilla, hogy a modelljével többet foglalkozik és az előző képhez képest sok minden összeszedettebb. Most mégis, szinte magammal vitázva azt mondom, hogy valószínűleg a modellel készült előző képnél, talán a gesztus miatt volt valami olyan plusz apróság, amitől nagyon sajátos a kép. És itt ez a pici íz, fűszer ez pedig elveszik és egy korrekt, egy tiszteletteli, de távolságtartó kép jön létre. És továbbra is azt mondom, hogy a fekete ruhával valamit kezdeni kellene, hogy a részletei, ha már kompozícióban használjuk, érzékelhetőek legyenek. Azt viszont nagyon fontosnak tartom, hogy dolgozik a portré feladaton, úgyhogy a kettő disznót szeretném megadni éppen azért, hogy továbbra is ezzel a házi feladattal legyen – hogy is mondjam – kedve még a továbbiakban is munkálkodni. (szőke)
értékelés: