Nagyon örülök, hogy Zoli azok közé tartozik, akinek ha azt mondom, hogy ismétlés, akkor veszi a fáradtságot és dolgozik vele. Ez egy jó irány. Most azt mondom, hogy még mindig lehetne ezzel mit molyolni. Nagyon jó, hogy megtaláltad ezt a tónust, hogy ennyire kevés fénnyel dolgozunk, beszédes az egész. Talán a maci arcrészére egy kicsi fényt még nem ártott volna adni, és akkor már jobban értelmezhető lenne ez az egész, hiszen ő is szereplője ennek. De ez még a kisebbik kérdés. A nagyobbik a tömegelhelyezés. Én azt mondom, hogy ez nem fekvő kép. A legjobb esetben is ez egy négyzetes kompozíciós kép, persze rajtad áll, hogy mi hova helyezel el, de az biztos, hogy nem fekvő. Ettől unalmassá válik, hogy egy ilyen fekvő belső ritmust fekvő keretbe teszel. Ezen érdemes lenne elgondolkodni, mert közel járunk a három csillagos leckemegoldáshoz, ha van még energiád ismételni egyet, meglesz az. Figyeld meg és rögzítsd magadnak, hogy mennyi fény az, ami már eleget rajzol ahhoz, hogy értelmezhető történet legyen, egyébként a macihoz nagyjából annyi fény kellene, mint amennyi a kezeden van, szerintem – összemérhetővé kellene tenni. Összefoglalva, az ismétlésért mindenképpen jár egy csillag, és kérnék még egy utolsó ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Én ezt a képsort a Reklám leckébe tenném, mert a giccshez ennek túl sok köze nincs. Értem, hogy miért gondoltad ezt a Giccs leckébe tenni, de ne keverjük ennyire ezeket a felületeket, mert a giccshez egy giccshez tartozó érzelmi megközelítés is érdekes lehet, nem csak a formai megközelítés, hanem az érzelmi is. Itt most inkább a tárgyakhoz való megközelítést érzem. Az első képnél van egy problémám: a tető megjelenése, az ferdén becsúszik oda, és kivisz a képből, képhibaszerű lesz az egész azzal, hogy ez a világoskék vonal furcsán van ott jelen, erre érdemes lett volna odafigyelni. A második képet én jónak tartom, jó az a háttér, amit itt találtál ezekkel a furcsa falfelületekkel. Ezeknél a falaknál érdemes lenne dolgozni, ha ide bejárásod van, akkor ezt ne felejtsd el majd, mert ezek nagyon sok mindenre, portrézásra, vagy bármi másra is alkalmasak lehetnek. A második kép rendben van, egy jó ritmusú üzenet. Nekem a harmadik képpel sincs bajom, bár kevésbé izgalmas. A világításban a negyedik kép az, ami a legnagyobb dinamikát és a legtöbb érzelmi megközelítést hordozza. Viszont ahány kép, annyiféle módon van a rendszám kitakarva, ahogy látom, ez nem biztos, hogy szerencsés, valamilyen döntést meg kell hozni: vagy a Giuliettát hagyom meg, vagy teljesen fehérre kitakarom, vagy ott van a rendszámnak a kerete, de ezt nem nagyon értem, hogy miért van ez ilyen furcsán csinálva, hogy 4 kép, és 4 féle megoldást mutat, ebben következetesnek kell lenni. Egyébként, ha mint autófotó veszem, akkor ez egy jó dolog, azért, mert ezeknek a reklámfotóknak pontosan az a lényege, hogy egy érzelmi megközelítést kapjunk, márpedig a legutolsó képnél a legerősebb ez, de a többi képen is jelen van, úgyhogy ez mindenképpen előnye és erénye ennek a képsornak. Azt gondolom, hogy azokkal az eszközökkel, amik rendelkezésedre állnak, megvalósítottad azt, amit szerettél volna. Egyetlen problémám az első képnél van, az nekem felejthető. Ha a többi képet veszem, akkor elég is. Nem tudom, hogy az autó hátulja csúnya-e, mert azt nem nagyon mutatod. Talán az lett volna a jó, ha a második képet megoldjuk így, ahogy most van, a harmadik képnél valahogy hátulról, oldalirányból fotózunk, és a negyedik kép pedig jó úgy, ahogy most van, és az elsőt elfelejtjük. Mindezzel együtt, ha elfogadod azt, hogy ez a Reklám leckébe kerüljön be, akkor erre meg tudom adni a három csillagot, függetlenül attól, hogy az első képpel vannak problémáim, de a Giccs leckébe nem nagyon tudom értelmezni. (hegyi)
értékelés:

A kép izgalmas, jó ez az egész, ahogy ténylegesen fölfedezhetőek hasonló gesztusok ezeknél a fáknál. Lehet, hogy egy más objektív megválasztásával én közelebb mentem volna ehhez az egészhez, meg lejjebb mentem volna a földhöz, és valahogy kiszedem őt ebből a környezetből, mert most azzal, hogy ekkora teret adsz a földnek, hiába gyönyörű ez a zöld meg a kék, de engem nem az érdekel. Ha a földhöz közelebb teszed a kamerát, akkor elkezd élni a teljes formája ennek a fának, ez lenne az érdekes benne, és csak jelzésértékkel jeleníteném meg a földet és a horizontot. Nem tudom, hogy ez ismételhető-e, el tudsz-e oda menni, megvannak-e még ezek a fák, ha igen, akkor még kérnék ismétlést. Ha nem, akkor ez így egy csillag. A megfigyelés zseniális, a kompozíció nem. (hegyi)
értékelés:

Igen, ez egy erős kép. Mindazzal együtt, hogy megint egy olyan képkivágást kapunk, amiben nem szokványos a képarány, de itt még valahogy a téma és a tömegelhelyezés ezt tulajdonképpen akár indokolhatja is. A kép zseniális. A fehér kutya ahogy ott áll, olyan, mintha egy faragott kutya lenne. Régen voltak a vidámparkban meg a vásárokban ilyen „Lökd meg a kecskét” játékok, annak voltak ilyen faragott kecskéi, és azt kellett erősen megsuhintani, és akkor annak föl kellett valami sínen csúsznia, nagyjából ez az élmény jön erről a kutyáról, miközben egyértelmű, hogy a fül tartása meg a farok behúzása maga egy kommunikáció ezzel a fekete kutyával. Ebben van egy Volt egyszer egy vadnyugatos érzet is, hogy itt most valami harcnak vagyunk a tanúi. A jó meg a rossz, a fekete és a fehér harcol egymással, de sikerült ezt úgy megoldani, hogy nem közhelyes, hogy mindazzal együtt, hogy egy csomó minden más élmény is elindulhat az emberben, de mégis visszajövök ide, és azt mondom, hogy ez a kép így rendben van, nekem működik. Az a legjobb az egészben, hogy sikerült egy olyan kameranézőpontot választani, ami abszolút szubjektív kameraállás, tehát beleviszi a nézőt ebbe a történetbe, nem valami kívülállói megfigyelés. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Ha jól sejtem, akkor ez a kép a teljes kocka lehet ahhoz, amit már megkaptunk beküldésként. Oké, akkor mondjuk nevezzük úgy, hogy ez a kályha, innen indulunk el. Ennél azért szűkebb kell, a kutya mögött engem már nem érdekel az a kupleráj, ami ott történik azzal a műanyag edénnyel, meg a kerítéssel, úgyhogy oké, azt mondom, hogy induljunk el a kisollóval, balról vághatunk, majdnem a kutyánál, a kép fölső részénél vághatunk majdnem egy másfél ujjnyit, és a kutya mögött is vághatunk és akkor kapunk valamit, ami még mindig egy ilyen nagyon korrekt megoldás. Ugye én azt mondtam az előző elemzésnél, hogy vagy lenne még szűkebb, vagy lenne még bővebb ez az egész. Azért nem gondoltam ennyire kiterjeszteni ezt, mert most, hogyha ezt az egész kupacot nézem, akkor ez azért nem annyira izgalmas portré. Az előző az izgalmasabb volt. Tehát amikor azt mondom, hogy legyen meg a forma, akkor azért nem azt mondom, hogy a teljes kutyát kéne meghagyni. Az előző képhez képest elég lenne, hogy a fülébe nem vágtunk bele, meg hogy a fejforma mögötti testrésznél vágunk, tehát a nyaknál vágunk. És ha jól látom, akkor színben létre is jön ott egy határvonal, a fejnél, tehát jól lehet látni azt, hogy hol válik nyakká. Én ott meghoznám a vágást. Sokkal több nem kell ebből az előző képhez képest. Hogy hogy néz ki a feneke, meg hogy húzta maga alá a farkát – hát jó, fekszik egy kutya egy koszos betonon, annyira nem fog meg ez a kép, mert távolságtartó. Az előző kép őszintébb és jobb. Úgyhogy a kettő között van az igazság, tessék ehhez képest megnézni az előzőt és csak annyival kiegészíteni. Örülök neki, hogy megvan a kocka, tehát magyarán lehet belőle dolgozni. Tessék ezt a képkivágást rendezni. Ebben a tekintetben adom vissza, hogy legyen egy Szieszta 3. amit a saját érzéseidre bízva magad, kiegészítesz, de azt hadd tegyem hozzá, hogy ezt majd a jövőre nézvést az exponálás előtt kell végiggondolni és már eleve ezekre úgy rákészülni, hogy a megfigyelésünk alapján a képet ne kelljen szanaszét vagdosni. (hegyi)

Az ötlet kifejezetten jó. Hiszen fényképek őrzik a családi legendáriumot, az első lépéseket, házasságokat, szerelmeket, összejöveteleket és temetéseket, gyönyörűen végigkövethető egy-egy életút. Ami kevésbé van kész, az az elrendezése a képeknek. A képhatárral te magad hoztál létre egy képkeretet és ezen belül kell rendezni a dolgokat, ezen belül érvényesek az olyan szabályok vagy megfigyelések, mint ami például az előtér-háttér viszonylatát elemzi. Nevezetesen a fontos dolgok vannak az előtérben, a középtér értelmez, a háttér dekorál. Ehhez képest a te elrendezésed előterében képsarkok és keretezések vannak, de értelmezhető képi infó jószerivel csak a középtérben és a háttérben. Így viszont a kuszaságon van a hangsúly, azaz nyugtalan a dolog, nem tudunk kapaszkodni semmibe, mert minden túl távol marad tőlünk, nézőktől. Érdemes lenne ismételni, és azt mondom, hogy a szélesvásznú képmező sem indokolt, a 4:3-as lenne a jó arány. Ha már régi kor, akkor ez az újdonász s16:9-re hajazó ügy is idegen. Kérek ismétlést. (hegyi)

Ez egy jó pillanat és öröm, hogy azon kevesek közé tartozol, aki lemegy a kutya szintjére és nem fentről próbál valamit lőni. Ami nem teljesen érthető, az a képkivágás. Vagy lenne fenn szűkebb még, de akkor jobbról is vágnék, vagy lenne meg a forma fenn, de akkor még kéne előtér is. Most valahogy a kettő között vagyunk. (hegyi)
értékelés: