Elemzés

Sajtáljuk, nincs ételfotómodell felvétel!

Elképzelem, hogy a megszaporodó ételfotók miatt szükségessé vált ügynökségek egyszer csak kiírják az ajtajaikra, hogy nincs több modellfelvétel! Mondjuk éppen egy ilyen lelkes figura állna meg az ajtó előtt. Igaz, ő igen sokáig érlelődött, már kissé meg is romlott a látása, haja is jelentősen meggyérült az utóbbi években, akárcsak szemöldökszőrzete, melyek közül csak egy-egy hosszabb szál árulkodik az egykori bozontról. A szeme alatti táskák sem pont az ifjabb koráról tanúskodnak, borvirágos orra is csak nemrég virágzott ki. Na de már mit tehetne? Áll az ajtó előtt. Szóval pontosan ez a pillanat is lenne az, amikor nehezen kibetűzi a hírt az ajtóra tűzött papírfecniről: Saj-tál-juk-nincs-é-tel-fo-tó-mo-dell. Felvétel... Elolvassa egyszer, még egyszer, szemüvegét is felveszi, hátha... Szája még egy kicsit mosolyra is áll... Nem, azt hiszem, nem értette meg... Az ilyenek sosem értik meg! Nekem pedig ezzel a felismeréssel le is zárul az elképzelésem.

István, van az, amikor nem tudok mit mondani, számomra ez borzalmasan primér, hogy ne mondjam, nagyon a kezdők sajátja, hogy idétlenkednek ilyen hülyeségekkel, időt és energiát pazarolnak rá feleslegesen, hiszen tudható, hogy ebből jó nem sülhet ki. Érted, sülhet ki. Jó, mi? Na, hát mint a poénom, a kép is annyira borzalmas poén. Mentségedre legyen mondva, hogy a 70-es 80-as évek reklámjai, a túróval, a tévével, szóval Tóth József Füles hasonlóan fárasztó verbálpoénjai is megszülettek valami érthetetlen okból kifolyólag és sok rajongójuk van a mai napig. Hát, én nem tartozom közéjük. Bocsánat érte. (hegyi)

Kád vízben olvadó fürdősó.

Bódy Gávor Nárcisz és Psyché című filmje jut eszembe erről a képről, a lavóros jelenet, aki látta, nem felejti el egykönnyen ezt a filmet, aki nem látta, azonnal vegye listára, mert a magyar filmművészet egyik legfontosabb alkotása. És igen, ami a kép erénye, hogy ezt eszembe juttatta, az a hibája is egyben, hogy képileg nincs meg benne az a határozott kijelentés, nincs kompozícióban úgy kitalálva, hogy ez megálljon a lábán magában, azaz van valahol valami, történik valami, valahogy, de hogy hogyan, az esetleges. Érdemes lenne ezzel még dolgoznod, a kád jó terep. Egyébként is, kéne fotóznod, István, mert sok félbehagyott projekt van ,amikkel érdemes lenne újra foglalkoznod. (hegyi)

Szép, igényes technikájú kép, ezt megszokhattuk tőled, hogy neked ez megy, és jól dolgozol a képszerkesztővel is, tehát ebben az értelemben makulátlan a kép. Ha ez egy stockfotó, annak kiváló. Csak ha ennél többet is akarsz, akkor abban kell határozottnak lenni, hoyg ne csak az én fejemben kerüljön oda mögé egy női akt, vagy egy arc, hanem a valóságban is. Éppen hogy, csak érzetszerűen, de jót tenne neki, ha lenne mögötte valami. Így is képzeleghetünk oda akármit, de ennél több kell, az, hogy legyen is ott valami, amin elagyalhatunk, hogy mi a fene is, és amit ez a cseppjáték szétszabdalhat. (hegyi)

Pista, el kell mindig dönteni, mire menjen a fuvar, egyszerre akartad a kosárpalánkot és a deszkát a firkával, de így, hogy nem nyúltál hozzá a tárgyhoz, nem rendezted át, kényszerűen ellenfényes és skurcban alig érthető maradt a dolog. Deszka, nem bánt, meg lehet fogni, oda lehet tenni, ahol jobban mutat, befordítani, szóval na, érted te, ez így most vázlat. (hegyi)

Minden benne van a képben, amit mondani akarsz, talán a másik kézzel, ahol nincs gyűrű, jobb lenne, mert az kiviszi a figyelmet rólad, de igen, aggodalom van, protest, fricska is, szóval jó lett. Az más kérdés, hogy hogy elsodródtak az események, és már aez az egész pajdagágász tüntetés mennyire leromlott és kifulladt, de ennek megvitatása nem a képelemzés tárgya lenne. (hegyi)

Noémi, fondold meg, hog elhagyod a színeket. Zavaróak, gyengítenek, a közlést lehozzák a földre, és hibaként jelentkeznek. Ha ez egy fekete-fehér kép lenne, az sok gondolatot hozhatna magával, így meg egy tükröződésben készített önkép, nem több. Lehgyél bátor. (hegyi)

Noémi, megerősítelek abban, hogy te ezen a dolgon már túl vagy. Sokkal határozottabb gondolataid vannak magadról és a helyedről a világban annál, mintsem a sütő tükröződése a túróscsuszával. (hegyi)

Ez a kép fekete-fehérben, ha levágnád a fejet, egy kiváló ritmusjáték lenne. Így most primer marad, werkfotó érzetet ad, így készült. Igen, így, de engem nem a werk érdekel, hanem az álom, az a mozi, amit te mutatsz be majd, szóval a megfigyelés jó, de hibádzik az, hogy végig is vidd, amzt láttál és ugyanazzal a könnyedséggel és határozottsággal szakadj el a valóságtól, ahogy azt a Jöjj című képednél tetted. (hegyi)

Tavaszi áradás az Ipolynál - Ipolybalognál

Feri, erről sokat nem fogok dumálni, mert a kép szinte tökéletes. Azért szinte, mert túl szigorúan és szabálykövetően vágtad kisollóval körbe az egészet, azaz vagy fenn, vagy lenn, de kéne még nekem vagy víz, vagy ég. Mindkettő jelentést adna hozzá, szabadság vagy mélység, és ez jt is tenne neki. (hegyi)

Fehér hűtőszekrény enyhén domború ajtajára vetett árnyék. És hogy újrakezdek.

Jöjj drágám, jöjj drágám, vártam rád, vártál rám - énekelte a Kontroll Csoport a nyolcvanas években, ez ugrott elsőre be, amikor a kép címét megláttam. És tulajdonképpen jószerivel ez az érzet meg is maradt bennem mind a mai napig. A furcsasága és egyben érdekessége a képnek meglepő módon számomra nem a fátyol és a kéz együttese, hanem a rácsokat idéző talán ablak. Ez az, ami igazán megmarad, és ha ezen a nyomvonalon indulok el, akkor biza onnan jobbról nekem hiányzik még. És igen, kéne a rácsok határozottsága. Nem kell nagy kontraszt, de mivel ez az a képelem, ami kibillent a lírázásból, ezért a szerepe erős. Jóllehet, ha több lenne jobbra még a rácsból, nem hiányozna a kontrasztja sem. Hát, így, ez biza egy jó és érzékeny kép. (hegyi)

Feri, a címből indulok ki, és akkor azt kell mondanom, hogy ez a kép két esetben tudna valóban a lebegésről szólni. Egyrészt akkor, ha még tágabb a kivágás és az egész tükör úgy van alátámasztva, hogy az homogén fekete, és akkor a tükör maga alátámasztás nélkül maradna, mert a fekete eltakarna mindent. A másik, hogy nagyobb tükör és sokkal szűkebb kivágat, hogy a tükör maga már ne legyen felismerhető, ne legyenek élei, szélei, mert akkor az a fura világ, ami a tükrök sajátja, az lenne, amibe belépve már ez a vitamintabletta ez elkezdene élni. Így most a kettő között maradtunk félúton, és így a hatás sem nem elég konkrét, sem nem elég elvont. (hegyi)

Noémi, az a helyzet, hogy itt a történés nem nagyon tud lekötni, mivel túl profilba van állítva a modell, és a fények az ellenfényben csak addig jutnak, hogy adnak egy alap hátteret és hajfényt, de az arc már sötétben maradt. Ha a sziluett izgalmas és a háttér nem ennyire kusza, ez jól is mutathatna, de így most megmarad a világítási hibánál. (hegyi)

Kép a kiskamaszkor kezdetéhez

Hát, én csak a saját kamaszkorom emlékeit tudom felidézni, és abba nyilván csak az én belső emlékeim vannak benn, de valószínű, hogy egy-egy számomra kényszeres helyzentél én magam is így nézhettem ki, ilyen fejet vághattam. Ebben benne van a dac, az unalom, a na jó, ha annyira akarod, legyen, amit akarsz, fejben nem törhetsz meg élménye is, szóval elég beszédes a kép. De a másodlagos, úgymond nem közvetlen, vagy nem szándékolt üzenetréteg is erős, amit anya tett a képhez, a fejen arcon tükröződő fények, ahogy piszkálják a modellt, a kék és sárga ellentéte, úgyhogy ez egy kettős játszma, ahogy valószínű mindig is kettős volt és lesz, hiszen itt értékek és érdekek csapnak össze. A kép ezt kiválóan ábrázolja, minden technikai problémája ellenére is. Amire kéne figyelni, az a világítás, a fények, mert ami sok picit balról, az kevés lett jobbról, ez a kiegyenlítetlenség egy szintig normális, mert hát van főfény és derítés, de ennek az arányait kell belőni jól. Aztán a háttér és modell fényviszony aránya, hogy ha a háttér ennyire fényben van, akkor az invertálja a képet, a modell kevésbé kap fókuszt ezálta, mert a fény okán a háttérre figyelek. Ez megoldható lámpával, vagy indirekt vakuzással is, szóval mondom, az ötlet és gesztus szuper, a többi gyakorlás kérdése. (hegyi)

Ez most szegény elment a verbálfotóba. A címadás is, meg maga a kép is, hogy oda felakasztottad szegényt. Miközben maga a kép jó lenne. Tehát az alapkép, megint azt mondom, hogy jó, amiből kiindulsz, de most nem tartom jónak azt az irányt, ahova elvitted ezt. Ez nagyon primér, és elkomolytalankodja az egészet. Tehát egy poénért most eladtad az egész képet, amit előtte megcsináltál. Én remélem, hogy magát az alapképet majd újragondolod, hogy ez tulajdonképpen mit hordoz. Merthogy nem a kulcsokat hordozza a lakótelepről, az is biztos. És szerintem ezzel te is tisztában vagy. Olyan érzés ez nekem, mintha elbátortalanodtál volna a közléstől. (hegyi)

Én ezt egy jó tanulmánynak tartom. Nyilvánvaló, hogy ebben az is jó, hogy alkalmaztál egy technikát, amikor egy hosszabb expozíciónál az ember a zoom gyűrűjét meghúzza, és akkor az egésznek lesz egy ilyen zuhanás jellege. Ez, mint gyakorlat abszolút jól működik, a struktúra is jó. A színeket én nem alkalmaznám, én ezt fekete-fehérben használnám, de maga a formagyakorlat jól működik. (hegyi)