A helyzet az, hogy a Nap járása lehetett volna kegyesebb is veled, mert most nagyon be van bukva maga az épület. Nem tudom, mennyi időd volt erre, ha ellenkező napirányt foghattál volna ki, akkor jobb lenne. Érzékelni a nagy teret, ez jó. (hegyi)

A hiba fontos dolog, ha hozzáad az alap ötlethez, elképzeléshez, ha más, magasabb minőségi szintre emeli azt. Patetikus akarok lenni, akkor azt mondom, hogy Isten ujja, valami, amin nincs hatalmunk, kontrollunk, csak abban dönthetünk, hogy ellenállunk, vagy a hullámait elfogadva próbáljuk szelídíteni. De kell az a plusz, azaz nem minden hiba emeli meg a szintet, van, ami csak rontott kép, és azt hiszem, a jó hibához azért kell a jó alapanyag is, alap ötlet. Itt nekem ez nem történik meg, nem lesz érdekesebb a kép, a sztori attól, hogy kicsúszott a szereplő, mert akkor se lenne sok értelme a képnek, ha ez nem történik meg, tehát talán úgy fogható ez meg, hogy a rossz vagy érdektelen képből nem lesz jó a hiba által sem. Még pontosabban csak az indokolt kép lehet jobb, több, mélyebb a hiba által. (hegyi)

Nos, magát a filmet nem elemezném, mivel ha jól látom, te az operatőr és vágó voltál, ezekre szorítkoznék. Az első kérdés az, ami problematikus nekem, hogy miért nincs egységesre fényelve a film? Se a fehéregyensúly nem stimmel, és ezt nem indokolja semmi, miért ez a beteges sárga sok helyen, se a belső fényviszonyok nem, főleg a két gyertyával megoldott intimitás résznél. Az jó lenne, ha a belső filmes rész megkülönböztethető lenne a sztoritól, a werktől, mind képileg, mind hangulatilag, érdemes lett volna ezt jobban végiggondolni, hogy mi lehet az, ami e kettőt elválaszthatja, hogy a néződnek még egyértelműbb legyen, hogy hol kezdődik és hol ér véget a belső film. Nem tudom, a világításba mennyi beleszólásod volt, de mint kamerás, kell, hogy legyen, egy fényforrásból ha közel a háttér, baromi randa árnyékok fognak születni. A két gyertya ebből a kameraállásból és ezzel az optikával nagyon zavaró, ural mindent, viszont annyira nem szépek. Aztán bejön egy asszisztens, aki jelzi, véget ért a móka mára, na most az ő nagy fekete háta eltakarja a szereplőt. A liftes jelenet jó, de megint a kameraállás. VAgy fentebbről kellene, és akkor a kicsiségük, szerencsétlenségük erősödne, vagy lentről és akkor főleg a fiúnak az uralkodó attitűdje lenne hangsúlyosabb. Aztán kimennek az utcára. Kézi kamera van, ami billeg, mocorog, de ha tudom, hogy ez lesz, tehát hogy nincs giroszkópos stabilizáló fejem, akkor nem szabad állni és ott billegni a felvevővel, hanem dinamikusnak kell lenni, vagyis nem lehet olyan, hogy te állsz, ők is állnak, és a kamera lötyög. Mozogni kell, svenkelni, körbemenni, tehát mindazt, ami hátránya a kézinek, azt előnnyé, szubjektívvé fordítani.Ez különösen fontos lenne a tétova csókjelenetnél, ahol a lány akarná, a fiú nem, félreértés van és sutaság, és ehhez kimondottan jó lenne, ha a kamera körbemenne, mert itt fordul meg a világ a lány körül és ebből lehetne aztán kiforogni a srácra. De ez minimális ügy, jó lenne ez, ha azt a kurva AGC fényautomatát nem hagytad volna bekapcsolva, mert így ahogy a boltívből bejön a fény, elveszítjük a fiút, átmegyünk esti forgatásba, miközben az idő maga nem változott, ez hiba. És végül a betűtípus. Ehhez ez a betű nem csak nehezen olvasható, de finomkodik is. Kínai pólós betű. Összefoglalva, több idő kell ahhoz, hogy fejben lefusd azt, amit meg akarsz csinálni, a helyszínt megnézd, mit ad ki majd a kamerával, jegyzeteljen az asszisztensed, hogy hol mire kell figyelni, bebukó fények, helyszín civil tárgyai, ésatöbbi, és akkor a dolog már élesben jobban adhatja magát. A liftnél túl sok a vágás, viszont ritmusban nincs fokozás, tehát nem erősíti azt az élményt, hogy mindjárt az utcán vannak, mindjárt el kell búcsúzni, és kiderül, hogy amit a forgatás alatt érzett a lány, az mennyiben valós, mindjárt jön a leforrázás... Mondtam, hogy a tartalomhoz nem mondok semmit, de annyit talán igen, hogy a rendezőnek lehet segíteni a stábnak abban, hogy ahol valami nem érthető, ott azt valahogy képileg el kell magyarázni, például a pingvinest, mivel hogy mi is van azzal a kaviccsal? Tehát Viki, fények, színhőmérséklet, kameraállás és ki kell kapcsolni az automatát. (hegyi)

