Feladatmegoldás

Nekem ez picit szürkéskékebb a kelleténél, emiatt idegenné lesz a piros is, azt hiszem a kékből vennék vissza, hogy ez egyensúlyba jusson, akkor még a csöpp is vérszerűbb lenne, nem ennyire hideg. A forma, a kivágás és a beállítás hibátlan nekem, kívánatos, de a színhelyességet közelebb vinném a valósághoz. (hegyi)

Érdekes, mert erről a képről nekem valamiért a Társas játék című HBO-s sorozat jut eszembe, ott központi a bicaj, és a problémák egy része is eköré csoportosul. Van ritmusa, benne van a sebesség is, talán állóban még jobban benne lenne, de ez nem baj, így is tetszik, szóval ahogy az előbb írtam, várom a folytatást! (hegyi)

Az van, hogy a macskás sorozathoz az kevés, ha egy képen totálban van egy macska, bemozdulva, a környezet nélkül. Ez így nem értelmezhető, nem mutat túl azon, hogy a képen van egy macska. (hegyi)

Mai szóval DIY szemüvegjavítás, ahogy látom, és képzeld, olyat is láttam a metrón, egy fickót, akinek a szemüvegének csak az egyik szára volt meg, nagyon fura volt, mert láthatóan design keret volt, márkás, drága. Itt ez a fajta disszonancia nincs jelen, ez egy szerethető esti foglalatosság, apa megoldja. (hegyi)

Ildi, ez egy tulajdonképpen kifejező kép, de számomra van benne bizonytalanság is, nem is kevés, ami nem baj, már ha a magadban lévő bizonytalanság kifejezése cél volt, de akkor erre nagyobb hangsúlyt kell fektetni. Mire gondolok? A dőlő horizontra, ami így most ha ez cél, dőlhetne jobban is, vagy arra, hogy a könyv mellett ott egy laptop is, de azt alig láthatjuk, ha kell ez a párhuzam a valódi és a virtuális világ között, akkor ezt őúgy éred el, hogy többet adsz a képernyőből is, és hát a nagy felső tér, az is egyfajta bizonytalanság, a térben elfoglalt helyem bizonytalansága, nem lakom be az egészet, csak amit feltétlen muszáj... na, ilyesmik jutottak eszembe. (hegyi)

Éva, ez szép, majdnem azt mondtam, hogy fájdalmasan szép, de inkább úgy mondom, hogy fájdalmasan szép lehetne, ha lenn vágnál addig, hogy az út a kép aljánál-szélénél fusson ki, minden, ami ez alatt történik, lazít a kompozíciódon. Igazán kevés meló ez, mert a lényeg a képen, a képben van. Annak kifejezetten örülök, hogy merész vagy a tónusokkal és ez itt most nem lett öncélú, értelme és értéke lett. (hegyi)

Hát Jánosom, a kis hölgynek ez a képe, mint portré, nem működik. Azért nem, mert egy ellenfényes képet mutatsz, amit elfelejtettél deríteni. Ebből kifolyólag a kép bebukik, és pont az a rész, ami a portré lényege lenne, hogy az arcát lássuk, az alig-alig értékelhető. Szépen el van lágyítva, az egész nagyon kis puha, hogy ennyire szűk mélységélességgel dolgozol. Én nem vagyok barátja az ilyen nagy mélységélesség eltorzításnak, de érthető akkor, ha a háttérben kupleráj van, és ott látom, hogy van, mert ott valami van a kis hölgynek az arca előtt, de nagyon úgy néz ki, hogy ő nem nagyon akarta ezt a fotózást, el is fordul tőlünk. Ez nem lenne baj, ha értékelhető lenne a tónusrend. Most azt mondom, hogy János, ezt visszaadom ismétlésre, gondold végig, gondolom, a kis hölgy még megvan, úgyhogy tessék őt lefotózni portréban. Dolgozz vele. (hegyi)