Ritka eset, hogy én a kommentekre hivatkozzak, de nagyon viccesek vagytok, tetszik, hogy egyből filmet láttok bele. Egyébként nem ok nélkül, mert ez egy filmes helyszín. Az egy másik kérdés, hogy mint természetfotó megáll-e a lábán. Azt gondolom egyébként, hogy azért nem, mert filmes helyszínként is kezeled ezt a képet, azaz, egyrészt hozod ezt a 16:9-es képformát, amitől (ez most egy szubjektív dolog) nekem hidegrázásom van, ez csak a moziban működik nekem, másrészt az egész olyan, mint egy színpad. El tudom képzelni azt, hogy a Big Lebowski második részében innen folytatják a sztorit. Vagy tényleg a Terence Hilles vonal is abszolút beleillik. Igen ám, csak nincsen ott a szereplő. Nem kötelezően kell ennek embernek lennie, mert ez a szereplő lehetne egy nagy bogáncsos bokor is, a lényeg, hogy valami, amire a voksodat teszed, ami, vagy aki elviszi ezt az egészet a vállán, mert ez a színtér oké, de hát, ha ez nincs bejátszva, akkor csak egy színpad marad. Bár nagyon izgalmas ez az egész, és gyönyörűen kezelted a tónusait, de nekem ez még így is kevés, ez nem fogja a vállán elvinni a dolgot. 2 csillag, a tónuskezelés kifejezetten jó! (hegyi)
értékelés:

Nagyon érdekes polémia alakult ki a kommenteknél a jégkocka készítésnek a trükkjeiről, és én ennek nagyon örülök. Annak kevésbé, hogy ezt nem a fórumban végzitek, azért, mert a fórumon talán visszakereshetőbb lenne. Erre való a fórum, hogy egymásnak segítsünk a technikában, ilyenkor javaslom, hogy akár a kép készítője, akár egy kommentező csalja át a közönséget a fórumra, és ezt ott beszéljétek meg. Mert egy fontos dolog az, hogy hogyan készítünk jégkockát úgy, hogy az átlátszó maradjon. Van ennek egy trükkje, aki ezt a trükköt ismeri, az segíthet a többinek. Olyan ez a kép, mintha egy fogtündér belerakta volna a kihúzott fogamat a jégbe, ez nekem sokkal kevésbé tűnik virágnak ebben a beállításban. És itt van a problémám is, hogy valahogy, ez az egész nekem olyan fura, szóval, el kéne gondolkodnom azon, hogy én ebbe most mit akarok belelátni. Na, de hát, a maga konkrétságában itt van ez a kockatest, és akkor kezdjek el azon filózni, hogy akkor most ez gyöngyvirág, vagy kis ibolyának a testvére, vagy a fogamból egy darab, vagy mi a franc akar az ott benne lenni. Még arról sem vagyok teljesen meggyőzve, hogy az benne van, és nem valami hiba ebben a fagyott vízdarabban. Számomra ez probléma. Annyit hozzátennék, hogy a megfejtés valószínű, hogy abban fog majd gyökerezni, hogy ezt a fagyást kell kontroll alatt tartanunk. Tehát, ha ennyi kiszabaduló levegő marad a vízben, akkor az érdekes struktúrát hoz, de ez nekem most kevésbé izgalmas. Az lehet a megoldás, ha mégiscsak ez történt, hogy közelebb megyünk (vagy nagyobb víztömeget és virágot használunk). Ezt, ha makróban csinálod meg, akkor lehet, hogy megtalálható lesz az a virág is, lehet, hogy felismerhetőbb lesz. Ebből a távolságból ebben a képméretben ez nem működik. Ami működhetne, ha makrózol, az az, hogy ezekből a vízbuborékokból, ezekből a kis tüskékből hogyan jön létre a virág. Akkor el kell hagynunk a nagy részét a kockának, és egy belső világba kell bekerülni. Ez lehetne egy megoldás. De valószínű, hogy azért ezt kaptuk, mert téged ez érdekelt, csak itt akkor meg kell keresni azt, hogy ez mitől fog működni. A másik kérdés a kompozíció. Esetlegesnek gondolom azt, ahogy ez most a képre került. Van ennek egy árnyéka ezen a felületen, amire ezt ráhelyezted. Ez az árnyék olyan furcsán ér véget. Alul és felül szűkek vagyunk, oldalt meg nagyvonalúan engedjük a teret lötyögni, nem tudom miért. Ráadásul, hogy most ez jobbra, vagy balra helyeződik el, az meghatározná azt, hogy merre dől, de a világítás ennek ellentmond. És ettől én azt gondolom, hogy kicsit zavarossá vált. A világítással van még további problémám is, hogy a térbeliségét sikerült abszolút kivasalni ennek az egésznek, legalábbis ennek a kockatestnek a felső részénél biztos, mert ott egészen olyan, mintha csak két dimenzióval rendelkezne ez az egész. Megint azt mondom, hogy a világítás az, amivel ezt az egész játékot meg lehetne oldani. Tehát azzal érdemes elkezdeni foglalkozni, hogy egyrészt a jeget hogy tudom úgy megfagyasztani, hogy az jól működjön, másrészt hogy hogyan tudom ezt az egészet úgy megvilágítani, hogy az a belső zárt világ hordozza az információt. Valószínűsítem, hogy kevesebb kell a környezetből, még ennél is kevesebb, viszont valahogy úgy kell megvilágítani, hogy elkezdjen lobogni az a belső tűz ebben a kockában, tehát, hogy ott létrejöjjenek azok a dinamikák, amik ezt az egészet elviszik. Kevesebb fény, mert a fenti résznél ez abszolút eltűnik ez a struktúra, és ez nem tesz jót neki. Visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Ez a modern képeslap verzió, tehát ez tulajdonképpen már abban az időben készült, amikor nem gyártanak képeslapot, de ha ma gyártanának, akkor lehet, hogy ilyen lenne egy karácsonyi üdvözlet, és a hátulján felmutatott hüvelykujj, mint likeolás lenne az, amit be lehetne ikszelni. Nekem tetszik az, hogy elmozdulunk valami egészen absztrakt irányba, viszont ami nem tetszik benne, az a monotonitása ennek az egésznek. Igen, szépek ezek a karikák, tényleg egészen jó, meg ki is hoz nagyjából egy talpára állított háromszöget, ami akár a fenyő szimbóluma is lehet, bár lehet, hogy csak sok autó jött az úton, és az van életlenre véve. Szóval, nem tudom, egy biztos, az absztrakció megvan, csak nekem unalmas. Unalmas színben. Az, hogy ennek a barnás aranysárgának a különböző tónusrendű változatai vannak meg, ez jó, de valami kellene még ehhez, vagy párban, vagy ellenpárban, de valami kellene még ezzel kezdenünk, hogy ez színben létrehozzon valami olyan játékot, amitől nem ez az óarany nagymama szín van. Merthogy akkor ez is mehetne a giccsbe, még akkor is, ha ez modern giccs. Nekem ehhez még valami kellene. A gondolat jó, úgyhogy az kap 1 csillagot, ismételni meg talán jövőre, amikor megint lesz fa. (hegyi)
értékelés:

Egy nagyon attraktív képet kapunk, szerintem sokunknak felkeltette az érdeklődését, amikor először megláttuk az oldalon, tehát ha a cél ez volt, akkor ezt a kép teljesíti. A kérdés az, hogy ha hosszabban időzünk a képnél, akkor mi az az összkép, amit kapunk? Mit fog nekünk ez az egész mondani? Az merült fel kérdésként elsődlegesen bennem, hogy mi az oka annak, hogy miközben a mozgás a füstkarika irányába történik, a tekintet, vagyis pontosabban a fej elfordítása is erre mutat, mégis, a kép felső részénél nagyobb hely van, mint oldalirányban. Mi szükség erre? Mit gondoltunk oda a kép felső részéhez, vagy milyen tömeg elhelyezési kérdés az, ami ezt az egészet indokolttá teszi? A másik kérdésem a szemüveg, mert ha egy ilyen fél alakos, még azt is mondhatom, hogy aktot készítünk, akkor az egy fontos kérdés, hogy milyen díszítéseket alkalmazunk, és szerintem, ha ez nem egy szemüvegreklám akar lenni, akkor gyengíti az üzenetet. Egyrészt azért, mert ezen a napszemüvegen nem lehet átlátni, tehát a tekintet el van takarva, és ez minden egyes esetben, amikor portrét készítünk fontos kérdés, hogy ezt használjuk-e, vagy sem. Nem állítom azt, hogy nem szabad szemüveges képet készíteni, mert néha pontosan a személyiség jegyet ezzel tudjuk a leginkább karakteressé tenni, vagy kiemelni, ugyanakkor van egy menekülésérzete az embernek. Sztárok szoktak szemüveg mögé bújni, aminek aztán persze sok oka van, részint az, hogy a karikákat a szemük alatt ne kelljen megmutatniuk, részint az, hogy magabiztosságot tudjanak sugallni a megjelenésükkel, mert a tekintetük nem árulja el az esetleges kétségeiket. Tehát a szemüveg nekem, itt most nem építi ezt a képet. A harmadik kérdés a tónusrend. Felépül most valami a teljes feketétől az egészen világos tónusokig, amiket a füstkarika képvisel, és ez a része tökéletesen rendben van, de most felejtsük el a füstkarikát, és nézzük meg, hogy mi történik a testtel. Hol a legvilágosabb flekk? Hol a legvilágosabb rész? A vállon. És ez azt jelenti, hogy az fog térben a leginkább közelebb kerülni hozzánk, másrészt azt jelenti, hogy a figyelmet oda akarjuk valamiért vonzani. De miért pont a vállra, miközben itt a száj, a szem, az arc, az orr lenne a fontosabb. Összefoglalva az egészet, valószínűleg a kép felső részéből vágnék egy ujjnyit, ha már ennyire feszesre van komponálva, akkor ezt nem a kép felső részével kell lazítani, hanem inkább a kép jobb oldalával. A szemüveget biztos, hogy levenném, és gyengítenék valamennyit a világításon a vállnál. Miután itt szétcincáltam a képet, hozzáteszem, hogy ez nem egy egyszerű megoldás, mert itt nem csak arról van szó, hogy be kellett állítani magát a modellt, vagyis saját magunkat ebbe a helyzetbe, és ezt világításban, fényben, tónusban rendbe kell rakni. Hanem arról is szó van, hogy itt történik egy olyan gesztus, a füstkarikafújás, amit meg kell tudni fotózni, hogy az tényleg füst legyen, hogy az tényleg úgy nézzen ki, mint ahogy ki kell. Hogy annak a jellegzetességei meglegyenek, hogy azért utaljon arra, hogy az karika, még akkor is, ha ez oldalról van fotózva, és a karika jellege ettől nem látszik, de az ember ezt fejben össze tudja rakni, miközben a füst irányát nagyon jól jelzik ezek a kis pamacsok a száj felé. Szóval, ez a része nekem 10 pontos, az egy másik kérdés, hogy van még vele mit dolgozni. Azt mondom most, hogy ez egy 3 csillagos leckemegoldás, ugyanakkor el kellene dönteni azt, hogy most én akarok lenni a ”macsó Béla”, és ennek értelmében fotózok a szemüveggel, de akkor ezt valamivel még tovább kell gondolni, akár egy bőrszíjjal, vagy egy lánccal, tehát, valamivel erre még rá kell játszani. Vagy vállaljam be azt, hogy vagyok, aki vagyok. Valószínű, hogy ebben a gesztusrendszerben lett ez egy kicsit túlgondolva, hogy a macsóságát ennek az egésznek a borosta és a füstkarika nem biztos, hogy teljes mértékében teljesíti, és ez a kérdés az, amit magadnak kell feltenni. Ezért jó egyébként ez a leckesor, mert az önismeretben szerintem segít. Úgyhogy 3 csillag és a leckemegoldás megvan, de kérek egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:    

Tök jó leiratot kaptunk, és abszolút értem. Jó lenne tudni, hogy kitől van az idézet, ha már idézünk, tegyük hozzá, hogy oda a szerző nevét. Ugyanakkor a képpel nem nagyon tudok mit kezdeni. Értem én, és jó ez a trükk az órával. De hogy most a könyvnek mi köze az órához, meg a mobiltelefonhoz, és ez az egész most hogy szervül, azt nem nagyon értem. Ami tetszik, az a színek megválasztása. Jó ez az okkeres szín, kicsit fáradt ugyan, de jó. Jó ez a kékes szín, de nagyjából ennyi. Elhiszem, hogy neked a mobiltelefonod az, ami kéznél van, amikor meg kell nézni, hogy hány óra van, csak azt kéne elfogadd, hogy ez esztétikailag nem áll meg a lábán. Ez egy szar műanyag telefon. És ez már önmagában kizárja azt, hogy jól megfogható legyen, mint átvitt értelmű üzenet. Ha meg tárgyfotót csinálunk, akkor tessék ezt a vackot úgy felemelni nekem, hogy kívánjam, és vágyjak rá. De hát, ez nem tárgyfotónak indult. A gondolat jó, de jó lenne, hogy egy olyan tárgyi világot építenél ide nekem fel, ahol nem kezdek el csuklani attól, hogy egy mobiltelefont akarunk itt nekem most eladni, mint az időhöz kötő tárgyi ügyet, úgyhogy ezt én visszaadnám ismétlésre, jó? (hegyi)

Na, ez a kép nekem egyrészt nagyon tetszik, mert szubjektív. A kameraállás is, meg az egész helyzet. Nagyon szép ez a tónusrend, amit kapunk, abszolút puha, gyönyörű anyagszerűsége van ennek az állatkának, és ezzel a kerítéssel eléred azt, amiről beszélni akarunk, hogy vágyódik a kerítésen túlra. Kicsit szűk, azt hozzáteszem megint, hogy ez is abba a kategóriába esik, hogy a környezetből egy picit többet kellett volna hagyni, talán felfelé nem, de az összes egyéb irányban kellett volna még. És azt ígértem, hogy a másik hattyús képedhez képest én most itt fogok mondani valamit. A kettő között lenne az igazság. Ez, meg a nagyon elvarázsolt között. Ehhez kellene egy kis őrület, és akkor működne, ahhoz meg kellene ennek a rációjából több. Nem tudom, hogy ez mennyire érthető. Ez a kép ettől függetlenül kap 3 csillagot, mert ez egy nagyon jó kis vágy lecke, és nagyon örülök neki, hogy ezt megfigyelted, de a következőkre nézvést, hátha tudtam segíteni. (hegyi)
értékelés:

Az van, hogy ennél a képnél Zoli, nagyon sokat gondolkodtam arról, hogy beteszem szorgalmi leckébe, és nem is beszélek róla, mert miért kell ezzel ennyit bindzsizni, aztán úgymond hagytam magamnak időt az egészre, és aztán rájöttem, hogy a fenét, hát, ez másról szól. Csak tudod mi a baj? Hogy nem vagyok benne biztos, hogy ezt az időt mindenki rászánja erre a képre, hogy megfordítsa fejben, hogy ez egy tükröződés, vagy ez víztükör játék, vagy micsoda. Nem tudom, hogy érted-e? Tehát, hogy van itt valami trükk, van itt valami játék, ad egy hangulatot az egésznek, de nagyon a határán mozog, hogy az ember azt mondja rá, hogy a francot hülyíted itt a bindzsizéssel. Mondom, jó a kép, de ez inkább illusztráció lehetne, és nagyon köszönöm a Léder Lacinak, hogy betette a verset, ugyanis annak a versnek ez lehet illusztrációja. De önmagában, mint kép, necces, a fenébe, de necces. Így elég nehéz helyzetben vagyok, azt mondom, hogy ez most egy 2 csillagos dolog, és ahol elemzem majd a másik hattyús képedet, ott majd azért még hozzáfűzök valamit. (hegyi)
értékelés: