Elemzés

nem tudtam donteni, hogy melyik legyen 365-os es melyik "csak ugy, mert jol esik"

Értem én, de Csaba, ezek a csövek szétverik az egészet, viszont értelmezhetetlenek maradtak. Nem tudom, rács ez a gyerekágyon, vagy valami ipari létesítmény, vagy a ruhaszárító alkatrésze... Ha ő ott és csak ott olvas, meg kell keresd, hogy honnan kell fotóznod ahhoz, hogy ezek a vonalak ne kapjanak ennyire durva hangsúlyt. Ez nem azt jelenti, hogy ne lehetne ennek üzenet jellege, de akkor viszont még jobban rá kell koncentrálni, akkor nem lehet ennyire kicsi a mélységélesség, mert akkor fog élni a rács, vagy korlát, vagy mifene. Na és a másik ez a mifeneség, amit le kell győzni. (hegyi)

Az előző képedhez írtakat folytatva, amit ott írtam, az nem csak a mozgásnál fontos kérdés. Hanem bármi ábrázolásnál, tehát nevezetesen, mit és hol. A gyalogosod elég jó, de a helyszín a fákkal zavaros lett. A fák összetörik, a háttér meg túl sematikus. Így az, hogy ő jön valahonnan vagy megy valahová, nem vált lényegessé. Tehát a te gondolatod ebben benned maradt, a képre nem tudott amiatt rákerülni, mert a helyszín rossz. Ott ez nem fog működni, mert nem értelmezhető a helyszín és emiatt a helyzet sem. (hegyi)

Ezek nagyon fontos gyakorlatok, hogy miképp kell lekövetni egy mozdulatot, egy mozgássort, hogyan működik, milyen expozíciós értékeknél kezd jól elmosódni a háttér és hogy is kell tartani a kamerát - és ha ez már megvan, akkor jön az, hogy nem mindegy, mit és hol fotózunk. Mert tesztre bármi alkalmas lehet, viszont képnek nem. A helyszín, hogy mit ad ki ha elcsíkozódik, milyen formák maradnak meg - nos, itt például az exponálás ideje kritikus kérdés, mert ha túl hosszú, akkor értelmezhetetlen lesz a háttér, azaz az egész maszatos lesz és akárhol készülhetne, annyira sematikus lesz az eredmény, hogy akkor a fő motívumnak kell ütnie nagyon. Vagy hogy mi a főszereplő, elég érdekes-e egy kerékpár például. Mindent lehet. De az összhatásnak működnie kell. Azaz pl. egy kerékpáros egy hegyi versenyen izgalmas, vagy a nagyvárosi forgalommal szemben menve is az, és érdekes lehet az ábrázolása, de akkor annak, hogy is mondjam, nagyon kerékpárosnak kell lennie. Szóval István ha szeretnél játszani a mozgással, márpedig nem is gondolnánk, mennyire sok helyen, akár még a portréknál is fontos lehet ez a tapasztalás, akkor csináld és gyakorold, de közben emeld a tétet abban is, hogy mi a téma és hol fotózod. (hegyi)

A virág szép és jól ellenpontozza az avar színeit, ez igaz. Ugyanakkor olyan nincs, hogy valami úgy működik és jó, ahogy megtaláljuk. Nem kell tartanod tóle, hogy hozzányúlj dolgokhoz, hogy például leszedd elölről azt a levelet, hogy a növény kiadja a maga formáját, mert így most fuldoklik az egész, még akkor is, ha a cél az volt, hogy azt mutasd meg, ahogy áttör a növény az avaron. Mert ha ez a cél, azt akkor úgy kell rendezni, hogy ez legen a fő motívum és akkor valószínű, hogy máshová kell állni, fentebbről fotózni. (hegyi)

Hangulata van a képnek, ad egy régies, múltat idéző érzetet, azzal, hogy roncsoltad a tónusokat, szóval ez itt most jól jön ki, de azért óva intelek a túlzott használatától, mert modorossá tehet. Ha lehet javaslatom, első körben érdemes megmaradni a fekete-fehérnél és az egyszerű hagyományos tónusrendnél. Aztán majd ha ebben haladtunk előre már, kiforogja, hogy mi lesz az, ami téged esztétikailag érdekel és ki akarod majd próbálni. (hegyi)

Ez a kép egy erős formai állítás, azzal, hogy szűkre vágtad az egészet, tulajdonképpen azt érzékelteted, hogy belelátsz a vesénkbe is. Ez jó és fontos dolog, mert a határozottság az emberek jó részének megnyugtató, azt sugallja, hogy tudja, mit csinál a másik, érti azt. Szóval köszönet, hajrá a folytatáshoz. (hegyi)

Eszter, ez egy nagyon érzékletes kezdés, egy jól első lecke, van hangulata, ott vagyunk veled a kép által, és ez jó. Kicsit fura az álló formátum mindannak ellenére, hogy logikus volt ezt választani, de talán még jobb lett volna, ha fekvő formát választasz, mert még erősebb lenne a tengerparti jelenlét, a helyszín. Várom a folytatást! (hegyi)

Az van, hogyha ez egy sorozat lenne, beleférne ez is akár, vagy ha egy könyvillusztráció gyerekeknek, ott is kiváló lehetne, de, mivel az előző is itt van alatta, hát, a kettőt összehasonlítva azt kell mondjam, hogy ez rendezetlenebb, kuszább, és míg ott helyén vannak a dolgok, itt valahogy eltört az egész, és kibillent az egyensúlyból. Nem tudom ezt jobban elmondani sajnos. (hegyi)

Szilárdnak volt egy baromi jó hajókás sorozata. Eszembe jutott. :)

Ez egy valóban gyermekkort idéző kedves, hangulatos kép lett, és annak külön örülök ha egymásra is termékeny hatással vagytok, és ezt vissza is jelzitek a másiknak, és ezt a meseszerű hatást azzal is segítetted, hogy megforgattad a képet, és így a valóság, ami a víz alatt történik, felkerült égnek, így elvesztette eredeti jelentését, és ezáltal tudnak a lábujjkáid ennyire mosolygósan megjelenni. Jó megoldás, kedvelem. (hegyi)

Drága Irén, nagyon szeretlek, nagyon fogsz hiányozni.

Nyilván Demeter képét nem fogom Demeternek elemezni, viszont saját okulásra néhány fontos dologra felhívnám a figyelmet. Egyrészt a modellre jellemző manifesztumok: kalap, szemüveg jelenléte az egy bensőséges érzetet, Psota igen ritkán jelent meg ezek nélkül. Másrészt a mutatóujj a szem előtt épp annyira zavaró, hogy ne hagyjon csak úgy elmenni a kép mellett, berögzüljön, egyedivé tegyen, ráadásul a jelzése is fontos, hiszen épp azáltal indul el a mese a képben, hogy így van módunk azon merengeni, vajon felhívás a felemelt mutatóujj valami vita hevében, vagy csak megigazította a kalapot, és sosem lehetünk biztosak benne, hogy mi is történt, de ez a gesztus mozgásban tartja a képet, nem csak az adott pillanat születik meg általa a képen, hanem bemozdulunk a következő pillanatba is általa. (hegyi)

Ez egy nagyon jó sziluett, jó sematizálás, benne van minden, elég izgalmas is, az viszont kérdés, miért hagytál jobbra ennyi helyet a feketének, mert ha elmozdulsz balra a géppel, akkor belefért volna az a fotel is, ami most csak egy csonkként van jelen, és lekerülhetne egy ujjnyi simán a nagy feketéből, mert az meg elbillenti most az egyensúly mérlegét. De a meglátás kiváló, szóval igen, ez jó dolog, és látod, a fekete-fehér egyből határozottabbá teszi az állítást. (hegyi)

Az a helyzet, és ezt visszanézésnél neked is látnod kell, hogy te eltűnsz a sötétben, semmi gesztus, semmi közlés így nem tud átjönni, mert az a lámpa úgy kiabál, hogy mindent elnyom. Ha elé ülsz, legalább nem vakít, de akkor sincs elég fény, lapos lenne az arc világítása. Az egy dolog, hogy te ismered az arcod, de ha a köülvilágnak ilyen képet adsz magadról, az részben a bátortalanságról szól, részen a bújkálásról, és ezek nem jó üzenetek. Fontos lenne, hogy a 365 mellett elkezdd magad fotózni, részben hogy magaddal tisztába gyere, részben hogy magadon keresztül az embereket is megtanuld elfogadni és fotózni. (hegyi)

Mindegyik nem fért rá a képre. Nekik szinte gyerekjáték, nekem döntéshozatal. Veni, vidi, vici - gondolják. Valóban nincs esély a változásra?

Gyerekkorom ugróiskoláját látom viszont, csak az a baj Feri, hogy nem tudom, mi van a papírokon. Ha fontos, akkor ezt lentről kell fotózni, igaz, akkor esélyes, hogy lemarad a lényeg, hogy ugróiskolába tetted le. Hát, így most nem tudom, mi van, miért a papírok, mit akar ez jelenteni így egyben. (hegyi)

A Mottó képre (eddig) érkezett javaslatok figyelembevételével.

Értem, hogy ez lett a javítás a többiek javaslatai alapján, de bevallom, nekem az előző szerkezete jobban tetszett, ez most olyan, mintha egy régiségboltban lennénk, és oda applikáltad volna be a magad képét utólag. Az a helyzet, hogy itt is igaz a fekete-fehér kérdéskör, amiz az előző képnél mondtam, ráadásul ez a kép fekvő kellene legyen, nem álló. (hegyi)

Két kép jött, engedelmeddel egyben elemezném, két gesztus, de ez a jobb. A másiknál egyedül az ujjak tartása az, ami artisztikusabb, szebb, anatómiájában izgalmasabb. De a kamasz és a felnőtt férfi viszonya, a saját magunkkal való szembenézés (mert sejtésem szerint te vagy a kis képen is, ugye), ez erős üzenet, erős gondolat és végre valahára engedted magadnak ezt megélni és ábrázolásában is meg tudtál találni valami olyat, ami egyetemes és túlmutat a verbalitáson, azaz képnyelvet használ. Köszönet érte, fontos munka. (hegyi)