a városi embernek ez jut - ollan gyönyörű látvány, ugye?

Azon vacillálok Mariann, hogy mi lehet az, amivel ezt a képet fel lehetne emelni oda, hogy valóban falra akasztható legyen és ne csak egy széljegyzete egy gondolatnak, ugyanis most attól, hogy a kompozícióra kevésbé figyeltél, elragadott a mondanivaló, ettől lötyögős lett az egész. Az előtér háztető kezdeménye, az életlenség, a kiválasztás és a napszak mind olyanok most, hogy akár lehet így is, de lehet úgy is, ha akarom hús, ha akarom hal. Ha izgat ez a témakör, ha magát a környezetvédelmet vagy annak hiányát, a városképromboló helyzetek felmutatását fontosnak gondolod, akkor jó lenne, ha ezekre tudatosabban készülnél és keresnéd azt a pontot és azt az időt, amikor ezek jól megoldhatóak. (hegyi)
értékelés:

Ha esik az eső és nincsenek fények, mindig valami csendes szomorúságot érzek.

Egy zenei hasonlat jut eszembe erről a képről. Úgy hívják a zeneszerzőt, hogy Wim Mertens. Ő kortárs zenész, azt kell róla tudni, hogy a jazz, a komolyzene és a népzene határán mozog, egy fúziós őrület, amit csinál, de mégis inkább talán a komolyzenéhez áll közel, maga az attitűd, ahogy megközelíti a zenei palettát, és néha nagyon kevés hanggal, egy hárfával dolgozik. Nagyon nagy jelentősége van az ő kompozícióiban a csöndnek is. Azért mondtam ezt most el, mert ennél a képnél, miközben lehetne azon vitatkozni, hogy ez a kompozíció mennyire zárt, mennyire stabil, mégis amiatt a lenyomatszerű hatás miatt, amit kapunk, olyan az egész, mintha grafikát látnánk, vagy egy rézkarcot, vagy bármi olyan ügyet, ami a fotó területéről kivisz minket. Mégis mivel ez a fotó eszközével jött létre, nagyon izgalmas kísérlet maga az a technika, amit itt látunk. Az, amiről üzen, ez az emléknyomszerű hatás, ami az egyik levéllel létrejön, ami olyan ebben a formában, mintha egy fosszília lenne, közben ott van egy szerencsétlen, kis tépett levél, ami még a valósághoz közelebb áll. Itt az elmúlásnak, a zárójelbe kerülésnek az érzése jön át ezen a képen. Nagyon érdekes megközelítés, és amit Mariann a Kreatív fotó leckénél számítógéppel akart megoldani, ennél a képnél nagyon jól lejön, mindenféle külön trükk nélkül. Mariann, megy ez neked, működik ez számítógépes játék nélkül is. Nagyon-nagyon szép ez az olajos felület, ez a vizes, de mégis valami olyan tükröződést használó meglátás, ami mint egy fátyol, vagy mint egy permet, ezt az egészet átlengi. Én ennek nagyon örülök, és egy jó ritmusnak, egy jó gesztusnak tartom erre a leckére. (hegyi)
értékelés:    

Miskolc, Tiszai pályaudvar. A váróterem csillárja. Pontosan alatta van egy eltérő színű márványlap a padlón, először azt vettem észre. Automatikusan felnéztem, és tök ledöbbentem - nem szoktam várótermekben ilyet látni. Egy mandala - rögtön ez ugrott be.

Teljesen jó megoldás a leckére, valóban mandala, nagyon szép, lírai kép, egyelten, ami bennem felmerül, hogy ez így most már annyira elvonatkoztatott, hogy akár grafika is lehetne, tehát mintha elvesztettük volna a fotó sajátosságait. Talán kevéssé szűkre vágva, talán kevéssé high key irányba mozdítva a tónusrendet megmaradna valami utalásként, hogy ez fotó és nem rajz. (hegyi)
értékelés:

A környezetemben találtam, nem színmódosított.

Olyan ez a kép, mint egy japán metszet, mint egy paraván, és nagyon jó, hogy nem elégedtél meg ezzel az iránnyal, hanem meghagytad a kép alját, mert az a pont az, ami miatt fotó és nem valami szépelgés. Elmenne csendéletnek is. Ritka eset, hogy külső térben ennyire koncentrált megfigyelés legyen, egyetlen dolog, hogy mintha hajszálnyira vagy nem középen álltál volna és skurcban torzítana, vagy el lenne fordulva picit, ezt érdemes lenne kimérni. Nagyon finom, nagyon jó hangulat, esztétikus, köszönöm! Ha ez megvan még, érdemes lenne kipróbálni, hogy mit ad ki, ha kap a kis növényke oldalról surlófénnyel egy lökést, hogy még jobban éljen, még hangsúlyosabb legyen, tehát még jobban leválasztani a háttérről. (hegyi)
értékelés:

Semmi különös, csak meghökkentett a látvány - valahogy nem voltam ilyen színekre felkészülve. És csak meg szerettem volna veletek osztani ezt a látványt.

Kerti törpe télapónak álcázva. Egyre több ilyet látok itt a városba. Valahogy nekem nem és nem.

Sokat nézegettem ezt a képet, és arra a megállapításra jutottam, hogy olyan ez nekem így, mintha egy filmtekercsnek látnám egy részét, mintha tulajdonképpen három filmkockát látnék. Ez annak köszönhető, hogy a fő motívumon kívül, ami a kép középső részén látható, egy Mikulás egy kötélhágcsón kapaszkodik fel az ablakra, még két másik fontos momentum is szerepel a képen. Az egyik egy ablak teteje a kép alján, és a másik pedig egy erkélynek az alja a kép tetején. Az biztos, hogy önmagában az ablakra kapaszkodó Mikulás kevéssé izgalmas, ha csak ezt az egy motívumot hagynánk meg, mert bárhol készülhetne, persze, benne van a giccs is, de azért a történet erről többről mesél. Azt nagyon jól látta meg Mariann, hogy érdemes egy kicsit bővebb, tágabb horizontot mutatni, és azt is megmutatni, hogy hol készült ez a kép. Igaz, hogy ezzel a giccsből elmozdultunk a szoció felé, de ez jót tett a képnek. Amivel nem teljesen tudok mit kezdeni az, hogy itt most két történet is elindul, és ettől, mivel nincsen biztos választás abban, hogy mi is az, ami engem ebben izgat, a nézőben is megmarad ez a bizonytalanság. Érvényes lenne az is, ha a kép tetejére komponáltuk volna ezt az ablakot, és az alsóból többet hagyunk, akkor látszik, hogy honnan ered ez az egész, honnan mászik, nyilvánvaló, hogy az alsó ablak is hordoz valami üzenetet. Nem azt mondom, hogy azt is teljes egészében meg kell mutatni, de ennél lényegesen többet kellene belőle látnunk. A másik megoldás, ha a kötélhágcsó aljánál vágunk, és azt mondjuk, hogy engem a fölső erkély érdekel. Én emellett tenném le a voksomat, mert szemmel láthatóan ott van egy nájlonzsák, egy gázpalack, és ez a viszonyrendszer az, ami az ember fantáziáját izgatja. Ettől függetlenül persze érdekes az ablakba kitett műgyertya sor is, érdekes a függöny formája, és érdekes ez a kis figura is, aki itt mintha hiába kukucskál, mintha elfeledkeztek volna róla, és ott kint maradt az ajándékával, mintha egy rajta kapott szerető, itt kint lóg a semmiben. Mindenféleképpen jó az irány, a kompozíciós döntést kellett volna talán meghozni határozottabban, hogy mi az, ami ebben még pluszban hozzátehet az üzenethez. (hegyi)
értékelés:

Mariann, az a helyzet, hogy maga az ötlet tetszik, jó ez az árnyékos meglátás, de arra oda kell figyelni, hogy mi is a fő üzenetrész. Ez az ág lenne az üzenet, ami a központi figura, és ami ott a kép bal oldalán pótlólagosan vékonyabb ágakkal belóg, azt én lehet, hogy kivettem volna ebből, persze még exponálás előtt, és akkor izgalmasabb lenne az egész. Neked is jobban adná azt, hogy például ezt a fő ág formát a kép sarkához esetleg meg lehetne próbálni kifuttatni. Olyasmi ez az egész, mintha egy fotogrammot látnánk, de mégsem, érdekes. Tőlem egy picit távol áll. El tudom képzelni ezt mondjuk egy dekorációs elemként, vagy ruhatextil festésnél is, vagy csomagoló anyagnál, szóval egy valamilyen doboznak a borításán, szóval sok mindenben el tudom képzelni, de ezek alkalmazott területek, önmagában, mint kép, így, ebben a formában nekem még nem elég. A tér kihasználása jó kérdés, ha esetleg háromszor-négyszer ekkora térben a képnek az egyik sarkánál átvonul az egyik minta, és a többi megmarad monokróm színben, hogy az mit mutat. Ezzel el lehet kezdeni játszani, mint térrendezés, és akkor önmagában a kép is elkezd működni. Így olyan, mintha egy csomagoló papírból egy darabot kivágtam volna. Ezt azért adnám vissza ismétlésre, mert komolyan kérem Marianntól, hogy ezzel foglalkozzon. Kezdj el ezzel az árnyékjátékkal dolgozni, hogy a kompozíciót gyakoroljuk. Ismétlés. (hegyi)