Érintetlen természet - barátnőm kertje nyáron :)

Kedves Mariann, az a helyzet ezzel a képpel, hogy kicsit fádok, fáradtak a színei, másrészt szép szorgosan körbevágtad, mintha egy albumba akarnád berakni, ahova nem férne el ennél tágabb kompozícióban. Mindent levágtál róla, ezért az egésznek a levegősségét szorítottad határok közé, nincsenek rajta nagy gesztusok, nagy ecsetmozgások, hanem nagyon feszült, nagyon szoros ez a kép így. Azt is mondhatom, hogy azzal próbáltál dinamikát hozni ebbe a helyzetbe, hogy ezt a nagyon szoros képhatárt használtad, miközben maga a téma nem elég izgalmas formailag sem, színében sem. Szerintem bármilyen más vízparti helyzetben elkészíthető egy ilyen kép, a víz, a tükröződés meg a túlpart, de az nem árt, ha tudjuk, hogy ilyet egy nap kb. 26 ezret készítenek a fotósok, és valahogy ebből a tömegből ki kell tűnni, és nem elég az, hogy ez a vágással tűnik ki, hanem a témával kell, a helyszín, a pillanat megválasztásával. A természetfotósok nem véletlenül töltenek napokat a lessátrakban kényelmetlen körülmények között, nem csak azért, hogy megnézzék azt, hogy a kismadár hogyan kelti ki a fiókáit, hanem hogy a megfelelő világítási helyzetet megtapasztalják, és ehhez még akár fényképezőgép sem kell, elég a türelem, és az, hogy egy kiránduláson leverjük a mi kis sátrunkat valahol, és figyeljük, hogy melyik időpont a legizgalmasabb fénytanilag. Ha sorrendet tudnék mondani, az ilyen természetfotóknak az első az, hogy kiválasztjuk a helyszínt, ami formailag izgalmas: olyan fákat, bokrokat, ritmusokat tartalmaz, ami magát a kompozíciót dinamikussá teszi, majd megkeressük világításban azt az időpontot, amikor ezt lefotózzuk. Ezután várunk hosszú, néma lesben, hogy valami izgalmas dolog még történjen, hogy egy vadkacsa csapat húzzon el a vízen, hogy valami pontos ritmust be tudjunk kapcsolni. Én ezt most visszaadnám ismétlésre. (hegyi)

Nekem ez a kép tetszik. Ez is nagyjából a háttérképek közé sorolandó, tényleg azt gondolom, hogy ebből lehetne csinálni akár egy új windows háttérképet, talán a windows magyar verziója, hogy magyarországi hátterek lennének betéve, de félretéve a viccet, bár nem is annyira vicc, amit mondok, mert egy háttérnek ez lehet, hogy jól működik. Önmagában a kép kevésbé áll meg, pontosan attól, hogy esetleg még érdemes lenne egy kis utómunkával még kontrasztosabbá tenni, de legalább egy katica, vagy valamilyen nünüke mászkálhatna ezeken a leveleken, de az biztos, hogy így főszereplő nélkül is ez egy jó ritmus. Ha megengeded, áttenném a Természetfotó kategóriából a Rezonanciába, és akkor már nincs is akkora kérdés. Nekem ez egy három csillagos kép ettől függetlenül, szép megfigyelés, mert tökéletesen át tudja adni azt az élményt, hogy milyen az ázott búzamező szélén állni esőben. (hegyi)
értékelés:

Eredetileg jóval kisebbek, mint ahogy a képen látszik. Teljesen ellepték a tenyérnyi korhadt fadarabot. Megbotlottam, így vettem őket észre.

Talán érdemes lenne azon elgondolkodni, hogy amikor akár a természetben, akár a környezetünkben találunk egy szituációt, hogy mennyire szabad intakt módon meghagyni azt, ahogy van, vagy mennyire kell belenyúlnunk és rendeznünk. Én ez utóbbinak vagyok a híve. Itt most két dolgot mondanék, ami nekem levon ennek a képnek az esztétikájából: az egyik a kép alján lévő ág, ami belebonyolódik a kis gombafejek közé, a másik ez a kis lyukas fejű gomba. Ezek azok, amik nekem ezt koszossá, rendezetlenné teszik. Az egy másik kérdés, hogy az, hogy fűszálakat hagysz a környezetben, az jó, és jó lenne, ha még lenne esetleg ilyen, amivel be tudom azonosítani a méretet, tehát emiatt fontosak a környezeti elemek, de ezeket érdemes végiggondolni, hogy mi az, ami segíti az értelmezést, és mi az, ami zavarosabbá teszi a kompozíciót. Itt most az alján zavaros lett. (hegyi)
értékelés: