Munkák | Page 3 | Látszótér

Szűrés

Mosoly

Szabó Istvánnak.

Föltámadott a tenger...

a Világnapja alkalmából.

Dávid, ez a kép jó kép, és jó leckemegoldás is, és a fene tudja, miért van olyan érzésem, hogy nagyon távoli és steril. Pedig minden megvan benne, ami kell, sőt, mondhatni szokatlanul készen van és egyben van az üzenete is, a tónusok, fények is, a sárga ernyő is, és mégis. Nem tudom, hogy a folyamatban hol került bele túl sok só vagy bors, mert van benne, azt érzem, lehet, hogy utómunkában lett úgymond túl jóra csinálva, vagy fene tudja... segíts, hogy mi lehet az ok, mert nekem ebből most hiányzik valami életszagú, valami saját élmény, valami evilági, nem tudom jól elmondani se. Ettől még nagyon is 3 csillagos és leckemegoldós is, csak valahogy ez most nekem kilóg a sorból. (hegyi)
értékelés:

Montis

Paradigmaváltás

Ezt a képet a Család leckére kaptuk. Én nem nagyon tudom, ha ez egy szociografikus megfejtés akarna lenni, akkor azt mondom, hogy értem, de a családnál most mi történik? Most fogadjam el, hogy az apuka a nagyra nőtt bábszínházat beletuszkolja a szemétbe, miközben a gyerek már fölnőtt, vagy most itt mi történik? A kép maga oké, gesztusában rendben van, bár a kép jobb oldalából én azt az autót vágtam volna, rendezetlenségből elég a kép bal oldalán, a néni mögött lévő folt, nem ismételném ezt meg a jobb oldalon, de a kép elfogadható, hogy mit fog a bácsi ezzel a helyzettel csinálni, de ők a főszereplők, a másik két alak csak belegyalogolt a képbe. Persze, kompozícióban ezek segítenek, nem mondom, hogy a nő a gyerekkel nem kell, de nem ők a főszereplők, ezért én ezt a család dolgot nagyon erőltetettnek érzem. Most egy csillagot adok azért, mert a Család leckére nem érzem ezt megoldásnak, miközben maga a kép rendben lenne. (hegyi)
értékelés:

A lovakat lelövik, ugye

Itt megint arról szól a mese, hogy játszunk egy játékot, nem akarok bemenni abba az utcába, hogy találgassam a technikát, de ha már montázsról, kollázsról, vagy bármilyen trükkről beszélünk, akkor ennél a képnél jut eszembe erősen, hogy ez valami vicces helyzet akar lenni. Miközben a verbális utalást értem, a képi utalással nem nagyon tudok mit kezdeni. Javarészt rá tudok hangolódni arra, ami Dávid képi kifejezési jelrendszere, ennél a képnél ez nem nagyon sikerül. Kapunk három ritmust, kettőn van paci, egyiken már nincs, egyiken semmilyen utalás nincs külső személyre, a másodikon már valamicske van, aztán a harmadikon ott van értelmezhető részletében valaki. És akkor mi van? Oké, de most hogyan tovább? Nincs kulcsom a dolognak a megfejtéséhez. Valószínű, hogy ez az én hibám, én nem azt mondtam, hogy nálad van a gáz, de én ezzel most nem tudok mit kezdeni. Ha valahova besorolnám, akkor a Hiba leckébe tenném, de oda is inkább ilyen csinált hibaként, azzal pedig sokat nem lehet kezdeni. Nem találom hozzá a használati utasítást, nem tudok erre ennél többet mondani. (hegyi)

Léder László György figyelmébe!

Dávid, úgy látszik, téged provokálni kell arra, hogy jó önportrékat csinálj, és én ezt nagyon köszönöm Léder Lacinak, hogy kihozta belőled az állatot, és elkészülhetett ez a kép. Ezt te is megköszönheted neki, mert nélküle ezt a képet nem csinálod meg. Itt most elvonatkoztatnék attól, hogy ez egy utalás és egy bizonyítási eljárás, bár az üzenetben ez is benne van, a bűnözők azok, akiknek a szemüket kitakarják, most már a modernebb technikánál kikockázzák, szerintem ez az utalás is fontos, de én ennél tovább mennék: az alkotó és a műve, ahogy felmutatjuk azt, hogy valamivel elkészültünk, hogy magunk elé, vagy magunk fölé emeljük ezt a dolgot, a fontossági sorrenddel való játék. Itt a fény játéka is jó. Ez a semmibe vesző fej, miközben a mélységélességgel és a fényekkel megválasztva nagyon konkrét a két kéz, a cselekvő kéz, az ember. Ott van a háttérben az is, hogy I AM ANALOG, ez megint egy jó játék arra, ami a filmes technikára utal. Ennek a képnek leginkább azért örülök, mert egy átgondolt munkát kapok, egy olyan alkotói attitűdöt, amiben gondolkodás is van, nem csak meglátni egy formát és megszeretni. Én ezt egy fontos ügynek tartom, hogy a fotográfus használja a fejét. (hegyi)
értékelés:

Grassalkovich-kastély

Érdekes ez a képi helyzet, ugye látunk pirosat, fehéret és zöldet, tehát a lobogó mindhárom színe megvan. Jó is ez az ötlet, és ez a reflektor, ami szembe világít egészen fura. Van egy erős szociografikus jellege is abban a tekintetben, hogy elfedjük a valóságot egy ilyen vörös hálóval, aztán, hogy ez egy biztonsági háló akar lenni, vagy mint Pató Pál úr akarunk valamit, ezt innen nem lehet megmondani. Ennyit tudok hozzátenni, az öltet jó, a képi megoldás is rendben van, talán fentről egy fél centit még vágnék. Három csillag megvan, de az Ünnep leckére még várnék Dávidtól megoldásokat. (hegyi)
értékelés:

Mondrian ablaka

orgiás képem kapcsán

Jól megszívtam

az önportrés első osztállyal.

Nem is értelek, mi a bajod az első három leckével, ez is jó megoldás, remélem hogy a kezdeti idegenkedés elmúlik és beleszeretsz ezekbe az önkép ügyekbe, mert fontosak. Egy javaslat: bal oldalon ha fél ujjnyit vágsz, akkor még izgalmasabb lesz a kompozíció, hogy a fej és a tűz és a füst ritmusa szélsőségesebb lehet tőle. Folytatást kérek! (hegyi)
értékelés:

Orgia

Nem vagyok a szaturáció emelés híve, de itt ez elmegy, viszont ami nekem így most arányaiban kérdéses, az az, hogy a levelek formája kevés, ha azok valódi virágok, és ahogy látom, azok, akkor feljebb emeltem volna a cserepet hogy a középrészen le legyen ennyire üres a tér. Így most a lenti formák csak jelzések, de a középrész nem tud annyira izgalmas lenni, hogy egységet hozzon létre a felső résszel, ahol az ablak osztatai láthatóak. Dávid, ez ha megismételhető, akkor jó lenne látni egy összefogottabb kompozíciót. (hegyi)

Az orvhalász

Tulajdonképpen jó ritmus, de ennél többet nem tudok kezdeni vele Dávid, azt kel mondjam, hogy nem értem, mi ez és miért készült. Lehet, hogy valamit nem veszek észre, amit kellene, ez is benne van a pakliban, de nem találok kapaszkodót. (hegyi)

(Untitled)

Ajánlanám Tamásoknak és Zoltánoknak (és persze első sorban a magukat nőnek érző Látszótársaknak!)

Ajándékot nem cincálunk, így csak annyit, hogy köszi, tetszetős kép, a világítást egy kicsit utólag érdemes lenne rendezni, mert most nem eldönthető, hogy a levelek kis miszmuszai a fontosak, vagy a nyíló szirmok, mindkettő nagyon egyforma tónusban van tartva, és így nem tudom, hova fókuszáljam a figyelmem. Ja, ettől még 3 csillag. (hegyi)
értékelés:

Kelet/Nyugat

(Debrecen/Sopron - egy roll)

A debreceni nekem kevés, csak háttér, a sopronin a kompozíció el tud indítani történetet, de így most a kettő formai párt tud csak alkotni, ami nekem nem elég a boldogsághoz. Az megint más lenne, ha ez egy projekt része lenne, és mondjuk 20 képből lenne ez kettő. A kérdés, fel akarod-e dolgozni a lépcsőket feladatként. (hegyi)

Latin Negyed

Zsolt Pedellusnak - a macska farmja kapcsán és a tegnapi fotocaffés élő adás harc emlékére! [2010, Szeged, Latin Negyed (sorozat)]

Jó kis sztori, van benne tényleg valami latinos, miközben a kukák és egyéb tárgyak beazonosítják, hogy ez bizony Magyarország. Van ebben némi szocio is, jól mesél, a sorozat is rendben van, talán egy közelibb kép hiányzik a sorból nekem, de így is elfogadható, hogy nem elsősorban a macskasors konkrétsága az érdekes, hanem az ezzel elmesélt általános történet. (hegyi)
értékelés:

diagonálismátrix

Ez nekem kicsit sok így, és kellene az élesség. Az ötlet jó. De ha ebből mondjuk csak a bal felső részre koncentrálsz, arra a két levélre, akkor az lírai és mégis tárgyias is, szóval az nekem inkább működne, mert ez így most minden ellenére széteső kompozíció, nem tartja semmi belső kohézió egybe a tárgyakat. Még azt mondom, hogy akkor is működne, ha a két bal felső és az alatta lévő levél lenne egy dekomponált kép, az is jó lenne, akkor kevéssé lenne édes, mint ha csak a felső két levél marad, de mindenképp úgy érzem, hogy a kevesebb több lenne. Ami az élességet illeti, mivel igen kevés képelemmel dolgozol és a lényeg mégiscsak a levél, nem a rács, ezért oda kéne helyezni az élesség pontját, úgy, hogy ami most a középen lévő levél, az is éles legyen. (hegyi)
értékelés: