Elemzés

Érdekes dolog ez egyébként, legfőképp az a lila dolog tetszik ott benne, meg nagyon jó a struktúrája annak a csatornafedélnek is. Úgyhogy a meglátás abszolút jó. Én azt mondom neked, Zora, hogy küldjél képeket. Én is rákapcsolok, de te is kapcsolj rá, mert a látásmódod jó. Nyilvánvaló, hogy sokat kell gyakorolnod még, de az, ahogy látsz, már bizakodásra ad okot. Jó a fő figura, jó ez a ruha, ahogy lelóg, meg a táska, és ebből az egészből lesz egy ilyen karácsonyfa-jellegű valami. Úgyhogy tetszik a megoldásod, várom a folytatást. (hegyi)

Ez egy háromképes összeállítás egy eléggé furcsa szoborról, de megvallom neked, az első két kép nekem nem megoldott. Az első kép azért nem, mert az izgalmas lenne, hogy ez a madárkarom a mellbimbóba akar éppen belecsípni, de még meg kellett volna azt találni, hogy ebből a karból többet lássunk, hogy itt van valami harc is. De az erotikája meglehetne ennek, nem nagyon jó helyen vagy a géppel egyelőre. A második kép nekem felejthető, nem fontos. A harmadik kép az, ami szuper jó lenne, ha egy lépéssel közelebb mégy. Tehát ehhez a szoborhoz semmi szükség nincs ehhez a műkő alapzatra, hogy én ezt értelmezni tudjam. Főképp ezeknek a kőformáira, ahova le lehet esetleg ülni. Meg a bácsira sincs szükségem, meg a háttérben lévő talán közvilágítási lámpára, vagy nem tudom, mi lehet az a falanszter-megoldás ott. De a lényeg, hogy lényegesen kevesebb kéne ennek az aljából, és akkor úgymond közelebb menve már jobban ki tudom bogozni a részleteit ennek a szobornak. A másik, hogy arra is figyelni kell, hogy mi van a háttérben, hiszen most az egész momentumot, ami itt történik, összekavarja az a lucfenyő, vagy tuja, nem tudom, biológiából nem vagyok nagyon erős. Szóval azok a növények pont ott vannak, ahol nem kéne. Tehát kellett volna még itt kicsit sétálgatnod, hogy megnézd, honnan adja ez a szobor a legjobban magát neked. Valószínű egyébként, hogy abban igazad van az első két képpel, hogy ez valahonnan alulról megfotózva jobb, mert az ég kontrasztosabb és homogénebb hátteret tud hozni, és akkor nem kell kiválogatnom a ház- és növényrészletek közül magát a szobrot. Aztán az egy másik kérdés, hogy időpontban nem teljesen tökéletes ez a dolog. Nem verőfényes napsütés kell, tehát a szórt fény kell, de annál azért egy kicsit jobb idő. Télen ez nem annyira mutat jól. (hegyi)

Olyan ez, mint egy csillagszórás, vagy egy robbanás állapota. És egészen addig olyan, ameddig nem látom benne azt a háztetőt meg azt a kerítésrészt. Ha ez egy szendvicsnegatív, ami azt jelenti, hogy egymásra exponáltunk, vagy egymásra helyeztünk két réteget, magyarán két képet egymásra másolunk, akkor ezen neked kell dolgozni még, hogy hova teszed saját magad, mekkorában, és hogy kiküszöbölhető-e a háttérből az a szürkésfehér dolog, mert az most összekuszált engem. Hogyha ez valahogy máshogy jött létre - el tudom képzelni, hogy ez egy valamiben tükröződő valami -, akkor neked kellett volna úgy mozognod, hogy ez ne legyen ennyire evidensen látható. De maga az ötlet jó. Egyébként ez még most is megoldható lenne, így, ebben a képben is, hogyha azt a részt kijelölve, eléletlenítve a kijelölést, utána lesötétítenéd szinte feketébe, akkor ez helyreállna. Mert igazából arra a képsarokra túl sok szükség ráadásul nincs is. Úgyhogy maga az ötlet jó, tetszik. Hát eléggé őrült önkép, de nincs ezzel semmi baj. Én szeretem az őrülteket. (hegyi)

Robert Capa volt, aki azt mondta, hogyha nem elég jók a képeid, akkor nem voltál elég közel. Azért ez fordítva is igaz, hogy akkor sem jók a képeid, hogyha túl közel vagy. Most a makrófotográfusok lehet, hogy átkokat fognak rám szórni, de ez így önmagában nekem kevés. Tehát én értem, hogy ez valamilyen kiállítási anyag lehet, ami eltört valahol, valamiért. De ez a valahol sincs a képen, meg a valamiért sem. Csak maga a tényközlés. Ugyanakkor azért a kép sarkánál hagysz valamennyit a valóságból, tehát ha ezt egy elvont üzenetnek akarom meghagyni, akkor nem hagyom benne azt a képsarkot. Ha meg már benne hagytad, akkor mutass meg belőle többet is, mert akkor fogom érteni, hogy mi történt. Nem biztos, hogy akkor ez egy izgalmas kép marad, ebben neked igazad van, de hát ez a rizikó. Pontosabban akkor ez egy feladat megoldani, hogy úgy is izgalmas legyen, hogy a környezetből is látok valamit. (hegyi)

Van ezen egy pici szürke fátyol, emiatt ez a fehérség koszos lesz. Nem sok, de valamennyi van. Az előző képed, amit önarcképnek küldtél be, ahhoz hasonlítom ezt a képet, még akkor is, hogyha első nekifutásra azt mondod, bolond vagyok, hiszen két teljesen más dologról szóló képről van szó. Én meg azt mondom, hogy nem, mert ez a kép is te vagy, és ez is rólad mesél. És én azt értem, hogy az emberben megbúvó számtalan arc, jellemvonás, hangulat, különböző formákat igényel, vagy különböző formákban tud a felszínre törni. De mégis azt mondom, hogy ez a kép azért nem tud igazán lázba hozni, mert attól, hogy ez neked egy fontos valaki, ez a növény, attól még nekem nem lesz az, ha nem teszed fontossá. És nem attól lesz fontos – és ez most ellentmondásnak tűnhet -, nem attól lesz fontos, hogy beletolod az arcomba ekkora méretben. Mert így én például nem tudom eldönteni, hogy féljek-e tőle, mert felém magasodik egy ilyen szörny, vagy pedig tulajdonképpen ez egy nagyon kis picike, törékeny világ. Megint azt mondom, hogy a környezet sokat segítene abban, hogy a történet elinduljon, és közel kerüljön hozzám ez az üzenet. Most ez nem történik meg. (hegyi)

Az az érdekes, hogy amikor ezt a képet megláttam, már akkor azt gondoltam, hogy ez a kép akár a falra is kerülhetne, keretezve, így ahogy van. És most, ennyi idő távlatából is ugyanezt gondolom, hogy ez egy nagyon érdekes üzenet. Van benne egy kis romantika, van benne egy kis hidegség, még azt is mondhatom, hogy egy kis északi hidegség. Festményszerű az egésznek a hatása. Igaz, hogy olyan, mint egy hiperrealista festmény, de mégis festményszerű, miközben nyilvánvaló, hogy azt a hatást az az üvegfelület hozza létre, amin ezek a vízcseppek és páralecsapódások megjelennek. De nem kell ezt ennyire cincálni és elemezni, mivel maga az üzenet az erős. Úgyhogy köszönöm. Ne tűnj el, várom a folytatásokat. (hegyi)

Azt írod, hogy ez egy melléktermék, amikor a mosogatóba dobtad ezt az égő papírt, hogy ne gyulladjon föl a lakás. Az biztos, hogy van ennek egy szintje, ami a meghökkentés szintje. Tehát az alapkép meghökkentő ezzel a gesztussal, hogy feltépem magamon a ruhát. Aztán meghökkentő az, hogy ennek a képnek a közepével történik valami – magát a lángot itt már nem látjuk, és ha csak ezt a képet ismerem, akkor nem tudhatjuk, hogy az egy lángtól van, vagy legalábbis ebben a méretben nem jön ki. Lehet, hogy nagyobb nagyításban látszik a megégett papír széle, de ez most nem látható. De valami történt a közepével, valami kimarta, kiszakította. És az is látható, hogy valamilyen vegyi hatás történt még a képpel. Tehát abban nem lehetek biztos, hogy ez most mosogató vagy sem, vagy mosószer vagy tiszta víz, de hogy valami érte, abban biztos lehetek. Nem mondom azt, hogy vidám üzenet, de nyilvánvaló, hogy nem is ebből a célból készítetted. Úgyhogy hajrá, folytasd. (hegyi)