Hát, azt hiszem soká vártál, mire exponáltál már annyira bebuktak a fények, hogy nincs tere a formáidnak, ráadásul valami élesítés is történt, ami átment szellemképesbe. De ez egy dolog. Ha a fal érdekel, mihez kell ekkora tér, akkor miért nem mentél egy picit közelebb és lejjebb a kamerával, hogy ne legyen ennyi takarás az ablakhelyekben? Hát, vagy meg kéne próbálni ugyanezt ugyanígy, de korán kelve, reggel, hogy a Nap mögötted legyen és onnan jöjjenek laposan a fények. Akkor is lenne tere és a magányosság jobban kiemelődne azáltal, hogy tónusban nem mennek egymásra a dolgok ennyire. (hegyi)

A kép hangulatos, itt nem zavar a kavarodás annyira, elfogadom így, de a kompozíció nem pontos, és azt hiszem értem, vagy kezdem érteni, mi az, ami bezavar az aranymetszésre komponálásban, nem csak téged, általában többeket. A virág fehér részeire koncentráltál, ami ha nem lenne körítés, oké is lehetne. De ott vannak a zöld szirmok és a levelek is, és ezek tömege húzza az egészet lefelé, azaz ha aranyra tennéd, akkor ezt valójában feljebb és beljebb kell picit, mert a tömeg elhúzza. Vagyis az egyik szabályt módosítja a másik, a helyzet nem vegytiszta, és ezt bele kell számolni. (hegyi)

Aki az eget fotózza, annak ez biztos fontos információkkal szolgáló bejegyzés a napfogyatkozást illetően, bevallom, én majdnem átaludtam, de még időben voltam ahhoz, hogy észleljek valamennyit a fényváltozásokból a kertben. Nekem ennyi történt, nem több, és mint jelenség, inkább érdekel az a része, ami a földünkre érkező fény tekintetében érhető tetten, mint maga az égitest változása. Talán ezért is van, hogy nem tudok sokat kezdeni a fekete alapon sárgásvörös körrel, de értem, hogy ebben van technikai teljesítmény, csak a fotográfiai esztétika megjelenését hiányolom. De belátom, hogy ez nem a te hibád, hanem a témából adódik. (hegyi)

Örülök ennek a képnek, hogy beküldésre került, mert több dolgot is el tudok mondani általa a portrézásról. Előre szólok tehát, hogy nem azért írom le, hogy mi a problémám, hogy elvegyem a kedved, épp fordítva, hogy tessék nyugodtan küldeni a nem kész, a nem biztos, hogy 100%-os megoldásokat is, mert a hibátlanról nem lehet mit mondani, csak áhítani. Az első, amit mondanék, mert ez bánt a legjobban, az az utómunka. Photoshopban úgy hívják idegen nyelven ezt, hogy clarity. Ki van meszelve minden részlet, nem a glamour lágyítós szépelgésével, hanem egy vakolókanál finomságával, így maszkszerű lett a fej, nincs bőr, nincs pórus. Ettől kiugrik a szem, eltűnik az arccsont is, szinte ijesztő lesz az eredmény. A clarity-t nem babráljuk, azt a fakezűeknek tették bele, ha már nagyon akarunk vele vacakolni, akkor inkább 5-10%-ot rá kell adni mondjuk egy karakteresebb arcközelinél, hogy még jobban előjöjjenek a bőrpórusok. A másik a smink. Nem tudom, hogy a modell amúgy az életben is ennyi és ilyen sminket használ-e, viszont a fotó rögzít egy állapotot az örökkévalónak, a fotós felelőssége, hogy mi történik, tehát az is, hogy azt mondja a modellnek, hogy fiatal vagy, szép, nincs szükség ennyi korrekcióra. Ez főleg a szemöldöknél kiugró. A harmadik a száj. Kell a modellt instruálni, hiszen mi vagyunk a tükör. Ilyenkor azt kell mondani, hogy nyalja meg a száját és lazítsa el az ajkait. Így is lehet mosolyogni és az az előnye is megvan, hogy az ajkak bőre nem szárad ki, nem cserepesedik, és a lazítás által nem lesz penge szája, ami mint üzenet mindig hordoz egyfajta agressziót. A következő kérdés az orré. Nem fotózunk fenti gépállásról, inkább picit alulról annyira, hogy az orrlukakba ne lássunk kötelezően bele, de ha fentről fotózol, az orr megnő és a száj és orr közti rész nem szépen rövidül, fogy el. Végül a világításról. A haj szereti, ha kap egy kis csillogást, ha kaphat hátulról egy kevés élfényt, azaz ha ki lehet emelni a háttérből és a fejnek is adni ezáltal egy formát. Ettől a modell is térbe kerül. Szóval Zoli hajrá, várom a folytatást! (hegyi)

Van ebben némi furcsa utalás a csehszlovák időkre, akkoriban volt ez a trend, hogy a színészek a semmibe bámulva voltak nagyon elvontak és hát a nőknek ez kifejezetten tetszett, emlékszem a nővérem falán is ilyesmi képek voltak az aktuális szerelmekről. Ez nem baj, félre ne értsd, jó tanulmánytéma. Ugyanakkor amivel viszont nem vagyok kibékülve, az a tömegelhelyezés. Egy fokkal beljebb érezném jobbnak a fejed, és talán egy hajszálnyi derítés jót tenne, hogy ne legyen tök fekete a profilod fül része. De mondom, az ötlet tetszik, bíztatlak a folytatásra. (hegyi)

Zoli, ez egy szép megoldás, igaz, távolodunk a börtönérzettől, de sebaj, viszont azt nem értem, miért ez a szürke fátyol, ez a fényszegénység, miközben adná magát, hogy ami csillogni látszik, abban legyen erő, hogy ez az egész éljen. Megnéztem a tónusgörbét, a tetejében van vagy 30% még, szóval behúztam és nekem ez így jobban él. (hegyi)

Zoli, az a fény, amit megláttál, valóban kívánja a kamerát, jó, hogy megcsináltad a képet és egészen jók a foltok is, de miért kell hanyatt esnünk? Ha picit lejjebb billent volna a kamera, nem érezném magam úgy, hogy eldőltem. Én nem érzem szükségét ekkora égnek, sőt, barbár leszek, de én nem érzem annak se szükségét, hogy ez ennyire panorámában menjen, mert szimmetrikusan véve ha a bal oldali utolsó még világító lámpa után vágsz, ott is és ennek megfelelően jobb oldalon is, nem gondolom, hogy kevéssé lenne a dolog hatásos, azok a részek, amit így vágnál, nem nagyon hordoznak információt, a lényeg meg a kép középrészén történt, a többi csak érzékeltető díszítés. Szóval az ízlés megvan, ez fontos, a megvalósítás is megjön, türelemmel dolgozz tovább. (hegyi)