Elemzés

Az van, hogy ez egy nagyon szuggesztív önportré, és rendkívül jók a testfelületen a függöny által létrehozott árnyjátékok. De ami a bajom az az, hogy egyik szemedet sem látom. Tehát miközben ez egy nagyon szép és lírai dolog lehetne, aközben inkább egy bújócskának érződik. És attól furcsa az egész, hogy azáltal, hogy a testből valamennyit megmutatsz, ez egyfajta bátorságot is jelent, miközben a személyiségedet pedig eltakarod. Tehát minthogyha könnyebb lenne a tested felvállalása annál, mintsem az ehhez tartozó személyiségednek, vagy a személyiséged ezen oldalának a felvállalása. Mondhatod, hogy ez egy túlmagyarázása valaminek, de azért azt figyeld meg, mert lehet ennyi idő távlatából, hogy ilyen későn készül el az elemzés, ezt most már te is könnyebben meglátod, hogy mennyire igényelném azt, hogy a szemedbe nézzek, de ahhoz meg túlságosan sötétbe marad, hogy bele tudjak kapaszkodni a tekintetbe. Holott, ha nagyon erőltetem, ez azért valamennyire felfogható, csak ennél lényegesen nagyobb hangsúlyt kap az orrod meg a szád. Egy picit kellett volna lejjebb csúszni talán, vagy előrébb billenni, és akkor már ez a fényfestés  jobban működne. De azt itt szeretném mindenképpen elmondani, hogy az ötlet kitűnő, tehát nem a kedvedet szeretném elvenni. Sőt, inkább kedvet szeretnék ahhoz csinálni, hogy ezzel még foglalkozz. Mert a direktségből, például egy aktnak a direktségéből tud elvenni az, hogyha egy ilyen fényfestés létrejön, és ez jót szokott általában tenni. Tehát megtaláltál valami fontos dolgot, csak ezen van még mit finomhangolni. (hegyi)

Sokáig nem tudtam, hogy ez a játék hogyan működik, és ma sem vagyok 100%-ig biztos benne, hogy hibátlanul tudnám játszani: tehát hogy mi mit üt, meg vág, meg csomagol be – az nekem kínai. Nyilvánvaló, hogyha ezeket meg tudnám jegyezni, akkor tudnék is ilyet játszani. Bár hogy itt mire megy ki a játék, azt nem nagyon értettem, és talán az is hozzátartozik, hogy nem tudom megtanulni sem. De az üzenet ebben az értelemben értelmezhető, hogy mit akar jelenteni a cím. Mert hát látunk egy baltát, egy megsebzett kezet, talán az valami faléc lehet. Itt is azt látom, hogy egy lépést hátrébb kéne lépni ahhoz, hogy ez az üzenet általános érvényűen átélhető legyen, és ne tolakodjon be az arcomba maga ez a sérülés – ahhoz kellene az, hogy többet lássak a környezetből. Hogy lássam, hogy a kissufni előtt vágtad össze a tűzifát, és akkor lett bibis a kezed. Mert most enélkül ez nem tud hozzám közel kerülni, nem tudom átérezni, nem tudok veled sajnálkozni a sérülésen, vagy nem tudom átérezni ennek az egésznek a fájdalmát azért, mert túlságosan beletolod az arcomba. Ráadásul az természetes, hogy összekoszolódik a kezed, hiszen hát dolgozol valamivel. De mivel ezt a valamit nem ábrázolod, így a kosznak lesz nagyobb hangsúlya a kelleténél. Tehát az üzenetedet értem, és nem azzal van baj, hogy az üzeneted véres, hanem azzal van bajom, hogy ez nem helyeződik kontextusba. (hegyi)

Hát ez olyan, mintha összebeszéltetek volna Balázzsal: itt is valami érdekes, elmosódó hatást kapunk, minthogyha megnyúlna az egész felület. De itt is azt tudom mondani, mint az előző elemzésnél, hogy igazából az a bajom, hogy annyira szűkre vágtad ezt az egészet, annyira körbe van vágva maga ez a három mutató, hogy nem tud nekem elég információval szolgálni ahhoz, hogy belekerüljek a sztoriba. Nyilvánvaló, hogy a fejedben volt egy történet, hát azért fotózunk, mert azt a történetet akarjuk elmesélni, azt az élményt átadni. De ehhez azért egy kicsit mindig érdemes hátrébb lépni, és azon elgondolkodni, hogyha én látnék ennyit, az nekem elég lenne-e vajon. Nem tudom eldönteni, hogy amit most látok, az mit akar nekem mesélni. (hegyi)

Kaptunk ebből már egy előző verziót, egy színeset. Ahogy én látom, az nagyjából inkább a tesztüzemnek volt nevezhető. És ez a megoldás kifejezetten tetszik. Van benne játékosság is, és a fekete-fehér miatt is van benne drámaiság, de még azt is hozzáteszem, hogy a papírra nyomott kép maga is egy érdekes kép lenne még akár enélkül a gombolyag nélkül is. Ez nem azt jelenti, hogy én nem tartom jónak, hogy odatetted a gombolyagot, hanem ezt azért említem meg, mert szerintem ezek a fajta dimenziójátékok akkor működnek jól, hogyha a kiindulási alap is önmagában egy jó kép. Erre is igaz, mint a photoshopos munkákra, hogy rossz képből nem lehet jót fabrikálni. Tehát az alapanyagnak jónak kell lenni. Olyan egy kicsit nekem, minthogyha egy keleti harcművész bemutatóját látnám. Lehet, hogy ez ennek a sötét nadrágnak is köszönhető. Jók a vágások is. Talán a gombolyagot, vagy a gombolyagról letekeredő fonalat még hozzá lehetett volna érinteni, vagy akár rátenni magára a papírképre, de ez már tulajdonképpen lényegtelen. Szóval azt gondolom, hogy ez egy jó irány, és ahogy már az előző elemzésnél is mondtam, tetszik. Tehát érdemes lenne ezzel még többet foglalkoznod. (hegyi)

Én értem, hogy téged megragadott az, ami itt ezzel a szöveggel történik, főleg úgy, hogy ugye ez valami fém lap lehet, amibe belevágták ezeket a betűket, és ettől az inverze is olvashatóvá válik. Látom, a graffitisek is örömmel használták ezt, mint egy írótáblát. Tehát ez érthető, és rendben van. Ami kevésbé érthető, hogyha már ott vagy, akkor az nem elég, hogy megfigyelem ezt a táblát, és megpróbálok olyan helyzetet keresni, hogy valaki azért legyen benne, hogy legyen hozzá történet, meg legyen benne valami emberi, mert önmagában azt érzem, hogy ez kevés. Ugyanis ez bátortalanság, és hát ne legyünk bátortalanok. Vagy vigyünk magunkkal valami havert vagy barátnőt, akit alkalmasnak tartunk, és használhatunk egy-egy képi megfejtéshez, vagy ott azért valakit nyugodtan megkérhetsz, hogy ne haragudj, szeretnék erről a tábláról csinálni egy képet, ez egy iskolai feladat, segítenél-e abban, hogy odaállsz a távolba háttal nekem. És akkor ez már komponálhatóvá válik, mert most ez a fajta perspektivikus ábrázolás, amit itt látunk, nem biztos, hogy jót tesz ennek az üzenetnek. Ott van két ilyen esernyőnyélforma, a fene tudja, hogy az mi akar lenni. Ott vannak ugyan a szereplők, de az egészet áthúzza keresztbe ez a két cső – nem nagyon kapcsolódnak össze ettől a formáid. Azoknak a szereplőknek nem itt kéne állniuk. Sőt ennek jót tenne, hogyha azért életlenben lenne a háttérben térábrázolás is. Magyarán ha nem is teljesen szembe álltál volna, de valamennyivel jobban szembe álltál volna ezzel a táblával. És úgy próbálod megkeresni, hogy mit tud ez kiadni. (hegyi)

Nagyon örülök, hogy ebben a közösségben megjelentél és részt veszel, és remélem, hogy folytatjuk a munkát. Ígérem, most már én is odafigyelek jobban arra, hogy ne kelljen ennyit várni az elemzésekre. Mert nagyon fontosak ezek a személyes üzeneteitek. Olvasom itt a képaláírásodban, hogy egy három évvel ezelőtti képet akartál küldeni, és aztán amiatt, amit én mondtam, elment ettől a kedved. Lehet közölni régi képeket, hiszen nem baj az, hogyha látjuk, honnan indulunk, és hová fogunk jutni, vagy merre haladunk. Tehát ebben az értelemben ez nem rossz dolog. Én azt mondom, hogy van ennek is akár szerepe vagy helye. Tehát ez azért ne tartson vissza. Az egy másik kérdés, hogy ne csak íróasztalból dolgozzunk, hiszen azon már változtatni nehéz, mert ha már évek telnek el, akkor már nagyon sok minden megváltozott, és ezek már nem újrajátszhatóak. Ami a képet illeti, olyan nekem ez az egész, minthogyha valamilyen transzcendens, földöntúli élményben lenne részed, mintha megszállt volna valami szellem, és vele kommunikálnál. Tehát ezek a nagyon felakadt tekintetek ezek mindig elgondolkodtatóak, hogy ez vajon mit is akar üzenni. És ez működne is ezzel a tónusrenddel és ezzel a sötét háttérrel, ha nem ez a műanyag kabát lenne rajtad. Még azt mondom, hogyha csak a fehér póló marad, akkor is rendben van. De hát ez a kabát, ez meg visszaránt minket ide, márpedig hát ilyen szabadkempinges megváltás az ritkán történik. Úgyhogy annak is inkább valami képi indokát kéne mutatnod, hogy itt mi is történik valójában, vagy hogy miért történnek ezek a dolgok. Nagyjából ennyit tudok mondani, és várom a folytatást. (hegyi)

Az a helyzet, András, hogy ami ebben a képben izgalmas lenne, az megtörténik a kép felénél, és a kép másik felénél nem történik semmi. Magyarán az ég az nem annyira nagyon fontos, akár két, majdnem háromujjnyi is vágható lenne ebből, viszont a kép aljához ezt nyugodtan hozzá lehetne akár tenni. Az sokkal érdekesebb lenne, sőt azt mondom neked, hogyha ezt a képet levágod úgy, hogy az égből semennyi se látsszon, és azt odateszed alulra, akkor ennek lenne húzása. Most egy kicsit olyan, mintha a fényképezőgép-állványod hanyatt billent volna, és egy egyébként jó meglátás ettől kompozícióban elmászott volna. Merthogy nagyon érdekesek ezek a gyertyafényt imitáló tükröződések a vízen. Gondolom téged is ez fogott meg, és ezért készítetted a képet, de akkor koncentráljunk erre. (hegyi)