Nos, tetszik ez a kép, az jutott eszembe róla grumpy cat után, hogy így nézhet Zsolt egy olyan képemre, ami nem üti meg a mércét. Szóval teljesen hiteles. :) Nem akarok mélyebben belemászni a képbe, mert szerintem teljesen felesleges lenne, és amúgy is túl rendben van ahhoz, hogy kötekedést gyártsak. Egyszerű, mindenki számára jól érthető, mégis van benne elindító tényező. Jónak találom mindenféle szempontból, hangulat, fények, árnyékok, kontraszt, élesség, életlenség, szőrszálak, vonások, keretek, cím, kapcsolódás... Van olyan, hogy egy kép úgy jó, ahogy van, nem szükséges kommentár hozzá, és én ezt a képet pont ilyennek gondolom! (Gajdács Ramóna)
értékelés:    

Összességében egy pozitív, kellemes képet látok, szimpátiát ébreszt a szereplő iránt.
   Szigorúbban vizsgálva azonban úgy találom, hogy a képkivágás kicsit szűk, a mélységélesség is határon mozog, bár ekkora méretben nehéz megítélni, hogy a szemre került-e még, vagy a szemöldök síkjában ér véget, de innen nézve úgy tűnik, hogy sajnos a szem már éppen kicsúszik belőle. Kellemes a kép tónusvilága szerintem, a ff konverzió jól sikerült. A test-, fejtartás instruált modellre utal, a világítás viszont ehhez képest pontatlannak tűnik, ez alapján inkább spontán képnek gondolnám. A kettő határán mozog nálam a kép, mindenesetre érezni, hogy a modell megnyílt a fotós előtt, és erről a fotósnak sikerült is egy majdnem tökéletes képet készíteni, azért ezt nagy dolognak tartom.
   Összességében egy pozitív, kellemes képet látok, szimpátiát ébreszt a szereplő iránt. (Borsay Márti)

Nos, szerintem ez egy elég nehéz kép, legalábbis, ami az üzenet kódolását illeti. Valaki egyszer azt mondta, hogy ha valaminek az értékét akarjuk meghatározni, akkor azt a megszerzésével töltött időmennyiség fogja megadni. És mivel én még nem tudtam „megszerezni” ezt a képet, valószínűsíthetően elég értékes lehet! :) Sejtem én, hogy merre kéne menni, de valahogy állandóan falba ütközöm. Tehát, magával az üzenettel nem nagyon tudok mit kezdeni. Ha csak a képet nézem, tetszik az, hogy a modell, mint egy 4. kép van „rátéve a falra”, és nagyon szépnek találom az árnyékokat is. Mindemellett javítana kicsit az összhatáson számomra, ha ő egy kicsit jobbra lenne tolva. Kicsit zavar a képeken visszatükröződő ablak, mert nem nagyon értem, hogy miért van az ott, hogy van-e jelentése, kell-e azt nézni, vagy csak így esett. Furcsa módon az általában a legjelentéktelenebb rész, a fal és a repedései az, ami számomra a legdominánsabb lett, azon jár a legtöbbet a szemem, és őt tudom a leginkább összehozni a címmel is. Azt gondolom, hogy ha egy portréfotóról beszélünk, akkor a modellnek kellene a leghangsúlyosabbnak lennie, mégis úgy érzem, hogy a 4 kép közül (a modellt is beleértve), a szemgolyós kép az, ami a fantasztikusságával messze elszalad a többi közül. Ugyanakkor nagyon tetszik ez a számomra fásult hangulat, amit a kép hoz, és ami a modell arcán is tisztán jelenik meg. Egy szó, mint száz, össze vagyok zavarodva, és nem értem, nem tudom összehozni a dolgokat, miközben azért érzem, hogy van ebben valami, amiért mégiscsak keresem-kutatom, hogy mi is lehet az, de újra és újra odajutok, hogy kevésnek érzem magam hozzá, ami nem egy túl jó érzés a nézőnek. Ezért számomra ez egy 2 csillagos kép. (Gajdács Ramóna)
értékelés: