Igazából péntek reggel készült a kép, délelőtt nincs lehetőségem fotózni. Munkába menet rendszerint egy kis parkon keresztül szoktam átvágni, és ma megállított a fény. Csend volt és nyugalom, kár hogy a rigófüttyöt nem tudtam lefényképezni.

Kedves Mariann, jól érthető, mi fogott meg abban, amit láttál a valóságban, de a kép az kegyetlen dolog, mert a kétdimenziós és rögzített pillanatos ábrázolás okán sok minden úgymond kinn marad, vagyis az alkotó látta, ott volt, a nézőnek pedig el kell tudni hinnie, amit lát. Ehhez az kell, hogy mondjuk egy ilyen helyzetben a laborálással rásegíts a történetre, mert ha ezt a képet keményebbre nagyítod, akkor a fénysávok erősödnek, a többi, nem olyan nagyon fontos dolog pedig enyhül. Mint tanulmány, kitűnő munka, mert a megfigyelés, és annak későbbi felidézése, "megrendezése" szempontjából a legfontosabb, hogy ezeket a pillanatokat jól rögzítsük fejben. Azt mondanám, hogy ismétlés, ami persze nem biztos, hogy egyből sikerül, de jóllehet az ősz, a ködös idő talán kezedre játszik a közeljövőben újra. (hegyi)

Krémes, csak úgy, papírból.

Ez egy olyan erős kép a családról, és annyira izgalmas, hogy én megadom a három csillagot, megvan a leckemegoldás is, nagyon örülök ezeknek a játékoknak. A Presszó c. film jut eszembe erről a dologról, igaz, az a film egy nagyon színes film volt, nagyon erős, túlszaturált színekkel dolgozott, de mégis. Az az asztal is nagyon izgalmas, ami a háttérben van, amin vannak különböző dolgok: egy női táska, egy súly, valami más eszközök, egy kis tévé, és ahogy a kis hokedlire ki van téve ez a zsírpapírba csomagolt krémes, egyrészt nagyon ennék most egy krémest, másrészt nagyon jó lenne ott ülni, mert úgy érzem, hogy ez olyan kvaterkázós hangulat. Ezt nagyon jól hozza, hogy nyúlunk a süti felé, nincsen senkinek saját, névreszóló sütije, szerintem senki nem csap a másik kezére, ha beleeszik a másiknak a krémjébe. És az életkor is látszik, vannak itt fiatalabb kezek, idősebb kezek, én azt látom, hogy itt alapvetően ez egy női csapat, itt férfit nem nagyon látok, ez is izgalmas, a különböző életkorok hogyan működnek együtt, és szinte hallom azt a csacsogást, ami ilyenkor van, hogy az egyik lány mondja a másiknak, hogy hoztam a sütit, az közben mesél az új pasijáról, közben a nagymama mosolyog rajta, és a gyerekkorát is beleidézi, de leszólják a nagymamát. Nagyon érdekes ez az egész, és a kőlap meg a pöttyös ruha telitalálat. Nagyon örülök ennek a képnek, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Indiai zenés esten jártam Budapesten, tetszett a zene és az előadó is. Olyan festői volt az egész.

Nagyon szép ez a kép. Nagyon festői fényekkel, nagyon plasztikusan ábrázol. Egészen fantasztikus. Tessék megnézni azt a fekete, talán brokát inget, tessék megnézni az arcot, hogy mennyire plasztikus, mennyire térbeli, a fények, ahogy megcsillannak a bőrön, hogy mennyire adják a bőrnek a struktúráját, a hatását, a fejfedő, a háttér, a dob. Azt kell mondjam, hogy tökéletesen rendben lévő portrét kapunk, és az az átéltség, ami az arcon látszik azzal, hogy egy picit hosszabb expozíciót használ Mariann, és a ritmust ütő két kéz bemozdul, ezzel az egésznek megvan a dinamikája is. Ami nekem még ráadásul pozitív az, hogy egy pici humort visz bele: a zokni. Minden maximális hőfokon van, benne vagyunk a ritmusban, benne vagyunk abban a transzállapotban, amit ez a dobos létrehozott, és közben a zokni kikacsint ebből a történetből. Nagyon örülök ennek a képnek. Mariann, ilyen portrékat kell csinálni, ennyire oda kell tudni figyelni. Nagyon jónak tartom ezt a képet. (hegyi)
értékelés:    

Nem egy könnyű feladat a sárkányeregetés ábrázolása, mert ha a sárkány jól repül, akkor messze van a reptetőtől, ha megpróbáljuk ábrázolni a személyt és a sárkányt egyszerre úgy, hogy arányaiban ezek jól mutassanak együtt, akkor megjósolhatóan a sárkány 1-2 másodpercen belül a földre fog zuhanni. Ebben az lehet a segítségünkre, hogy a sárkányeregető zsinegre is valami kis krepp papír bizgentyűket erősítünk, és ez kijelölheti a spárga útját. Ami most ennél a képnél számomra kérdőjeles kicsit, az a tónusrend, és az a távolságtartás, ahonnan szemléled ezt az eseményt. Talán, ha együtt futottál volna a szereplővel, aki a spárgát tartja, lehet, hogy találhattál volna olyan nézőpontot, ahonnan az arc, a kar egy-egy darabja együtt tud szerepelni az égen repülő sárkánnyal. Engem is izgat a négyzetes kompozíció, de néha be kell látnom, hogy van olyan szituáció, ami ebben a formában gyengébb képed ad, gondolok itt akár az előtér, akár az égtér felesleges részeire. Ha ezt a távolságtartó, megfigyelői nézőpontot tartjuk fontosnak, akkor egy dombtetőn futtatva a modellt, ellenfényben, szilutettes ábrázolással erősebb üzenet jöhetne létre. (hegyi)
értékelés:

Pillanatfelvétel, nem volt időm semmilyen beállításra. Homályos lett, de nekem tetszik, főleg a kislány, aki kiváncsian szemléli az eseményeket.

Minden tavasszal meglátogatjuk, és ilyenkor kívánunk valamit. (tavasz)

Kedves Mariann, gyönyörű ez a fa, remélem, hogy amit kívánsz, megvalósul. Én talán egy kicsit kontrasztosabbra vettem volna a színeket, hogy ezek a rózsaszínek dúsabbak lehessenek. A helyszínt nem ismerem, lehet, hogy jót tett volna a képnek, ha egy picit tágabb kompozíciót kapunk. (hegyi)
értékelés:

Gyermekkorom egyik kedves játéka.

Egy álló formátumú képet látunk, amin a kép kivágása nagyon szűkre szabott. A hangulatot jól visszaadja a kép, de a beállítással, azzal a döntéssel, amit az alkotó meghozott, hogy honnan exponál, és az exponálás pillanatával nem mindenben tudok egyetérteni. Egyrészt, ahogy azt már több, gyerekeket ábrázoló képnél megemlítettük, nagyon fontos a kamera nézőpontjának megválasztása. A mostani beállításnál ez a felnőtt nézőpontja, aki fentről nézi a kislányt, aki kavicsokat dobál a vízbe. A másik kérdés az, hogy vajon egy fekvő formátumú képpel megoldható lehetett volna-e az, hogy a bal vállból, a hajfürtből, a derékból ne kelljen ennyit vágni. Szintén fontos szempont az expozíció pillanatának megtalálása. Két irány lehetséges: az egyik, hogy a mozdulatra koncentrálok, akkor szerepelnie kell a lendületnek, a mozduló karnak, a másik, hogy az emlék felidézésénél a kavicsok vízbe csobbanása a fontos - de most a kettő között vagyunk félúton. A lendület már túl van az optimális pillanaton, a kavicsok mindegyike még a levegőben. Ami a leckebesorolást illeti, a személyességet keressük ebben a leckében. A Gyermekkor leckében kifejezetten a saját élmény felidézését. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy nem szerepelhetnek modellek a képeken, de a modelleket, ahhoz, hogy azt a hangulatot, azt a képi megformáltságot mutassa, ami szavak nélkül is beszédes, instruálni kell őket. Azt kérem Marianntól, hogy ismételje meg ezt a leckét azzal a körültekintéssel, azzal a pontosítással és koncentráltsággal, amit a pörgettyűs képénél láthattunk. Ismétlés. (hegyi)