Elemzés

Szépen folyik itt el az idő, izgalmas, ahogy a hosszú expozícióval elkenődik a táj, akár az égre, akár a vízfelületre gondolok, miközben a fontosabb momentumok pont ettől az elkenődéstől válnak még hangsúlyosabbá, például a kő vagy ez az építmény itt a képen. A horizontvonal ettől lesz igazán erős és a jelenlétével, mint kompozíciós elem is, sokkal nagyobb hangsúlyt kap. De azt hozzáteszem, hogy pont emiatt a dolognak a perspektivikus problematikája is jobban látszik. Vagyis azt mondom, hogy magasabbra kellett volna rakni azt a fényképezőgépet, részben azért, mert akkor ez a kő itt az előtérben nem olvadva bele ott a partszakaszba, másrészt meg úgy érzem, mintha hanyatt dőlnének ezek a tárgyak. Tehát legalább 1-1,5 méterrel magasabbról kellett volna fényképezni. Nyilvánvaló, ezt most innen a karosszékből mondom, ott a helyszínen nem biztos, hogy ez megoldható. Ha nem megoldható, akkor pedig érdemes ezt a perspektíva korrekciót legalább minimális módon megtenni a képen, ettől a kő még nem fog kikerülni a partból, de talán ez a hanyatt dőlős érzet valamelyest javítható. (hegyi)

Kicsit olyan a hangulata ennek a képpárnak, mint ezeknek a mostani időkben készült sci-fi filmeknek. Gondolok itt arra a marsi expedíciós filmre vagy arra a tomkrúzos filmre, a holnap határára. Az ott látott világokra is emlékeztet a kép. A problémám az, hogy nem érzem eldöntöttnek, hogy mire akar kimenni a fuvar, hogy a hegyek érdekelnek vagy az ég. A címből az ég jön le, de akkor miért nincs belőle több? Ezzel a fele-fele elosztással az a bajom, hogy a tömegelhelyezésében indokolatlan, a bizonytalanság hatását kelti. Az sem nagyon világos, hogy miért van kettő kép. Nekem a felső kép az izgalmasabb. Abba még egy fekvő fejet is beleláthatnék, egy húsvét szigeteki szobrot elfektetve. Az alsó képben nem nagyon érzem azt a szenzációt, hogy miért kellet lefényképezni. A két képből nekem csak az egyik értelmezhető, de ott is kérdés számomra az, hogy most mi a fontosabb. Engem ez a kékség, ez az ég annyira nem köt le. Lehet, hogy ez ott a valóságban sokkal hatásosabb volt, de ez nem jött át a képen. Valószínű, hogy a technika, az utómunka vagy valami beleszólt abba, hogy ez ne tudjon átjönni, valami elveszett a jelekből és ettől már tud annyira megérteni. (hegyi)

Ebben az esetben ez a feladatmegjelölés nem egészen pontos. Jobban illene az Egész alakos önportré leckébe. Attól még nem önportré arc nélkül, hogy bemozdult a fejed. Ezt csak azért mondom, mert ha már leckébe küldünk - és én nagyon örülök neki, ha leckébe kerülnek a képek és nem csak a szabadgyakorlatba vannak bedobálva -, akkor ez legyen pontos. Ezt a légköri jelenséget vagy csillagászati történést ma már, ha jól olvasom a híreket, Magyarországon is lehet látni valamelyik hegységünkben, de azért északon ez sokkal gyakoribb. Örülök annak, hogy ilyen üzenetet is kapunk, bár hozzá teszem, nem az elsőt. Arról sem vagyok meggyőzve, hogy ez a legjobb lehetséges megoldás. Értem én, hogy ennél csak háttér a sarki fény és itt rólad szólna ez a történet, de nem értem, miért vagy összelapátolva a házzal, miért vannak ezek a formák így összekeverve. Esetlegesnek tartom ezt a megoldást. Inkább impulzív, semmint végiggondolt üzenet. Azt kell tisztáznod magadban még exponálás előtt, hogy mi legyen az a képi szerkezet, amit mutatni akarsz. Ha ez ennyire esetleges, hogy az égből túl sokat kapunk, de a derekad alatt nem sokkal már vágva van a kép és előterünk is alig maradt, akkor ez azért kelt zavart a néződben, mert ő ebben a formában próbálja értelmezni és elfogadni a képet, miközben a néző maga is érzi, hogy valami nincs rendben, valami nem a megszokott. Fel lehet rúgni bármilyen szabályt, de ha felrúgunk egy szabályt, annak valamilyen indokának kell lennie. És én most ennél a képnél nem érzem ezt az indokot. (hegyi)

Azt mondom, hogy annak ellenlére, hogy utálom a szépiát, de ez így hangulatilag rendben van, csak a minőség és a kompozíció az, ami miatt az eredmény nem azon a szinten van, ahol amúgy te már képeket készítesz. Szóval erre érdemes figyelni, ellenőrizni, hogy az jött-e létre, amit akartam? Mert mit mesél ez a sok felület az újságból? És mi ennek a cicához az arányaiban a köze? Jó, hogy van, de azért a macska lehetne hangsúlyosabb. (hegyi)

Ha reprodukálod, és érdemes lenne ebben a világban is mozognod, jól hatna rád, akkor abban kell figyelned, hogy feltedd a kérdést magadnak, mi az, ami ebben téged érdekel. Ha én mint néző szemlélem ezt a képet, akkor azt mondom, hogy a vetítőgép már nem kell, ott lehetne vágni, és ami fentről levágódik, azt alulra odatenni, azaz a kamerát lejjebb vinni, mert akkor ez a fényjáték lehetne a lezárás, és lenne alja, talapzata is a képnek. (hegyi)

Erősen személyes üzenet ez, ha egy kevéssel lejjebbről fotózod, akkor az a fű, vagy mi a fene, ami most a fényhatárnál van, az feljebb kerülhet és akkor hangsúlyt kaphatna, az szép líraian zárná alul az egészet. Így is tetszik, de úgy még jobban tetszene. (hegyi)