Zoli, ez egy őszintének látszani akaró kép, de nekem most ebből az jön át, hogy még nem belülről jön ez az üzenet, hanem valamilyen megfelelés, valamilyen formai elvárásnak való megfelelés, ahogyan azt egyébként a kép alatt le is írod, hogy annyira várták már a szemeidet, hogy akkor most megcsináltad, na, tessék itt van, lássátok és ettől valahogyan az őszintesége válik egy kicsit hamissá ennek az üzenetnek. Egyszerűbben is mondhatom, hogy színpadias. Ami eddig a beállítást illeti, kevésbé kellett volna biccenteni a fejen, mert így most nagyon fölfelé kell nézzél és ez egy kicsit ijesztő, olyan vadállatias, Meglehet, hogy ezt a pózt szeretnéd magadról elhitetni, de nem vagy vadállat. A másik pedig az, hogy ebben a rövidülésben, ezzel az optikával groteszkké válik az, hogy mekkora nagy lesz a homlok, aminek túl sok értelme nincs, mert a homlok már nem közöl igazán értelmezhető üzenetet, miközben maga a száj, az áll, a beszéd helye, az a rész, ami tulajdonképpen a másik oldalon lezárná a fejünket az meg jelentéktelenné rövidül és ehhez még hozzátesz az is, hogy ennyire kontrasztosban van tartva és ennyire beleolvad a háttérbe. A helyedben még gondolkodnék ezen. (hegyi)

Ez egy nagyon aranyos kép, teljesen mesekönyvszerű az egész. Olyan, mint egy régi illusztrációs kép vagy egy diafilmes játszma. Egy mesetörténetnek lehet ez a felvezető képe, még a mese címét is hozzá tudom képzelni ott az égben, mintha direkt annak lenne ott kihagyva a hely. Szóval ebben a tekintetben ez egy nagyon izgalmas megoldás, főként azért, mert ennek a hatását nagyon nagy részben a tónusrend megválasztásával és a világítás vagy a fények megfigyelésével érte el Zoltán, amihez gratulálok. Ez egy olyan munka, ami pontosan az által válik hatásossá, hogy úgy mosolyogtat meg, hogy arra túl sok indok nincsen a valóságban. Nagyon szépek ezek a kerek formák, de mégis inkább az összhatást sikerült úgy eltalálni, hogy az embernek jó kedve lesz tőle, miközben egy szürke eget és szürke vizet látunk, tehát ez mind ellentmond, de mégis ez az, ami kontrasztba helyezi azokat a színeket, azokat a pasztelleket, amikkel maga ez az építészeti struktúra felrajzolásra került és azt a keretező aranysárgás lomb helyszínt, ami pulzál itt az előtérben és ez a kettősség az, ami nagyon izgalmas. Köszönöm. (hegyi)

Szép ez, kifejezetten jó nézni azt a padozatot, amin a levél ebben az esős időben fekszik, ehhez képest nekem az ég túl tágra nyílik, egy fokkal sötétebb kékkel már zártabb lenne fenn, nem repülnénk ki a szituból ennyire. Érdemes lenne kipróbálni. Az egy másik dolog, hogy veszélyesek ezek az őszi levelek, mert giccshatárra visznek. (hegyi)

Nem tudom micsoda az a Mordor, pedig kerestem a google térképen. Az a problémám, hogy miközben tónusrendjében ez egy nagyon szép kép, nem döntötted el, hogy mi az, ami téged igazán izgat ebben az egészben, és ezt, ha nem is ott az expozíciónál, de az utómunkánál mindenképpen meg kellett volna tenni. Most az a kis vízfolyás, ami a képek az értelme lehetne, jelentéktelenné válik attól, hogy az előterünk, és itt elől az a nagyobbik szikla ennyire világos maradt. Ott ez kilyukad. Valamennyit meg lehet ebből hagyni, de az biztos, hogy azt a nagy követ sötétebbre vettem volna. Takard le a kezeddel, és egyből elkezd működni a víz, egyből oda kezdek el koncentrálni. Úgyhogy az utómunkával még egy kicsit kellene játszani. (hegyi)

Én lentről felfelé nézegetem a képeket, tehát nem volt egyértelmű, hogy egy ugyanilyen kép fog érkezni, de az az érdekes, hogy ennek ezt a címet adtad. Még az is lehet, hogy mellényúlok, és ezt az estét te tök egyedül csináltad végig, de abban egészen biztos vagyok, hogy a hatás valahonnan kintről jött, még akár egy közösségi oldalról, vagy ilyesmi. Megint azt mondom, hogy érdekes, de ez így ebben a formában nincs kész. Nyugodtan levághatsz a kép bal oldaláról két ujjnyit is akár, és akkor az egy feszesebb ügy lenne, komponálni, komponálni, komponálni. Ez a legfontosabb, minden mást ez mögé lehet helyezni. Mindig szoktátok kérdezni, hogy vannak-e ökölszabályok, és hogy melyik szabály erősebb, mint a másik. A legerősebb szabály a kompozícióé. Ha ez nincs rendben, akkor semmi nincs rendben. (hegyi)

Igen, Zoli ehhez a hídhoz gyakran kijár, és nagyon örülök neki, hogy ennyire beleszeretett egy helybe. Az egy idő után fontos lehet, hogy miket látunk meg, és mik azok a mozdulatok, amik viszik a kezünket, és mik azok a lelki rezdülések, mert saját magunk fejlődését, a gondolkodásunk változását is nyomon követhetjük egy ilyen melónál, ha évente 2-3-szor ugyanarról a helyről csinálunk képet. Ez egy abszolút rendben lévő ügy lenne, ha nem kezdenéd ezt a 16:9-hez hasonló képméretet használni. Ezt több embernek mondtam már, megint határozott leszek: ez a méret a filmhez kell, a fotó nem ilyen, nem ezt a látásmódot kívánja, nem erről szól. A filmes hangulat azért ilyen, hogy legyen bevezetése és kifutása egy mozdulatsornak, vagy legyen egy szituációnak egy olyan környezeti rezdülése és hatása is, ami ott van a képen, nem kap hangsúlyt, ott pezsegnek az emberek mondjuk egy bálban, de ad a tömegnek egy olyan hatást, erőt, ami kiemeli a főszereplőt. Erre itt nincs szükség, mert ez egy állókép, és idétlenné válik, olyan, mintha megnyúlt volna, mintha nem a rendes méretekben dolgozna, hanem torzítottál volna ezen a képen, holott valószínűleg erről nincs szó. Fognám, és lehagynék legalább egy-másfél ujjnyit a kép bal oldalából. Az az oszloprész nem annyira fontos, mert most elvitte az egésznek a súlyát: az tömör, nehéz, sötét, és ez ellene dolgozik annak a finom játékosságnak. Kell belőle valamennyi, mert az a támaszték, de nem ennyi. Egyébként a dolog szép, és nagyon finom lehet, ha nagyban néznénk, akkor valószínűleg jobb látnánk a madarat, az egésznek lenne egy hangulata. Még egy dolog, amit hozzátennék: bátrabban bánj a mélységélességgel. Nem a divatos papírlap vékony mélységélességre gondolok, mert az egy tájképnél nem biztos, hogy megáll, de valamennyit vegyél visszább a mélységélességből, ez lehet egy 22-es blende is, mert elég lenne itt egy 8-as blendével, ahhoz, hogy az egésznek a tere jobban megjöjjön. Nem kell nekem mindent élesen látni, nem szükséges. Az egy döntés is utána, de ez határozottabbá teszi a képet, hogy maga a te döntésed lesz határozottabb, hogy mit akarsz élesen mutatni, és mi az, amit hagysz kimenni az élességből. Van amit itt még dolgozni, úgyhogy hajrá, várom a folytatást. (hegyi)

Zoli, ha ennyire elmégy makróba és kis élességre, azaz ennyire közel akarod tolni a pofámhoz ezt a törött tojást, akkor figyelni kell arra is, mi marad a környezetben benne zavaró elem, például a cseresznye szára vagy mi az ott, másrészt ha ezt nem oldalról mutatod, kevéssé gusztuspróbáló, mert így most a takonyszerű állag az, ami elviszi a fenébe az egészet, ha fentről mutatod, akkor meg a forma lesz az erősebb. Érdemes ezeken elgondolkodni, az első ötlet nem mindig nyerő, persze, kézenfekvőnek tűnik, hogy akkor másszunk bele az egészbe, mert úgy lesz dráma, de nekem így ez most dráma helyett egy olyan állásfoglalás, amivel nem tudok azonosulni, mert nem hagy a nyákos felület közelebb kerülni érzelmileg. (hegyi)