Ez a legcsodásabb Mese.

A portré arc nélkül házi feladat az első szokott lenni, amit az ideérkezők megoldanak, és azon túl, hogy egy majdnem monokróm, barnás színezetű, visszafogott képet látunk, és érdekes a kép önmagában is, a szereplővel és a külső szereplővel, ahol a kezeknek a gesztusainak fontos szerepe van, és ezen túl egy érdekes logikai játéknak vagyunk a részesei, ugyanis a Camilla nem véletlenül ismétli a leckéket, mert mindig talál egy újabb helyzetet. Camilla itt azt a geget használja, hogy valójában a képen látunk portrét, sőt, abszolút egy portréfotót látunk, egy érdekes testgesztussal, amit a kis szereplő kicsit balra elmozdulva, a feje jobbra, mint egy kis gyerek-divatfotónál alkalmaz, de a házi feladat ugye, az az alkotókra, a beküldőkre vonatkozik, és a szabályait tágítja, másként értelmezi, kreatívan közelíti meg, ugyanis tényleg a beküldő nem látszik a képen, mégis nagyon sokat látunk információban róla, a gyereken keresztül. Tehát miközben egy portrét látunk, a kép mégis teljesíti a portré arc nélkül kategóriáját, az anya szempontjából. Ezért fontos a kép címe is, hogy Anya vagyok, valahogy ilyesmi a megfejtés, hogy anya vagyok, küldöm magamról a képet, amit nem láthattok, de mint anya, a gyerekemen keresztül egy csomó mindent megtudhattok rólam. A párducmintás ruhákat, amit a gyerekre adok, a haját amit rendezgetek, a testét, amit érintgetek, és a gesztusait, amik engem közvetítenek. Egy olyan technikával dolgozik itt fotós, ami nem elsősorban képzőművészeti kategória, hanem rezonancia, a környezetet használja fel. Ez lehetne más fényképtémánál tárgyak, fa, virágok, növények, emberi helyzetek amiken keresztül átrezonálódik, interpretálódik mindaz, ami a fotósban lezajlik. Ilyen értelemben ez egy nagyon jó vállalkozás, csak az a kérdés merül fel bennem, hogy a kép önmagában olyan, mintha Mesevirág egy árucikk lenne ezen a képen, ahol mint egy török vásárban az árus árulná a portékáját, és éppen mondaná, hogy és itt van a haj, a valódi vörös színekkel göndörödik, eladó… tehát igazából az a kérdésem, hogy ha ezen a dramaturgián keresztül halad a fotós, akkor mi a kiválasztás értéke, hogy bármennyire is a gyerek arcára szeretnénk fókuszálni, a kéz gesztusai miatt a hajat vesszük elsődleges üzenetnek. Mit jelent az, hogy akárha nem is tudatosan, a fotós a hajat veszi elsődleges üzenetnek. Elképzelhető, hogy ha a fantáziánkat szabadon engedjük, hogy a haj a szabadság szimbóluma, a sörény, és így keressük a választ, és azt feltételezzük, hogy a kép az első leckében az anyáról szól, akkor az anya szabadságkeresése, jelen pillanatban elfoglalt helyének a szabadságkereséséről szól ez a kép. Akkor viszont az a kérdés, hogy miért ennyire burkoltan és elvont módon jelentkezhet egy ilyen üzenet és a cél az, hogy a megfejtés nehezen értelmezhető, kvázi titkos legyen, és ez is elfogadható, csak akkor azt kell tudni kimondanunk, hogy ez a cél. Valójában a kérdés itt az, hogy feltételezhető-e tudatosság, vagy ösztönszerűen használja az alkotó ezeket az eszközöket. Azért vettem a bátorságot, hogy ennek a képnek a nyomán elmondjam, hogy milyen irányvonalak érzékelhetőek, mert azt remélem, hogy ez a műhelymunka, amit itt az estiskolán végzünk hogy az alkotók az alkotásokban a képi eszközökkel tudatosan tudjanak dolgozni. A három disznó megvan rá. (szőke)
értékelés:

