Elemzés

aurora borealis

aurora borealis

Olyan az egész, mintha egy plexi háttérre valaki ráspriccelt volna fehér festékkel és az lenne a csillagok, amire rá lenne vetítve hátulról az ég és a légköri jelenség, ami előtt egy terepasztal van, amin ott van az Alfa Holdbázis c. filmből a makett. Szóval furcsa. Nem mondom, hogy ezzel baj van, csak nagyon furfangos ez így együtt. Kicsit olyan mint amikor a '70-es évek tv sorozataiban megpróbálták a greenbox technikát alkalmazni. Három réteget látok és ez a három réteg nem áll össze egybe. Lehet, hogy ha kevésbé van kiélesítve ez az egész, akkor nem lesz ennyire furcsa a végeredmény. (hegyi)

Vízcsap

Vízcsap

Az a helyzet, Feri, hogy nem tudom, hogy ez most hogyan vízcsap. Azt látom, hogy itt van egy árnyék és abból folyik is valami, de azt nem tudom, hogy mi ez a bronz- vagy aranyszínű forma. Lehet, hogy az maga a vízfolyás akart lenne, de ezt sikerült valahogyan annyira összekuszálni, hogy nekem ez nem áll össze. Esélyes, hogy ehhez most én vagyok a vak, de nem nagyon értem a képet. (hegyi)

Vonatos szelfi v2

Vonatos szelfi v2

Változtattam a kivágáson, a jobb oldalról levágtam a zavaró elemeket.

Azt hiszem, hogy jó lett a változtatásod, örülök, hogy kipróbáltad, hogy mi lesz, ha vágsz belőle, szerintem jót tett a képnek. Talán még annyit hozzátennék, hogy a kép határánál van egy ablakdarab, aminél érdemes lenne még annyit kipróbálni, hogy nem a sötét forma lenne az, amivel zársz, hanem egy világos, tehát maga az ablakkeret. Akkor nem indul ott újra valami, nem furdal a kíváncsiság, hogy ott mi lehet. Tudom, ez hülyén hangozhat, de az ember mindig keresi ezeknek a formáknak a befejezését vagy értelmét és ha lezárod, akkor nincs ez a nyugtalanság, akkor jobban tud az ember koncentrálni rád. De lényegében jó kép. (hegyi)

Nigel Kennedy koncert

Nigel Kennedy koncert

Toroltem egy kozepesen hosszu es sokkal inkabb unalmas irast arrol, hogy nem jarok koncertre. Beszelek inkabb arrol, amit latok. Latok egy szinpadot foleg vonosokkal, latom a tobbi nezot, akik velem egyutt mindenfele csapolas nelkul kepesek befogadni a zenet szekeiken ulve. Es foleg latom a foszereplot, ahogy a lepcson felfele lepkedve jatszik. Es latom a vonosokat, ahogy figyelemmel nezik a foszereplot. Nezd meg a nyakakat, majd' mind eloretolja a fejet. Ok is kozonseg, holott valoszinuleg sok tiz proba es eloadas alatt lattak es hallottak mar. Azt mondja ez nekem, hogy jol jatszik es jol szorakoztat a foszereplo. Tiszta, egyszeru, beszedes kep, a koncertkorulmenyek kozott igen szerencses, hogy megfelelo aranyban jut feny es figyelem a nezokre, a zenekarra es a technikara. (bobak csaba)

nyájőrző v2

nyájőrző v2

Azt nem tudom biztosan beazonosítani, hogy milyen nyáj, talán valami barikák vannak ott a fák között, de nem annyira jellemzően és hát nem is az őrzés most az a pillanat, amit most látok, hanem az ahogy a kutya, valószínűleg attól, hogy megneszelte a te jelenlétedet, elkezdi keresni a zajnak a forrását, hogy jó ember vagy rossz ember, futni, menekülni kell vagy harapni, mintha éppen azon lamentálna a kutyus, hogy mitévő legyen. Ebben az értelemben ez izgalmas, de abban az esetben, ha ez egy nyájőrzésről szól és azt akarnád megmutatni, akkor azt mondom, hogy érdemes lett volna máshonnan megfotózni ezt, mert most ezek a kis állatkák, akiket ő őriz, jelentéktelenné váltak hozzá képest. Úgy forgattam volna a kamerát, hogy többet kapjak abból a nyájból, amit őriz a kutya és akkor én is, mint néző a feladatra tudok koncentrálni. (hegyi)

északi fény

északi fény

Valószínűleg én sem tudnék szabadulni ettől a légköri jelenségtől, ha ott lennék. Majd egyszer, ha összegyűlik belőle még 5, akkor érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy melyik az, amelyik valóban számodra a legtöbbet mondja ebből az üzenetből, vagy a legtöbbet adja át ebből a fajta furcsa, szinte rádióaktív, kicsit misztikus vagy akár kicsit szorongással teli, ijesztő világból. Úgy gondolom, hogy ezt még nem találtuk meg, még nincs meg a legjobb, a leginkább jellemző, de ezt te jobban meg tudod mondani, mint én, hiszen én a gyakorlatban ilyet még nem tudtam megnézni. Úgyhogy várom az újabb ilyen képeket és ha olyanra bukkanok, ami nekem is, aki nem volt ott, át tudja adni ezt az élményt, akkor majd szólok. Most ez a kép - nekem - a futottak még kategória. (hegyi)

Murphy

Murphy

Furcsa ez az egész világ. Olyan, mint egy világégés utáni Henri Rousseau kép. Itt vagyunk egy nagyon komor helyszínen, az egyetlen vidám színfolt az a zöldekkel és sárgákkal megjelenő talaj, minden más nagyon kemény és kopogós és egyszer csak itt áll valami érthetetlen módon egy kutya. Persze nem vagyok hülye, tudom, hogy ez egy sétáltatás és te is ott voltál, hiszen valaki elkészítette ezt a képet, de mégis most ez a fajta direkt kapcsolat nincs a képen, hanem a kutya, mint önmagában valóként, mint főszereplő szerepel egy olyan mesei történetben, ahol nincs gazda, mint egy erdőbe menekült vadállat, aki keresi a többieket, mert lekéste a csatlakozást. Érdekes és izgalmas helyzetet teremtettél, nem egy szokványos kutyás kép, az biztos. (hegyi)

tél

tél

Tulajdonképpen vicces is lehet, fájdalmas is, megrázó vagy meditatív szemlélni azt a világot, ami az évszakváltásokkal létre jön, főleg télen a legerősebb ez, a kertben hagyott locsoló vagy a nyári kalap a fa ágain, a kerti szék, a labda, a játék vagy, mint itt a teregetésre szánt csipeszek. Teljesen más hangulatot kapnak csak attól, hogy funkciótlanná válnak, mint egy örök várakozás és ez a kép nekem ebből ad ízelítőt. Azért mondom, hogy ízelítőt, mert annyira szűkre vágtad, biztosan volt ennek oka, hogy pont ez az érzet válik súlytalanná vagy kezd kigyengülni attól, hogy ennyire közelről kell néznem. Az érzethez, hogy ez egy magányos teregetőeszköz, ahhoz az érzethez nem kell ennyire közelről szemlélnem a csipeszt vagy akkor azt mondom, hogy menjünk még közelebb és akkor válasszunk ki kettőt-hármat és arról készítsünk látleletet. Ismerve ezeket a formákat úgy vélem, hogy lehet, hogy kevesebbet kapnánk vagy kevesebbet sikerülne mesélned erről a helyzetről, ha nagyon belemennél. Viszont ha egy tágabb képet kapok, egy tágabb kompozíciót, akkor az egésznek a meséje rögtön és egyértelműen elindul és tudok vele együtt rezegni. Most ezt egy picit megnehezítetted. (hegyi)

Hüpnosz

Hüpnosz

A cím csak mert hogy Hüpnosz Thanatosz testvére.

Direkt nem szeretnék a címekkel foglalkozni, mert ez egy másik jelentésréteg lenne és engem az érdekel, amit a képen látok és azt gondolom, hogy ez a kép most abban az értelemben kevesebb az előző hasonlóhoz képest, hogy itt már olyan szinten hiányzik az alsó régió, olyan szinten hiányzik a test, hiányoznak a kezek, a karok, has, láb, olyan szintű a sejtetés - és remélem, hogy érteni fogod -, hogy itt most ez már csak álszemérem. Nem lehetsz ennyire visszafogott, nem játszhatsz a néződdel olyan játékot, hogy hoztam is ajándékot meg nem is, mutatok is meg nem is, ilyen csikicsukit nem jó csinálni, mert egy pillanat alatt elveszítheti az őszinteségét. Amikor az előző képedet láttam, akkor azt gondoltam, hogy az egy elfogadhatóan kész kompozíció és a további játékra biztatva mondtam azt, hogy érdekes lehet a test, és lám-lám te a saját képeddel válaszolsz erre nekem és erősítesz meg abban, hogy igenis hiányzik a test, mert ebben a koordináta rendszerben ez a gesztus, amit itt most látunk, ez a falnak dőlő póz nagyon sokféle irányba elvezethet. Elvezethet az unalomig, a kihívásig, a kihívó viselkedésig, az agresszió előfutáraként egy mozdulatsorig - nagyon sok ajtót kinyitottál és az utolsó pillanatban visszaléptél. És én most itt állok, mint néző és nem tudom, hogy merre akar menni a fuvar. Azt érzem, hogy valamit nagyon akarsz mondani, de hogy mit és azt valóban ki akarod-e mondani, azt nem kaptam meg. Tehát olyan, mint a beetetés, hogy kaptam valamit és aztán azt visszavetted, mint egy filmnek az előzetese, hogy összesűrítem a jeleneteket és ebből a sűrítményből próbálja majd a néző kisilabizálni, hogy milyen is lesz majd ez a film. Igen ám, ha jól sűrítettem össze, akkor nem csaptam be nézőt, de ugyanakkor ez alkalmas arra is, hogy kiválogattam azt a hét nagyon fontos jelenetet, ami alapján pörgősnek ígérkezik a film, de aztán kiderül, hogy dög unalmas. Magyarán itt is azt látom, hogy valamilyen gesztust előveszel és sejtetsz nekem, de nem tudom, hogy van-e ebben valóságos terhelhetőség, megvan-e az a mélység, amiről beszélni fogsz majd a következő képedben - miközben ismerve téged, tudom, hogy megvan a mélységed, de ha valaki nem ismer, nem tudja, hogy ez a saját határaimmal való szembesülési probléma, vagy csak egy jópofa gesztus. A dolgoknak tétje kell legyen! Szóval még inkább és még határozottabban mondom, hogy tessék ennek újból nekifogni, tessék újból elővenni ezt az eszközt és dolgozni vele. Tudom, hogy eltelt három hónap, de mégiscsak te vagy a képen, te készítetted, vissza tudod idézni, helyezkedj ebbe vissza és mutasd meg azt, amiről beszélni akarsz, hogy legalább a néződ ne érezze azt, hogy nem tudom vele mit kezdeni, mert nincsenek kimondva a szavak. (hegyi)

Fényvillamos helyett

Fényvillamos helyett

Az a helyzet, Feri, hogy én értem, hogy a fényvillamos az mire utal, ünnepek idején szokott lenni, járja a várost, de ebben a képben most túl kevés a konkrét. Annyira elvontra sikerült, hogy ez lehet egy csillagszóró, lehet valami szénbányában egy pillanatkép, de persze el tudom fogadni, hogy ez tényleg a fényvillamos hószitáláson keresztül fényképezve, de mivel kevés a kapaszkodóm, ezért akár a Dalai Láma lúdtalpbetétje is lehetne, bármire gondolhatok és a bármire az túl sok. Oké, a cím mankó, de a cím nélkül is meg kell tudnia állni valahogyan a képnek. Lehet, hogy nem pont azt fogom érteni, ami a címe, de valamit kell, hogy értsek és ez most kevés. (hegyi)

Red

Red

Kíváncsi vagyok, ki mit szűr le az arcvonásaimról a nézésemről!?

Feltettél egy kérdést, hogy ki mit szűr le az arcvonásaidról és a nézésedből? Nekem ez a képi üzenet elsősorban színpadi. Elvesztettünk minden jelenvalóhoz fűződő kapcsolatot és a helyére lépett valaki, egy szereplő, aki lehet egy színművészeti darabnak a figurája, de el tudnám ezt képzelni egy CD lemez borítójának is. Nagy kérdések keletkeznek a kép kapcsán, nagy kérdéseket vetsz fel te magad is, saját magaddal szemben is, a saját gondolatiságoddal kapcsolatban is, a kétségek és a kérdések a fontosak és az erre adott belső válasz, mint egy kiáltvány vagy mint egy dacos jelenvaló, hogy itt vagyok, tessék engem elfogadni, tessék azt nézni, amit én mutatni akarok magamból és azt is elfogadni, hogy ebből ezt, ennyit és ebben a formában mutatok. Technikailag annyit tennék hozzá, hogy a nyak - egyébként nagyon szép - vonalánál egy picit soknak tartom a fényt, míg a szemnél kevésnek vagy kevesebbnek a szükségesnél, mert a tekintet így kevésbé tud mesélni. Még azt is el tudnám fogadni, hogy ha a nyaknál is kevés lenne a fény, akkor ebben a negatívba forduló formában kellene megkeresnünk az üzenetet, de mivel a nyaknál majdnem helyes expozíció van, ezért már ebben a viszonyrendszerben válik kevéssé az, ami a szemnél megjelenik. Mindenféleképpen azt szeretném, ha folytatnád ezt a munkát és még kérek tőled önarcképeket, akár úgy is, hogy különböző szerepeket, szerepálmokat, szerepformákat, mintákat jelenítesz meg, olyanokat, amikkel küzdesz vagy amivel dolgod van, mert úgy vélem, hogy nagyon is alkalmas vagy a jó értelemben vett gátlástalanságra azzal, hogy első nekifutásra át tudsz lépni a saját akadályaidon és képes vagy magadra, mint objektum tekinteni. Ez egy nagyon fontos dolog és segítség lehet ahhoz, hogy mélyre áss a saját megismerésedben. Szóval bátorítalak arra, hogy még, még, még készíts önarcképeket. (hegyi)

Thanatosz

Thanatosz

Nagyon dinamikus és drámai ez a közlés és remélem, hogy ez az eszköz, amivel ezt a fényjátékot létrehoztad, még a birtokodban van, mert fontosnak tartanám, hogy ezzel még tovább kísérletezz, ugyanis fantasztikusan jó hatása van az emberi testen. Az is izgalmas, amit a falra rajzolsz vele és ez is fontos, mert nem csak egy kivetülés, hanem ellentétet tud adni az emberi test vonalainak ez a fajta geometria, ami itt létrejön, de ennél még fontosabb lenne, hogy a testből még többet kapjunk. Pontosan az által, hogy ezzel az eszközzel tökéletesen el tudod venni a testiség primer fogalmát és jelentését, és át lehet vele fogalmazni az egészet egy olyan üzenetté, ami már ebben a képben is jelen lévő, úgymond drámai üzenet. Mitől drámai? Nem csak a vöröstől, hanem a kihagyásoktól. Ez egy zenei hasonlat lesz, mert a zenében is nagyon nagy szerepe van a csendeknek és az, ami most a szád körül, a szakállad vagy a szemednél létrejön, ezek azok a dolgok, amik az egésznek extra jelentést kölcsönöznek. Olyan, mintha kiterítve lennél, mintha sarokba szorítva lennél és mégis mintha te uralnád a bolygót, ezt a világot, ezt a vörös ördögi minőséget és ettől, mivel ez egy gondolati kivetítés is, lesz az egésznek filozófiai értelemben is mélysége. Nagyon jó gondolatnak tartom és bátorítalak, hogy ezzel az eszközzel és ezzel a gondolattal játssz tovább. (hegyi)

Önarckép

Önarckép

Több tükröződésben felvett önarcképet láttam már, amióta ez a közösség működik. Vannak ezek között egészen izgalmas megoldások is, és ez a kép is ebbe csoportba tartozik. Nem csak a térrel játszol azáltal, hogy átlósan helyezted el a tükröződő felületeket, hanem a saját formádat is megkettőzve az egész plakátszerű, kiáltványszerű dinamikát kapott a fotód. Talán annyit tennék hozzá, hogy a kép bal oldalából ha egy ujjnyit levágunk, akkor ez a dinamika még erősebbé válhat. Ha jól látom, ott valami fa vagy oszlop van, és annak a felénél ez a vágás már megtehető, ettől még ez a robbanásszerű hatás megmarad, ami most is erőssége a képnek. Örülök neki, hogy ezt a képet beküldted és várnám a folytatást. Szeretnék még önarcképeket látni tőled. (hegyi)

Számodra hely

Számodra hely

A ma esti Örkényben látott Mohácsi előadáson Göncz Árpád széke mellett ültünk. Mindenkinek ajánlom a darabot, E föld befogad avagy számodra hely.

Elmosolyodom. Par perce kezdodott, raneztem a kepre es lattam a vonalakat, a savokat, latom oket osszezarva ebbe a negyzetbe es latom oket tulmutatni azon. A hatter vekony, visszafogott vonalai kiemelik az eloteret, erot adnak ennek a ket ferde savnak, szunetjelnek, amik azt mondjak: allj meg egy pillanatra es lass. Par perce kezdodott, raneztem a kepre es olvastam a szek feliratat, a kep leiratat, a szindarab ajanlojat. Egymasra utalnak es viszont, Arpi bacsi mar akkor sem mindennapi politikusi munkaja es az eloadas cseppet sem rejtett uzenete: allj meg egy pillanatra es gondolkozz. Megallok es elmosolyodom. Ket teljesen kulonbozo retegben ugyanaz az uzenet. Meg arcomon a mosoly, de gondolataim mar mashol jarnak, szemem fatyolos, arra gondolok, hogy hol van az a vilag, ahol megallni, korulnezni, gondolkodni ertek. (bobak csaba)

Flash

Flash

Flash együttes a Trash Fesztiválon. Emlékezetes este volt.

Hát igen, a Flash zenekar egy elég őrült formáció és azt hiszem, amit ez magában jelenthet, azt ez a kép mindent tartalmaz. Benne van a dinamika, benne van a főszereplő gyönyörűséges láncfűrésze, az az agresszió, az a punk hevület, amit az ő munkásságuk jelent. Még ezek a kis fény gömbök is nagyon jó, hogy rajta vannak, mert ezeknek a koncertfelvételeknek a sutaságát ezzel tudod kompenzálni, mert kitölti azt a teret, ami egyébként formailag nem biztos, hogy érdekes lenne. Feltehetőleg annak köszönhetőek ezek a fénypontok, hogy Barcs Miki használta is ezt a láncfűrészt és valami repkedett a levegőben. Dinamikailag ez a kép abszolút rendben van, talán a feketéket hiányolom belőle, de ez nem egy központi probléma, a tónusgörbe alját be lehetett volna talán jobban húzni és akkor dinamikában még határozottabb lenne a kép, de a formaisága, a lendülete az mind rendben van. (hegyi)