Klasszikust idéző, hangulatában Kepes képét hívja elő ez a munka, fenn picit sok nekem, de egyébként kifejezetten jó, ahogy a toll és a drapéria hullámai ellenpontozzák egymást, az istenért le nem hagynám azt a redőződést a széléről, anélkül ez nem lenne egyensúlyban. Egy talán, hogy a csukott szem csak gyakorlatban adja a belső átélést, fotón kimerevítve nem a csúcspont, szóval nem a kamerába nézve, de a szemet érzékletesen meghagyva nekem ez jó lenne, de így is azt kell mondjam, hogy jó az, hogy ezt az irányt megtaláltad magadnak. Képeket kérek Viki, nagyobb tempóban! (hegyi)

Namost, az van Viki, hogy ezt az amúgy biztos meleg és biztos szépnek mondható pulóvert hagyni kéne a francba. Vagy csináld meg aktban, vagy keress valami rongyos melltartót, tehát vagy vidd el a lírába és onnan hozd vissza a tollal, vagy vidd el kőkemény punkba, amit aztán a statikus jógapóz akár visszahoz, a kulcs megint azt mondom, nem az, ahogy a kép készül, szakmailag jó lenne a kép. Az a probléma, hogy ha belül nincs átélve, akkor ez csak egy póz másolása valamibe, egy új környezetbe, de a miértre nem ad választ. Vagy az van, hogy megcsinálsz mások képeiből ami tetszik magaddal, érdekes és izgalmas, nem véletlen, hogy lett ilyen leckénk és én örülnék, ha elkezdenétek - avagy csináld úgy, hogy az te legyél, legyen akkor csak egy ihletadó a kiindulási kép. De told bele magad. (hegyi)

Én ezt szeretem a képsorod Viki, van hangulata, benne a mozgás is, a fáradtság is, rögzít egy érzelmi állapotot, talán az első kép az, ami a másik kettőhöz képest nem ugyanaz a minőség abban az értelemben, hogy kevéssé jellegzetes és érdekes, szóval azért oda is kéne valami, de ettől eltekintve finom a megoldásod, jók a tónusok és színek is, olyannyira, hogy ez a kékes világ ad egy karcos ízt, ami még arra is alkalmas, hogy a vonatsín hangi világát megidézze. Kapcsoljunk rá, dodeszkaden! (hegyi)

A pozíció perfekt, nagyon kifejező, elesett, de nem ernyedt, céltalan, nem kapaszkodik, nem keres másik kezet, nem markol, nem tevékeny, viszont nem is pihen, nem nyugalmas, inkább önmaga ellen forduló, szuicidnak is mondható akár. A fények is jól lennének, de azt gondolom, hogy akkor lenne igazán tökéletes a megfejtés, ha egyrészt nem vetne az ujj árnyékot a karra, másrészt az, hogy mire tesszük a hangsúlyt az adná a szerepét annak, hogy a fény foltjai hova esnek. Ebben az értelemben a tenyér, az ujjak fontosabbak, mint a kar, és a tetoválás formái is érdekesek lehetnek, még akkor is, ha nem akarunk főszerepet nekik. Szóval jó ez a dolog, kifejező, van benne javítható rész is, várom a folytatást. (hegyi)