Ez egy jó kép, és azért jó kép, mert ugye ez az egész környezet, minden ami statikus ebben a elhúzott helyzetben és a sárkánygyíklány, aki itt alakot vált és kipörög egy másik térbe, ez a habitus igenis ott van Mesevirág létezésében, ott van a szélviharszerű jelenléte, és úgy gondolom, hogy ehhez a mozgás házi feladathoz Camilla nagyon is jól dolgozott együtt a partnerrel, a modellel és ez a kép nagyon is közvetíti azt, amit személyesen is, ha találkozik az ember Mesevirággal, akkor megélhet, amikor az ember fején ül a királynő, és éppen az orrát akarja szétműteni, hogy megtudja, hogy mi van bent. Úgyhogy ez a kép egy jó kép, három disznó. (szőke)
értékelés:

Az út, az odavezető út van egy ilyen felújított vagy új vagy nem tudom én modern épületben, talán a lakásajtó előtt látható kislány, aki ennek a képnek a középpontjában van, a korlátok, a lépcső és minden oda tart, még a kör, még a hullahopp karika is, minden Mesevirágot erősíti, és mint ilyen, azt gondolom, hogy aránylag elég jól van megoldva. Azért azt hozzátenném, hogyha egy picit valamelyik irányban elmozdulsz, akár a vastraverzek felé, akár a fehér felület felé, ettől még ugyanúgy megtartod középpontban Mesevirágot. A bal és a jobb oldal egy picit billeg, ennek az arányait, hogyha valamerre fölerősíted, akkor az egyensúly jobban létrejön. Most az a baj, hogy túl szimmetrikusan, középen van Mesevirág és a két oldal egy kicsit harcol egymással. Tehát most ebben a helyzetben, amit látunk, a bal oldali felületre, a fehér felületre vagy egy kép kívánkozna, vagy valamit kéne kezdeni a jobb oldali vastraverz formákkal. Ez azért van, mert szerintem, ha egy picit elmozdítottad volna a kamerát, akkor nem kell változtatni a környezeten, hanem ez az egyensúly probléma megváltozna. Ez most két disznó. (szőke)
értékelés:

Elemzés az Ankh 1-nél, 3 malac. (szőke)
értékelés:

Ki az az Ankh? Nem tudom - mondja Zsolt - most akkor én beszélek, mielőtt elemzel. Elmondom, hogy a Tilos rádióban az Andrásnak van egy szokása, hogy hallgató 423 válassz nevet, magyar nevet válassz, amit ki tudok mondani. Én most azt mondom nektek, hogy lehet, hogy az én műveltségem kevés ehhez, hogy a felkiáltójelet vagy az Ankh 1-et tudjam értelmezni, de nekem azért az egy fontos dolog lenne, hogy annyiban segítsetek már engem, hogy ne érezzem már magam annyira egyedül… nem tudom, hogy mi az, hogy Ankh 1. Lehetne azt is odaírni, hogy formáció 1, lehetne azt is odaírni nekem, hogy mit tudom én… közben megnéztük a Wikipédiában, hogy mit jelent az, hogy Ankh és most már tudom, hogy mi az, hogy Ankh. A fiatalember, akinek nincsen vezetékneve csak keresztneve van, az is használta ezt, az a zenész. Most már értem, értem én, ez egy formai megfeleltetés akar talán lenni, de nem tudom, jó én itt most bezárom a magam kis nyökögését.
   A képen az látható - mondja András - hogy egy kisördög fölfelé néz a szemével és megint ebben a csíkos sapiban van. Mi szeretjük ezt a csíkos sapit. Jól van megoldva a dolog, mert jól van komponálva, jól van vágva, nincs levágva a kéz, nincsenek a formák megmetszve, dinamikájában is jó a kompozíció, talán én mondjuk egy fél centit levágtam volna a jobb oldalról még, és akkor még jobban húzása van ennek a dekomponáltságnak, de én ezt nagyon szeretem ezt a képet. Pontosan azért szeretem, mert egy olyan, mondhatjuk színháznak, hogy egy színházi beállítást látunk, de ugyanakkor viszont mégiscsak azt mondom, hogy a saját - volt egy könyv, az volt a címe, hogy Ötödik Sally és nem tudom, hogy ki csinálta azt a könyvet, biztos olvasta itt azért néhány ember, - a saját képeinkből, vagy a saját énjeinkből adunk ebből. Még egy javaslat van, hogy lehetséges, hogy nekünk közelebb kerülne ez a kép, hogyha a kérdező Camilla, vagy a figyelő Camilla, - tudom, hogy ezek nagyon egyszerű megközelítések - lehet, hogy ezek jobban elfogadhatóak lennének ezek a történetek, hogyha odaengednél közelebb magadhoz és nem kellene azokat a kvíz játékokat végigjátszani, ami itt közben létrejön, tehát, hogy ott van a mágikus bot a nyakadban aminek ez a neve. Természetesen most is ott van a másik képen is ugye az Ankh 2-ön, ahol nyilvánvalóan ugyanúgy, ahogy az előző képen is látszik, hogy egy beállított helyzetet látunk, ahol nagyon is be van lőve az a haj, hogy a baloldali szemed kitakarja, hogy a jobboldali szemgolyó felfelé nézzen a horgolt sapkába, hogy egy kicsit az ajak lógjon, ezek tulajdonképpen akár divatfotók is lehetnének és mint olyanok viszont nagyon jó kis helyzetgyakorlatok, úgyhogy az Ankh 1-re az Ankh 2-vel megvan a három disznó. Én ezeket egy képsornak tartom, ugyanaz a történet van tulajdonképpen háromféleképpen földolgozva. Azt kérem, hogy próbálj ezekkel dolgozni, vagy akkor sorozatként kezeld és add be sorozatként, hogy ebből a helyzetből én most mint egy tanulmánysort elkészítettem, mert ezeknek lehet bármilyen címet adni, Ankh, meg Vankh, meg Vabang, akármit adhatsz, de ezek tanulmányok. Három kép van, három gesztussal ugyanarra a történetre tanulmányként. Úgyhogy most utoljára még megvan a három disznó mindegyikre darabonként, de utána ezeket kérném, mivel műhelymunkát végzünk, kezeljük ezeket egy csomagba. Ez nem azt jelenti, hogy a képek nem jók, hanem hogy attól, hogy más címet adunk nekik, ugyanarról a történetről szólnak. (szőke-hegyi)
értékelés:

Korántsem szeretnék tiszteletlen lenni az alkotóval, de szerintem nem fog megharagudni azért, ha azt mondom, hogy Iggy Popot látjuk a képen. Diane Arbust tudnám még idehozni példának, aki azért fontos és azért is mondjuk egyébként minden egyes táborban, hogy aki tudja, szerezze be a Fur című filmet (magyarul A szépség és a szőr címet kapta), akinek nincs meg, az valamilyen módon tegye fel a kezét, aztán majd valahogy megoldjuk, merthogy van ez a film, Diane Arbus életéről szól, ez nem egy konkrét életrajzi dráma, vagy életrajzi film, csak életrajzi ihletésű film, de nagyon-nagyon jól sűríti azt a fajta történetiséget, ami egy fotós életútja, vagy egy fotós útkeresése, és pontosan azért mondom őt is ide példának, mert neki vannak olyan képei, ahol ő egy olyan világot, az 50-es 60-as évek olyan szubkultúráját fotózta, ami ennél a képnél hasonlatos, és pontosan az a fontos ezekben, legalábbis hát Arbus képeiben az a fontos, hogy nem mond véleményt, nem tör pálcát, nem akar befolyásolni, hanem ábrázol. Keresetlen eszközökkel, néha torzított, objektív által torzított, néha a vaku által, furcsán világított helyzetekben, mégis egy nagyon fontos dokumentálásba fogott, és ez a dokumentálás ez nem állt meg a pillanatnyi dokumentálás szintjén, hanem el tudott jutni arra a pontra amikor a dokumentálásból személyiség és jellemrajzok ábrázolódtak, és a korról is egyfajta kritika, vagy egyfajta alkotói nézőpont megismerhető általa, úgyhogy én ezt nagyon szeretem ezt a képet minden egyes megmozdulásával. Tehát azzal, hogy egy ilyen hátteret választ, azzal, hogy vakuval ilyen fényviszonyt választ, hogy ilyen lámpával világít, az öltözettel, a make up-pal, mindennel együtt azt kell, hogy mondjam, hogy egy nagyon, nagyon erős kép. Zárójelben jegyzem meg, hogy még azt is mondhatnám, ezt már egy kicsit bátortalanabbul mondom, hogy ez akár divatfotóként is felfogható. Voltak ilyen stílusok vagy ilyen trendek a divatfotóban is. (szőke-hegyi)
értékelés: