Ez egy korhatáros fotó. Meglep az, hogy ennyire nem szóltok hozzá, miközben az üzenet eléggé egyértelmű és elég kemény. Fontos tudnunk foglalkoznunk és reagálnunk a gyászra, fontos az, hogy megtaláljuk azokat a rezonanciákat, amiket ezek bennünk létrehoznak, és itt egy gyónást látunk. Én nem firtatom azt, hogy technikailag hogyan jött létre ez a kép, hogy mi kell ahhoz, hogy egy ilyen fotót létre tudjunk hozni, mert azt gondolom, hogy ez nem az az idő, ahol ezt firtatni kell. Az a helyzet, hogy egy nagyon érdekes megfigyeléssel egy nagyon egyértelmű kompozícióval létrejött egy üzenet egy veszteségről, a meg nem született gyermekről, arról a tragédiáról, amit akármennyire is próbálunk férfifejjel megközelíteni, vagy értelmezni, de mégiscsak ez az a szint, amit valószínűleg csak a nők képesek igazán mélyen átérezni, mi ebben maximum támogató, külső szemlélők tudunk lenni. Nagyon büszke vagyok arra, hogy egy olyan közösség tagja lehetek, ahol egy ilyen kép megszülethet, és fölkerülhet az oldalra. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:    

Nagyon érdekes ez az ábrázolása egy esküvői helyzetnek. Van ebben egy olyan áttét, ami azért kellemes, azért jó és meglepő, mert nem csak egy voyeur, egy kukucskáló szerepet mutat a nézőnek, mert az egész olyan, mintha abból a valóságból, amiben mi élünk, időben is visszalépnénk. Kortalanná válik ez az egész helyzet a szobán belül. Kívül van egy szociografikus megközelítés a parkettával, érdekes módon semmit nem látunk a külső térből, de sejthetően ez valamilyen bérlakás, és aztán a belső helyzet az, ami kortalanná teszi ezt az egészet. Nagyon izgalmas ez az egész ugrálás, amit Camilla itt létrehoz. Megvan a leckemegoldás is, ez egy jó kép. Azzal nem teljesen értek egyet, hogy miért kell színezni. Felejtsük el ezt a szépiázást, mert nyálassá teszi ezt az egészet. (hegyi)
értékelés:    

[jwplayer|config=4:3|file=/sites/default/files/12/03/villalobos1203123_1.mp4|image=/sites/default/files/12/03/villalobos1203123_1.jpg]

Az helyzet, hogy a zene összerántja a dolgot, de így most ez nincs készen, nincs befejezve, akkor sem, ha ez csak egy teaser, egy figyelemfelhívó előzetes, mert hiányzik valami olyan képi utalás, ami előrevetíti, mi is fog történni majd abban a valamikori filmben, vagyis csak blendézések és szövegúsztatások vannak, ami így inkább egy irodalmi alkotás lehet, vagy mondjunk témafelvetést, ami bármi érdekes is, de képileg nem tart a monitor előtt. Ezen felül ha csak szöveg van, akkor annak átgondoltnak kell lennie, nem csak tartalmában, de formájában is. Ékezetes szöveg, ékezetes betűket kíván, akkor is, ha adott gépen nincsenek magyar karakterek, az unicode világában ez nem okozhat gondot, csak picit utána kell nézni, hol lehet kóddal előhívni az ékezeteket. Aztán a tipográfia, ami most inkább egy steadycam horrorhoz hajaz, mint filozófiai felvetéshez, ezek a betűk inkább a bizonytalanságot, e belső riadalmat vetítik előre, ezért nem igazán alkalmasak a szöveg súlyának megjelenítésérére. A három pont, ez már tipográfia, szó végén jelenik csak meg, hibás használat, ha szó elejére is odatesszük, akkor is, ha a logika szerint akarjuk jelezni, hogy egy megkezdett mondat folytatását látjuk. Ami a betűúsztatást illeti, a Csillagok háborúja az egyik alap film ebben, ahogy ott sorolnak a szövegek, vagyis ha zoomolom a szöveget, akkor használjam azt, ha úsztatom fel s le, akkor azt, de semmiképp se keverjem a kettőt, mert ez is a bizonytalanságot növeli a nézőben, és nem a téma kérdéseinek bizonytalanságát, hanem a készítőét. Ha kérhetem, ezt kéne javítani és újragondolni, tipóban is, és abban is, hogy valami azért képileg is kell, hogy történjen azon kívül, hogy olvashatjuk a szöveged. (hegyi)

Az a helyzet, hogy az ötlet zseniális, a kivitelezéssel nem száz százalékok, érdemes lehet utánanézni Ansel Adams zónarendszerének. Ha hallgattad a rádióban, amikor Felicides Ildikóval beszélgettünk, (első óra, második óra) ő, mint laboros, elég sokat mesélt a tónusokról, a laborálásról, a maszkolásról. Itt most erre azért hívnám fel a figyelmet, mert ennél a képnél létre lehet hozni egy olyan verziót, aminél központibb szerepet tud kapni maga a fő motívum. Ahogy itt látom, három ujjnál létre is jön a fényben az a tónusrend, ami kívánatos lenne. Most az a takaró, amibe ez a kis láb belesüpped, tónusban elviszi az egészet, mert sokkal világosabb és onnantól kezdve már nehezen lehet koncentrálni, ez a formai játék nem tud akkora erővel szerepelni. Nem kell ezt nagyon drasztikusra venni, próbálok én erre majd egy példát mutatni az elemzés alatt, hogy mire gondolok. Ezzel a gyerektalp iránnyal lehet még dolgozni, egészen furcsa azt látni, amikor egy csecsemőnek megnézzük a talpát, hogy azok a jellegzetességek, amik egy felnőtt embernél megvannak, a saroknál, a talppárnáknál, nálunk még nincsenek jelen, vagy csak nagyon gyengén. Az egész teljesen más struktúrát mutat, ez is egy izgalmas dolog lehet. (hegyi)
értékelés: