Izgalmas térosztást látunk, nagyon jó az a ritmus, amit Dávid itt létrehoz. A kép szinte minden eleme fontos és jelentéssel bír, hozzáad ahhoz a történethez, amit Dávid itt elindít. Nagyon jó ez a konstrukció és a megfigyelés is. Függetlenül attól, hogy mi a technika, valószínűsítem, hogy ez valami kevésbé szofisztikált fényképezőgép, de a ritmus nagyon jó. Az az izgalmas benne, hogy miközben ezt az árnyékritmust megfigyelte Dávid, hagyta, hogy begyalogoljon a képbe ez a macska, magyarán azt, amit lehet, hogy más hibának tekintene, és megvárná, amíg kimegy, vagy elzavarná, Dávid pontosan ráérzett arra, hogy ennek a képnek értelme akkor van, ha ez a macska a képen van. Játékos, könnyed, és ez az izgalmas az egészben, hogy miközben nagyon határozottak és szigorúak ezek a formák, pont ettől a játékosságtól válik elviselhetővé ez az egész. Köszönöm, és Dávid, légy szíves, ne hanyagold a Látszóteret, szükség van a munkádra. (hegyi)
értékelés:

Nem maradhattam ki a telo-fotos játékból.

Jó ez az önreflexió, a szó átvitt és valós értelmében is ezen az üvegfelületen. Tetszik, ahogy tulajdonképpen ettől a tükröződéstől látok be az ablakon, és közben a hátteret is látjuk, hogy honnan jövünk, a fákkal, és még ráadásul az alkotót is látjuk, ahogy kreálja a képét. Jó az ötlet, és az kifejezetten jó, hogy a főszereplő keresztrejtvényfejtés közben még telefonál is, szerethető, abszolút egyértelműen érthető, és jó üzenet. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is, még akkor is, ha mobillal csináltad. Ez egy nagyon erős kép, és az a legfőbb ereje, hogy könnyed. (hegyi)
értékelés:    

Nagyon izgalmas az, amit itt látunk a poncsóval meg azzal a lenyomattal, amit kapunk. Aki ezt kitalálta, hogy teherautónyomot köt a ruhába, le a kalappal előtte, úgyhogy jó ez a párhuzam. Nem tudom, hogy mennyire volt sáros, meg a modell mennyire alkalmas rá, de lehet, hogy érdemes lett volna ezt egy ülő pózban megörökíteni, bár ezek a lábak, ahogy megjelennek a képen, ez is nagyon beszédes. A Humor leckébe is megállná a helyét a kép, jók a ritmusok. A kép bal oldalából én vágtam volna. Ha már így belekomponálunk mindent, akkor ezek a ritmusok akkor izgalmasak, ha nem fogunk falsot, és kép szélén futó keréknyom annyira sima és egyszerű, abban annyira nincs ritmus, hogy az nekem leválik a képről. De a három csillag megvan, mert a rezonanciát nagyon jól teljesíti. (hegyi)
értékelés:

XLI. Műszaki Felsőoktatási Sportnapok, 2010. Pécs [(kép, a 2012-es női NB1 bajnoki döntő mérkőzés sorozat figyelem felhívására.. 2. meccs csütörtök, 18 óra)]

Nem egy egyszerű dolog sportot fotózni, és ennél a képnél pontosan látszik, hogy mik azok a problémák, amik felvetődnek. Tudnunk kell ábrázolni, hogy milyen sporteseményről van szó. A nézőnek be kell tudnia viszonylag gyorsan azonosítania, hogy ez kézilabda, kosárlabda, teremfoci, vagy micsoda. Itt, azzal, hogy a kosár ábrázolva van, ezt egyértelművé teszi az alkotó a leirat nélkül is. Az is jó, hogy látszik, hogy ez csapatsport, tehát a mezeken, a mezek tónusainak az ábrázolásán látszik az, hogy itt egy harci helyzet, küzdelem van. Az is egy jó pillanat, amikor ennek az egésznek a nőisége is megjelenik, mert a nők ezekben a sportokban nagyon erősen tudnak harcolni, de a gesztusok megmaradnak női gesztusoknak, tehát az, ahogyan a fekete ruhás hölgy becsukja a szemét, és fél attól, hogy képen lesz törölve véletlenül, ez szerintem egy nagyon jó pillanat. Ami viszont gond és problémája ennek a képnek, az, hogy meg kell figyelni azt, hogy bizonyos mozgások mekkora intenzitással jelennek meg, hogy azok benne maradjanak a képben. Itt most két kéz is amputálódik, ez nem jó, miközben a pillanat megragadása rendben van, de a képkivágás nem lett lekövetve. Azért fontos, hogy ezt így el tudom mondani, mert a sportfotónál a feladat az, hogy belehelyezkedjünk abba a szituációba, ami az adott sportra jellemző. Meg kell ismerni a szabályait ennek a sportnak, hogy tudjuk azt, hogy mikor van esemény, mert egy kívülálló nem tudja azt, hogy mikor futnak lesre, mikor van cserejátékos behívva, hogy mikor miért fütyül a bíró, kik a sztárok az adott csapatban, ezekre mind oda kell figyelni. Ráadásul ezen kívül arra is, hogy ez mekkora intenzitású mozgás. A kosárlabdát, ha valaki ismeri, akkor tudja, hogy ott robbanásszerű sprintek vannak, nagyon gyors akciók és támadások, és ezeket nem könnyű lekövetni kamerával. Szóval minden rendben van, csak szűkre lett véve a dolog. (hegyi)
értékelés:

Dávid, ennél azt hiszem mentél te már mélyebbre is egy-egy témában, így ez most nekem egyrészt primer, másrészt nem elég meggyőző és nem elég egyedi ahhoz, hogy képként el tudjam fogadni. Gondolom üres urnatartó, benne, vagy beletéve egy mécses, miközben a fények ellene dolgoznak, miközben az egész úgy üres, hogy nem a tér üres, hanem gondolatilag nem tudok elmerülni benne. És elkezdek szöszölni a viasznyommal, a hátfal rossz ragasztásával, a levélkével, minden egyébbel, mert ha ilyen kevés a képelem, akkor minden ami nem oda való, elviszi a figyelmet. (hegyi)

Kifejezetten tetszik, hogy Dávid nem csak színben és nem csak a kivágatban értelmezte a szobrot saját ízlése szerint, hanem a macskakővel két új irányt is beemelt az értelmezési körbe. Egyrészt a szobor ezen része így most talpazattá vált, mint egy kiállítótermi installáció, és a kockakő lett a kiállítási tárgy, ez elemeli a hétköznapi funkciótól a tárgyat, és ebben az az izgalmas, hogy mindez épp fordítva működik, mint az alkotói szándék abban, hogy a szobor válik eszközzé és a hétköznapi tárgy emelődik fel műtárgy szintre. A másik pedig az az értelmezési sík, amiben a kockakő mint úgymond a proletariátus fegyvere szerepel, megénekelték, megfilmesítették ezt már többféleképpen, ez a letisztult formai játék most ebbe a sorba áll be, és ez is jót tesz a képnek. És van egy harmadik szál, ami inkább a szobor alkotójának szándékával áll párhuzamban, mégpedig az, hogy ebben a fényben ebben a formában a vasoszlopok mint egy-egy különös furcsa emberalak is szemlélhetővé válik, kisebbek, nagyobbak, ahogy az ember is sokféle, úgy a vasak is, ez megint jó irány. Szóval összefoglalva jól átgondolt munkát kaptunk, köszönöm. Amivel vitám van, az a leckebesorolás, mert nekem ez kevésbé épített környezet, inkább tárgyfotó, vagy kreatív fotó, mert túlmutat a statikán. (hegyi)
értékelés:

Dávid, az a helyzet, hogy ezt a képet a film kerete tartja össze, ha azt levágod, menthetetlenül szétesik. Értem, hogy a káosz esztétikája izgat, de nem engedheted el a gyeplőt. A főnök te vagy a káoszban is, ha megtalálod azt, ami izgat, akkor a néződ is egyértelműen fogja érezni, amit mutatni akarsz, és nem érzi magát az erdő közepén hagyva. (hegyi)