Munkák | Page 50 | Látszótér

Szűrés

) (7.365)

Selejteztünk anyukámnál, és ez senkinek nem kellett. A legszörnyűbb, hogy már nem is emlékszem rá, mennyire szerettem valamikor :)

Csak egy kis fémelefánt

Cicaszemek (5.365)

Macsakennyiszínvoltazéletemben (4.365)

Munkahely, falak, meleg, kimerültség. És ez a virág az asztalon.

Elveszve (3.365)

Ma csak meló, meg meló, meg meló, meg bevásárlás meg semmi érdekes, gondot okozott a mai kép elkészítése. Ezt a kis figurát véletlenül láttam meg a fűben, gondoltam, valamit kihozok belőle, de semmi épkézláb ötlet nem jött. Próbáltam elhelyezni fatörzsön, rózsa közepében, járdán, káposztalevélen, de nem tetszettek igazán. Otthon megkértem a legkisebbikemet, válasszon egyet a képek közül. Ezt választotta. Nekem a fatörzses tetszett volna, de azt mondta, pedofil felhívást tartalmaz, így azt töröltem :D

Öröm (2.365)

Asszem, az én projektem inkább ilyen napló féle lesz. Mai események: süni a munkahelyen, kirepültek a kisrigók, három kullancs a térdemben, Baba - mama klub. Az utolsó nyert :)

Mosolyka - egy pillanatra mosoly nélkül (1.365)

Nehezen tudtam kiválasztani, melyik képet is küldjem az első naphoz. Sok minden történt velem, sokfelé jártam, sokat fotóztam. Végül Mosolyka mellett döntöttem. Ez a ragyogó fiatal lány hol mosolyt csalt az arcomra, hol könnyeket a szemembe. Tatabányán, a Puskin Művelődési Ház programján találkoztam vele, ahol telt ház előtt mesélt életéről, hatalmas élni akarásáról, küzdelmeiről.

Tata, tópart

Tata, tópart, szeptember, alkonyat. Olyan megszokott látvány itt az ég, a fák, a víz, a csónakok, a fű vízszintes sávja. Béke, nyugalom, viszonylagos állandóság. Ha nem töri meg ezeket a vízszintes sávokat a kisfiú alakja, talán nem is veszem elő a fényképezőgépet.

Minden oké, jó a komponálás, értek is mindent, szóval amit mondok, az utómunka ügy lesz, és abban is az emelt szint már, de el kell mondjam, hogy most úgy dolgoztál rá a tónusokra, hogy egy fokkal már világosabbra hoztad a figurát és a vizet, mint ami jó lenne, így olyan picit, mintha papírból lenne körbevágva kisollóval, ad az egésznek egy fura érzetet. Pedig talán nem is volt rá szükség, hogy ennyit módosíts, megállnak talán a lábán enélkül is. (hegyi)

Szélben várva, de nem Godot-ra

Kecskéden, a vasútállomáson készült a kép. A lányaim láthatók rajta. Az instrukció csak annyi volt, hogy lehetőleg egy irányba nézzenek :)

Tetszik ez a gondolat, és a kivitelezése se rossz, de azt kell mondjam, hogy nekem ez a zöldes szín ez nem a barátom. Nem nagyon értem a szerepét. Ami a szereplőket illeti, Godot helye világos, csak mintha így most a két lány nagyon kiszorultak volna. Ott a pad jobb oldalán az a hely az a sok nekem azt hiszem. Várjuk a munkáid Mariann! És mintha ígértél volna az utazásodról is egy beszámolót. :) (hegyi)

TÉR - (tél - tál) - SÁL

A cím eredetileg tér-sál lett volna, de hirtelen beugrott egy régi kedvenc szójátékom: juss el a tértől a sálig legrövidebb úton úgy, hogy mindig csak egy betűt változtass meg :) A kép Tatabányán készült, egy rekordot szeretett volna a város megdönteni (sikerült! - az ország leghosszabb sálja) A száz négyzetméternyi területet befedő sál kötésében az az alapítvány is részt vett, melynek évek óta tagja vagyok.

Én odavagyok ezekért a kezdeményezésekért, közösségformáló és nagy élmény. Úgyhogy mindenkinek gratulálok, aki ebben benne volt. A kép is jó, ha én csinálom, akkor onnan csinálom meg, ahol állnak az emberek, mert akkor az arányítás még jobban megtörténhet, azaz a sáltenger és az ember viszonya adná meg azt, hogy a néző mellbevágó erővel érezhesse, mennyi munka is volt ezt létrehozni. Nem tudom, mi lett a sál sorsa, ez a sztori amúgy megért volna egy dokumentáló sorozatot is. (hegyi)
értékelés:

Csobbanás

Nagy pacsálást rendeztünk egy paradicsommal, persze a végén úszott a konyha. A kép bridge géppel készült, tudatos próbálkozás volt, a felfröccsenő víz alakjára voltam kíváncsi.

Mariann, nem is tudod, mekkora öröm téged újra látni, bárcsak az aktivitásod is errefelé mutatna a facebookról, mert igen kevés hiányzik ahhoz, hogy egy nagy minőségi lépést tegyél felfelé (előre). De ehhez folyamatosabb jelenlét kellene és kommunikáció. Itt most az ötlet jó, és az is jó, hogy benne maradt a gyerek keze - de mindezt elő kell állítani úgy, hogy tudod hogy ez fog történni és mint egy karmester, helyére rendezed a taktusokat. Placcs, szuper, kisujj eltart, de mindez képhatáron belül! És nem árt, ha a környezet inspirálóbb. Kérek egy ismétlést. (hegyi)

lépcsőházfotó

A negyedik emeleten lakom, és a lépcsőházban kiégett a villanykörte. A 3. és a 4. emelet között - ahányszor csak fel és lementem, mindig rácsodálkoztam az árnyékomra. Több "lépcsőház"-fotót készítettem, talán ez lett a legjobb, ezt szeretném veletek megosztani.

Tükörország

Mariann, ritkán szólsz, és ez baj, mert ennél lényegesen nagyobb jelenléted volt régen, és ezt várom tőled vissza, mert fontos kérdésekkel dolgozol, és fontos gondolatokat vetsz fel. Ez egy jó és kedves megoldás ezzel a tükörországgal. Van ebben egy nagyon jó kis játékosság, és a rezonancia is érthető, úgyhogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás. Légy szíves folytasd az itteni munkát! (hegyi)
értékelés:

Munka után

Mariann, értem hogy miért három képes a sorod, de - lehet, hogy kegyetlenség - én ezt redukálnám egyre, az utolsóra. Az kitűnő, szép fényekkel megoldott és magában hordozza a teljes történetet, az első kettő viszont nekem részben képileg sem, részben tartalmilag sem elég konkrét és feszes, elviszi a fókuszt és mintha túlmagyarázna valamit, mintha azért lenne, hogy a fotós bizonytalanságát csökkentse. A harmadik a csónakokkal, tükröződéssel és az evezőkkel kifejez valamit, ami esszenciális. Arra jön a 3 csillag. (hegyi)
értékelés: