Bindzsis kép - direkt :) Csak próbálkoztam, láthatóvá akartam tenni ezt a növénykét, mert úgy beleolvadt a környezetébe.

tegnap találtam
egy katicát a fűben
tükörként fénylett

belenéztem és
boldogan láttam: szárnyán
én is ott vagyok

Amikor beküldte Mariann ezt a képet, akkor gondolkodtam, hogy na most megint valami nagyon nagy áttételt kapok, hogy ő a kis katica, és nekem ezt kell, mint önportré értelmeznem. Aztán szerencsére, amikor megláttam a képet nagyban, akkor megláthattam azt, amit ő is meglátott, hogy ennek a kis bogárnak a fényes kis szárnyacskáján a tükröződésben ott van az alkotó. Ez egy nagyon finom, és nőies megközelítés. A kompozíció kicsit lötyög. Ha én vagyok, akkor ezt nagyjából négyzetes kompozícióra vettem volna, mind a jobb, mind a bal oldalon ebből lehetne vágni. De abszolút érthető, amiről beszélünk, tehát a megoldást elfogadom, a kompozíció lehetne ennél feszesebb, de gondolom, hogy a későbbiekben ez kialakul. (hegyi)
értékelés:    

Tatabányán, a főtéren cikáztam, mikor meghallottam a hangját. Megálltam, odaléptem hozzá. Ő elmosolyodott, majd halványan elfordult. Megkérdeztem, készíthetek-e róla egy képet. Azt mondta, igen, és szelíden mosolygott tovább.

Mindig rohanok
már nem akarok látni
mégis megállok

megállít egy szó
egy szín vagy egy mozdulat
befelé sírok

a szépségtől vagy
a felgyülemlő kíntól
szaladok tovább
/HLM/

Én nagyon köszönöm azt, hogy Mariann megmutatja nekünk ezt a képet, hogy őt ez is érdekli, hogy ez az irány is fontos számára. Annak is örülök, hogy sikerült egy olyan képet hoznia, ami sok mindenről mesél. Nem teljesen tudok azonosulni azzal a nézőponttal, ahonnan ez a kép készült. Erről is mindjárt mesélek. Maga a kép hangulatában egy jó hangulatú megoldás, egységben van saját magával. Ami ebben nekem kérdéses az, hogy ha nem is azt mondom, hogy oda kell kucorodni a néni mellé, és teljesen abból a szintből fotózni, de jót tett volna ennek a képnek az, ha nem ennyire föntről fotózunk lefelé. Ez egyből egy viszonyt is mutat, hogy ő ott ül lent, szerencsétlen, kiszolgáltatva, és mi vagyunk azok, akik el tudunk menni, akik csak egy percre álltunk meg, vagy egy tizedmásodpercre, lehet, hogy dobunk neki egy forintot, lehet, hogy nem, ő kiszolgáltatott nekünk, és erre ráerősít ez a nézőpont. Azt is mondom, hogy ez is lehet egy érvényes út, de akkor ezt mégjobban ki kell hangsúlyozni, akkor tényleg azt kell elérni, hogy ez a fajta nézőt vádló megközelítés erősödjön fel, hogy miért nem mész oda, miért nem vagy hajlandó azonosulni ezzel a helyzettel, miért nem vagy hajlandó ezzel közösséget vállalni. Ez azt jelenti, hogy még följebbről fotózom, és valamilyen kommunikációt folytatok a nénivel, aminek révén elérem azt, hogy az ő gesztusrendszere ebbe az üzeneti irányba csatlakozni tudjon. Most ez egy ennél lényegesen nyugalmasabb megközelítés, ha ezt választom, akkor az az érdekesebb, ha lemegyek ugyanarra a szintre, a kamera szemszögével, ahol ő van. Ez azért is lenne fontos, mert adódik egy nagyon izgalmas játék: ha egy kicsit Mariann saját magának balfelé elmozdul, akkor ezt még jobban lehetett volna rögzíteni. Azt, hogy a néni előtt valamilyen viaszosvászon terítő fordítva le van terítve, és azon van egy mintázat. Aztán a néninek a fejkendőjén is van egy mintázat. Érdekes és izgalmas, hogy ő pont egy olyan helyet talált magának, ami valószínű egy étterem vagy egy kávézó lehet, aminek a hátterében egy idealizált világ jelenik meg. Ez lett volna izgalmas szerintem, ha ez az idealizált világ tud visszhangozni azon a koszos kis terítőn, ami ott a néni előtt van. Az egésznek a szociografikus irányát erősítette volna az, ha ez pontosan van megfogalmazva. Ha ennyire kifordultunk ebből a síkból, ettől nem olyan nagyon jól érthető ez a párhuzamállítás. Ha picit lejjebb vagyunk, akkor az egész feszesebbre lett volna komponálva, most billeg a kompozíciónk. A meglátást abszolút elfogadhatónak tartom, és humánus a megközelítés, ez is egy fontos dolog. Nem akar semmilyen mesterséges machinációt bekapcsolni, nem bántja ezt a nénit, hanem bemutatja ezt a helyzetet. A leiratot amikor elolvastam, abból kicsit más helyzet jött ki, mint amit itt most látunk. A halvány mosoly már nincs az arcon. Sokkal inkább egy fájdalmas, merev, berögzült, befagyott helyzetet mutat ez a kép. Ez nem baj, csak a leirat másról mesél. Ez most egy kettő csillagos megoldás, ha Mariannt ez érdekli, és azt hiszem benne ez az érzékenység nagyon is megvan, akkor kezdjünk el ezzel dolgozni. De Mariannak is azt mondom, hogy új év, új Estiskola, új helyzet, kezdjünk el a sorrendet tartva dolgozni, hogy amikor eljutunk a Szociográfiához, mint feladat, addigra már az alapok ne legyenek problematikusak, addigra a komponálás már biztosabbra menjen. (hegyi)
értékelés:

Régóta szerettem volna a halálraítélt épületbe bejutni, de mivel omlásveszélyes, lezárták. A kerítés nem volt akadály. Bemásztam. Itthon vettem észre, hogy az egyik képen halványan tükröződöm. És bemutatkozás, mert 1. szeretek veszélyes helyeken mászkálni; 2. kíváncsi vagyok; 3. és mindent meg szeretnék örökíteni, ami elém kerül.

A leiratot is elolvastam, de most nem ezzel szeretnék foglalkozni. Amit látunk egy olyan tér, egy olyan helyzet, ahol a kint és a bent határán vagyunk, ez az ablak, ami tulajdonképpen egy nyitott ablak, de mégsem egyértelmű, egyrészt az áttűnésekkel, másrészt az ablakba belógatott tárgyakkal. Még az alkotó is megjelenik a tükröződésben, ezért abszolút el tudom fogadni első leckének. Szóval érdekes ez az egész. Az, ami kérdésként fölmerül az, hogy nem tudom, hogy mi az, ami téged ebből igazán izgat. Ez a helyszín egy nagyon jó helyszín, de kérdés, hogy mire, ezt kellene kitalálni. Önmagában is jó és szép, meg lehet találni benne részleteket, de akkor tessék a részletekben keresni a megfejtést. Ha van még ide módod bemenni, akkor én abban keresném Mariannt a továbbiakban, ami ennél a helynél téged megihlet. Most az izgalmas, hogy ez a két figura, aki ezen a grafikai megoldáson látszik a fegyverrel, akár rád is célozhatna. Ez is egy üzenet lehet. Mint első lecke, abszolút jónak tartom, és a három csillag megvan rá, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Egy három képből álló sorozatot kapunk, és ez a három kép valószínűsíthetően egy hétvégi eseményt mutat, ahol elmentünk a ligetbe, és a gyerekeknek különböző szórakozási lehetőségeket nyújtottak, többek között a kötélhúzást is. Nekem valahogy ebből a három képből a középső az, ami a leginkább dinamikus. Az első kép amit látunk ebben a formájában igényelne egy olyan folytatást, hogy azt is lássam, hogy mit húznak. Nem pont ezen a képen, hanem mondjuk a következőn, de nem ezt kapom. Mindig csak ugyanazok a szereplők vannak, mondjuk az A csapat bemutatkozik, de nem látom, hogy ki van a kötél másik végén. Tehát mint riport, ez a része nem működik. De nem is ebbe került beküldésre, hanem a 8-as lecke Mozgásra. Ha a mozgást veszem figyelembe, akkor ez a kezdő kép számomra kevésbé erős, mint a második, ahol a mozgás dinamikáját pont az adja meg, hogy van a kötélhúzásban részt vevő két kislány, és van három nagyobb lány, akik mással vannak elfoglalva, beszélgetnek. Lehet, hogy ott majd elindul valami folyamat azzal a karikával, de jelen pillanatban ellenpontot tudnak képezni a mozgásban részt vevő két figurával. A harmadik kép önmagában nagyon kedves eseményfotó, de ebben a formában inkább a családi albumban lehet erős, amikor megmutatjuk, hogy a kislányunk hogyan töltötte a hétvégéjét. Ami izgalmas lehetne, és ami számomra ebben az egészben egy minőségi ugrást tudna képviselni, az lenne, hogy ha már a Mozgás lecke, akkor kifejezetten a mozgásra koncentrálnánk. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben nehéz megvalósítani azt, hogy a háttérben ne legyenek zavaró tényezők, hogy a környezetben lévők is részt vegyenek ebben a fotográfiai munkában, vagyis nehezen instruálhatóak az ilyen szabadidős tevékenységnél a modellek. De a képkivágás kiválasztásánál ott van a lehetőségünk, hogy határozott döntéseket hozzunk. Például azt, hogy a legutolsó képnél, ami izgalamas, az a kislány alsó teste a fekete nadrággal, és az árnyék. Ennek a kettőnek a játékossága lehet az, ami dinamikát hordoz. Ha egy határozott komponálási döntést hozunk, és utána ezt képkivágással meg is valósítjuk, akkor az árnyékból a teljes árnyékot megadjuk, akár az árnyékban látható a kötél, de nem adjuk a felsőtestet, csak az alsót. Ha most letakarjuk a fölsőtestet a rózsaszín pulcsival, akkor van egy nagyon is dinamikus elmozdulási irány, miközben az árnyékban látszódik, hogy ez a kompozíció egy kötél segítségével jön létre. Tehát volna itt lehetőség a játékra, és ugyanez igaz az első képre is, hogy számomra izgalamasabb az, amit a lábak és az alsó test létrehoz, mint a teljes kép. Ha az árnyékot kezdjük megfigyelni, akkor ennek a játékossága az, amivel lehet valamit kezdeni. Én arra szeretném Mariannt sarkallni, hogy legyen saját magával határozottabb, és ezeket a radikálisabb kompozíciós játékokat próbálja meg alkalmazni. Ha lehet, akkor én ezt visszaadnám ismétlésre, nem kifejezetten ezt a szituációt kell megismételni, biztos vannak olyan barátok, akikkel megvalósítható akár ez kötéllel, vagy kötél nélkül, hogy mozgásfázisokat kezdjünk el megfigyelni. Ha mi rendezzük meg ezt az egész szituációt, akkor már a mi saját rendezésünkben kiküszöbölhető, hogy ne legyen ott a tekebábú, akkor már többet tudunk foglalkozni azzal, hogy milyen ruhát adunk a modellre, vagy milyen beállítást alkalmazunk. Ismétlés. (hegyi)

próbálkozás - soha életemben nem készítettem magamról képet, és azt sem szeretem, ha más fotóz le. Épp ezért számomra elég nehéz volt a feladat: szembe kellett néznem az arcommal.

Ez a kép mindent visz. Mariann, ez az, ami miatt érdemes az első három leckével foglalkozni, mert előbb-utóbb eljutunk arra pontra, amikor a sztenderdektől, az elvárásoktól távol kerülünk, és saját magunkkal kezdünk el foglalkozni. Általában, ha az ember kellő ideig kínozza önmagát, akkor eljut addig a pontig, amikor kifárad, és a figyelme is lankad, és a nagyon beállított megoldásokhoz képest egyszer csak jön valami. Arra kell odafigyelni, hogy azt a pillanatot megfogjuk. Én úgy érzem, hogy ennél a képnél ez jól sikerült. Nagyon kedvelem a képet, azzal, hogy ebben a képben többféle réteg is jelen van, mint üzenet. Jelen van egy picit a magány, jelen van az is, hogy azért az ember akármennyire is fáradt, mégis reménykedik abban, hogy tud valamilyen kapaszkodót keresni a továbblépéshez. Nekem ez az üzenet rajta van a képen. Én ezt egy nagyon erős képnek tartom, és nem tudok kritikát se mondani a képpel kapcsolatban. Jó a kétharmad-egyharmad arányban lévő párna és fej viszonylat, nagyon örülök neki, hogy fekete-fehérben van. Három csillag, Mariann, hajrá! (hegyi)
értékelés:

köldök 1.

Ez egy jó megoldás a Köldök leckére, azt nem mondom, hogy az exponálás maga technikailag tökéletesen van kivitelezve, mert akkor lenne ez a kép izgalmas, ha a mélységélességet olyanra vettük volna, hogy lehetőség szerint minél több minden maradjon éles. Tónusban is lehet utólag módosítani, úgy, hogy a sötétek és a világosak nagyobb kontrasztot tudjanak adni, de mint Köldök lecke, a megfejtést tökéletesen jónak tartom. (hegyi)
értékelés: