asszem én szeretek szűkre vágni. Szívesen várom az észrevételeket ehhez a variációhoz. Előre is köszönöm.

Igen, itt van az előző képnek egy másik változata, én azt gondolom, hogy ez nagyon jól jellemzi azt, hogy ez egy közhelyes, szokványos megoldás, tudjuk, hogy jobbról balra fog forogni ez a kislány, majd arra valahogy elindul, mint egy kis pörgettyű, de ez engem most annyira ez nem köt le. Az előző képet elemeztem, elmondtam, hogy miért volt számomra jobb az a feszes kompozíció, ez most így nekem semmi, ez nem áll össze, nem izgat föl, indokolatlan a magányossága a táncosnak, hiszen a tánc jószerivel társas esemény, itt most ez lötyögős. (hegyi)

Nagyon fontosnak tartom azt, hogy Mariann meghozott egy döntést, és ezt az egészen szűk kompozíciót adta, mert így tudnak létrejönni azok a formai jegyek, amik viszik ezt az egészet a háromszögekkel. Itt két háromszöget is látunk: az egyik a szoknyával jön létre, a másik a hajjal. Nagyon érdekes az, hogy ez az egész ad egy dinamikát az elmozdulás által, érezzük a forgást, de mindemellett nagyon jól egyensúlyozza a kompozíciót is. Egyébként pedig az a legszebb az egészben, hogy maga a kéz, és a kézben talán valami kék formát látok, tehát ez az, ami az egészet visszabillenti. Még az is nagyon tetszik, hogy a függőlegestől egy kicsit eldőltünk, mert a mozgás az mindig valamilyen irányba történik, tehát a testünkkel mindig egy kicsit bedőlünk, ez a mozgás most is létrejön, és a kar vissza tudja ezt az egészet húzni. Nagyon jó ritmus, köszönöm, három csillag, megvan a leckemegoldás is. Igen, itt van az a helyzet, amikor ezek a ritmusok és a dinamika felülírja azt, hogy ha korrektül, iskolásan akarnám ezt megfogalmazni, akkor azt kérdezném, hogy miért vágtad le a szoknyát? Azért, mert ehhez a ritmushoz pont az kell, hogy belevágódjon, beleverődjön a képhatárba ez az egész, ettől feszíti szét a képhatárt és azt a formát, amit az érzékelő létrehoz. Robban tőle ez az egész, miközben azt mondhatnám, hogy a korrekt, iskolás megközelítésnél ez hiba. (hegyi)
értékelés:    

Szeretem a csendet, az egyedüllétet. Szeretek rácsodálkozni dolgokra, szeretem figyelni a körülöttem lévő dolgokat. És ezt csak akkor tudom megtenni, ha csend van körülöttem, ha nem zavar senki és semmi.

Hogy ez most egy szendvics, vagy valamilyen számítógépes trükk, vagy micsoda, nem tudom, valószínűsítem, hogy van ebben trükk, mert a madár és a szitakötő még ha egy képre is kerül, akkor mind a kettő hasonló tónusrendbe kerülne egy ilyen ellenfényes megoldásnál, de nem érdekel, nem akarom keresni a hogyant, mert a kép maga nagyon jó világot hoz létre. Akár egy mesekönyv illusztráció is lehetne. El tudnám ezt képzelni ilyen nagyon kékes színben, az éjszakára rímelve, de így fekete-fehérben is nagyon határozott a kép. Köszönöm szépen, megvan a három csillag és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés:    

Hazafele ballagtam, mikor észrevettem. Folyamatosan pásztázom a környezetemet, de eddig olyan sivárak voltak a házak. Végre valami szín - ezek ma kerültek ki az erkélyre. Valahogy jó kedvem lett tőle.

Igen, az előbbi képnél azt mondtam, hogy oldjuk meg korrektül ezt a feladatot, itt többé-kevésbé sikerült. Azért csak így, mert azzal, hogy ezt a döntést és elforgatást megcsináltad ebben a képben, ezzel letetted a voksodat valami mellett, csak ezt jó lenne a néző számára is egyértelművé tenni, hogy mi az, ami ebben számodra a mérce volt. Mihez viszonyítunk most itt? Ha megnézed, az éleknél furcsa helyen futnak ki a vonalak, nem teljesen az élekhez sikerült komponálni, háromszögek jönnek létre, de azok nem teljesen vannak befejezve, dől ránk ez a ház, süllyed el, de mégis jó lett volna ezt valamihez mérni. Ki kell nevezni valamit, ami vízszintes, ami az új vízszintes vagy függőleges rendszer, és ehhez képest elkészíteni a képet. Én legalábbis így gondolom, vagy pedig a tömeggel kell úgy játszani, hogy a tömegarány adja ennek az evidenciáját. Most ezt nem érzem ennél a képnél. Mindezek mellett azt gondolom, hogy maga az ötlet és a meglátás kiváló. Ez egy kettő csillagos lecke, mert ez a 70-es évek élmény, ami létrejön itt a színekkel, ezek a kis cserepek, amiket valaki kitett ide az erkélyablakra nagyon jók, miközben látjuk, hogy az erkélyablakot nem festette le, repedezik a festék rajta, koszos az egész beton. Látszik, hogy kényszerből élünk valami helyzetben, ami felett nincs hatalmunk, és maximum ezt azzal tudjuk színesebbé és élhetőbbé tenni, hogy az ottani lakberendezési áruház osztályáról veszünk színes cserepeket, és abba beültetjük a muskátlikat, és reméljük, hogy egy szezont ezek kibírnak, addig is valamilyen esztétikai pluszt tudnak adni. Az ötlet kiváló lenne, de a kivitelezéssel vannak problémák. (hegyi)
értékelés:

a régebbi épület előtt új tér épült (Tatabánya, Fő tér)

Mariann, nekem ez még így nekem csak egy díszlet, kevés ahhoz, hogy elinduljon egy történet. Ha valamelyik ablakot éppen pucolná egy alpinista, vagy az előtérben egy kiskutya átszaladna, vagy valami történne, amitől az egész személyessé válna, akkor azt mondom, hogy oké, rendben van. Most én, azzal együtt, hogy nem teljesen sikerült középre állni, pontosabban valószínű, hogy a tükröződés miatt választottad ezt a helyet, de ez geometriailag egy kicsi csalást okoz, és ettől egy kicsit torzul ez az egész, szóval jó, jó, de ez egy vázlat. Fontos ezt megfigyelned, hogy Tatabányán mikor, hogyan, milyen fényviszonyok között mit ad ki ez az egész, lehet, hogy kevésbé surlófénnyel ábrázolva a házat, maga a struktúra jobban ki tudna jönni, és keresd hozzá azt, hogy, ahogy az előző Véletlen c. képednél, amikor elindul a sztori. Én ezt visszaadom továbbgondolásra. (hegyi)

Első "műtermi"képem. A konyhaasztalt rendeztem be, a világítás a hátam mögül jött, a fürdőszoba ablakából. A háttér alapja az egyik fekete ruhám volt. Több próbálkozás után ez lett belőle. Valahogy nehéz nekem ez a csendélet feladat, nem érzem közel magamhoz.

Mariann, nem tudom miért írod azt, hogy te ettől félsz, nehéz, és nem érzed magadhoz közel - te, ennél közelebb már hova kellene érezni? Megoldottál egy feladatot. Csak így iderakni egy csendéletet úgy, hogy ahogy írod, sokat előtte ezzel nem foglalkoztál, én azt gondolom, hogy ez rendben van. A roncsolás is oké, amit itt látunk, a polaroid felvételeknek volt egy ilyen velejárója, de itt ez nagyon finoman jelentkezik és esztétikailag belefér, sőt, hozzáad az eredményhez. Szóval mindenképpen azt gondolom, hogy az ötlet jó, illik a váza is, talán egy leheletnyivel kevesebb fény a vázára elég lenne, de ez utómunkával megoldható. Most, ha megfigyeljük az arányokat, akkor a fénymennyiségben nagyon közel járunk ahhoz, ami a gyöngyvirágon lévő fénymennyiség, és ettől elviszi a figyelmünket a váza a háttérben lévő levelekről, holott azok fontosak. Én másfél-két fényértéknyit simán visszavennék a vázából, ez utómunkával is megoldható. Remélem, hogy Mariann időt szakít, és eljön az utómunka táborba. Megvan a leckemegoldás is, de ez ne jelentse azt, hogy több csendéletet nem csinálsz, érezd csak magadhoz közel, mert megy ez neked, sőt! (hegyi)
értékelés:    

Az egyik kedvenc helyem Tatabányán.

Igen, érzem az illatot. Az meglep, hogy Tatabányán is van már ilyen terület, én eddig ezt csak Pécsen ismertem a Mecsekben, de emlékszem, amikor begyalogoltunk, egészen meghökkentő dolog volt, az ember azt hitte, hogy gyöngyvirágozni fog, aztán fokhagymaillat fogadta. Van ebben valami szürreális. A képi megfogalmazás se rossz, de most nagyon távol vagyunk az egésztől. A susnyás engem annyira nem érdekel, a fő témához, a medvehagymához nem mentél közel, nem guggoltál le, és a kisembernek is jót tett volna, ha az ő szintjén vagyunk, mert ő a felfedező, nem te. (hegyi)
értékelés: