Feladatmegoldás

Mivel tudom, hogy egy családi kirándulás enyhén szólva sem az optimális helyzete annak, hogy az ember a fotografálásra koncentráljon, mert ide kell menni, ott kell leülni, amott időre várnak és a többi, így ez a kép ebben az értelemben különösen fontos, mert semmi ilyen kapkodást, vagy kényszeredettséget nem hordoz. Kedvelem ezt a képet, nagyon szürreális, örülök, hogy megmutattad. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, Feri, hogy minden szürrealitása mellett, az álomban is van valószerű. Azért mondom ezt, mert a képi absztrakció is akkor érdekes és akkor működik igazán, ha az elvont formák mellett adsz kapaszkodónak valami valószerűt is. Enélkül lehet ez akár akvarell vagy fénymásolat is. (hegyi)

A Fény és árnyék leckébe tesztem, bár nem igazán tökéletes, valahogy másként értem ezt a leckét. Anyiban azért mégis úgy érzem, hogy köze van, hogy mindkét fotó esti felvétel, de a fények, tükröződések, árnyak másképpen dolgoznak. Az első tegnapelőtt éjszaka készült a másik még ősszel. A téli kép fura vágásai az alkalmazott technika következményei. Az őszi fotón ezt megvágtam, a télinél az erdeti állapotban van, mert sokminden (szerintem) hangulatos elem leesne egyébként (kiváltképpen fájna az előtér megvágása). Mindkét fotó kézből készült panoráma - nincs sajnos felszerelésem - de míg a téli tükörreflexes, az őszi mobilos. (Ezen kézi megoldás miatt eleve annyira extra cikkcakkos a téli kép)

Az első kép számomra értelmezhetetlen ebben a formában, a második kompozíciója rendben van, jó a tömegelhelyezés is, nekem ez a kép működik. Az a helyzet, hogy értem, hogy a technika is fontos sokaknak, és mint olyan, megörökíthető, de ahogy egy jó étteremben sem akarom tudni, hogy hogyan nyúzták a csirkét a paprikáshoz, úgy itt is zavar, hogy natúr maradt a fekete háttér ott, ahová nem jutott képelem. (hegyi)
értékelés:

A Világ Ifjúsága 1964 januári száma, címlapján Keleti Éva fotója, Orosz Adél ás Róna Viktor a Spartacus című balettben.

Szinte minden rendben van ezzel a képpel, legalábbis, ami a gondolatiságát illeti, és nagyon köszönöm neked, hogy Keleti Évát figyelemmel kíséred, fontos alkotója ő a fotográfiának. Egy kis kritika: azzal, hogy precízen odatetted a szemüveget, agyonvágtad az egésznek a könnyedségét. Ne legyél ennyire szabályos, István! (hegyi)
értékelés:

Több hiba is van ezen a mobilos kézi panoráma fotón, de az egésznek a hangulatát szeretem.

Számomra ezen a képen egy hiba van, hogy üres az elő- és középtere. A hangulat, a formavilág rendben van, bár bevallom tőlem ez a fajta torzítás nagyon távol van. (hegyi)

Ezek a tanulmányok azért fontosak, mert azáltal, hogy a megfigyelés mellett le is fényképezed, azaz rögzíted a pillanatot, mindez a tapasztalás a későbbiekben használható lesz a számodra. Izgalmas a pezsgőtabletta, de valami még hiányzik a képről. (hegyi)

Valószínű, hogy téged ebben a képben a fiatal hajtás és az idősebb törzsek viszonya fogott meg, de én ennél pajzánabb dolgot látok, köszönhetően annak, hogy ezt a kukit betetted ide középre. A tónusaid viszont szépek. (hegyi)
értékelés:

Nekem ez a kompozíció oldal irányban jobbra túl sok, alul pedig túl kevés, de azt is el tudnám képzelni, hogy jobbra még többet adj hozzá, viszont akkor oda kellene egy lila ruhás nő. (hegyi)
értékelés:

Feri, ez egy szép hangulat, de mint minden olyan esetben, amikor a véletlent hívjuk szerzőtársnak, itt is a helyzet, hogy a véletlen gonosz. Kínálja magát, kínálgatja, de a Maya-fátyol ritkán libben föl. Egyszerűbben fogalmazva, jó ez a struktúra, van hangulata az esőcseppeknek, de ahhoz hogy ez a kép telitalálat legyen, egyrészt az is fontos, hogy mi az a minimál, ami átsejlik a cseppeken, másrészt, hogy mi az, ami még ezt a rendezetlen rendszert, amit a cseppek képeznek megbontja, mert önmagában egy ilyen megfolyás általában nem elég. (hegyi)
értékelés:

Egy éjszaka jött minimál ötlet.

István, tudod, hogy nem akarlak bántani, de ez tipikusan az a fotó, aminél tudja az ember, hogy rengeteg meló van vele, mire elkészül, de minek? Ha minimált akarsz, ahhoz tér kell, ráadásul ez így most túl konkrét ehhez. (hegyi)

Csak kényszerűség most is a természetfotó besorolás, talán a sport lenne jó, mert a legérdekesebb talán ott a háttérben a srácok, ahogy ugranak le fentről. 13-15 éves fiúk szórakozása ez, onnan a hídról meg a környező sziklákról ugrándoznak le a vízbe...

Azért érdekes ez a kép, mert az előzőhöz képest pontosan azt mutatja meg, hogy hol csúszik át valami a családi emlékképek közé. Ez így már nekem egy szétesett pillanat utórezgése. (hegyi)

Saorge hangulatáról pár fotó. Alig lehet látni az embereket napközben (kivéve ha turista csoport érkezik), bár állandóan lakik itt kb 450 fő. Az első fotó a falu keleti bejárata felől, az utolsó a nyugati bejárata felé készült. Ezen a két helyen lehet bejönni településre. Autók kint a városon kívül, megközelíthetősége kb egynyomtávos szerpentinen :)

Tízképes sorozat, amiből az első hét kép az, ami izgalmas, ezek vannak egy hangulatban és formavilágban, tónusban tartva, az utolsó három nem tartozik ehhez hozzá. Az első hét képen pont az az jó, hogy izgalmas térjátékokat láthatunk, a látszóteresek közül Dobos Sándor jut eszembe, de felidézhetném akár Escher munkásságát is. Az első rész kapja a csillagokat. (hegyi)
értékelés:

Roya az a hegyi folyó, amelybe a kis Bendola ömlik Saorge-nál, és amely a Földközi-tengerbe ömlik Ventimiglia-nál. (Remélem jól írtam minden nevet!) Szóval ez egy nagyobb vízhozamú folyó, itt most nem tudtuk megoldani, hogy arra a látszólag közeli nagy kőre átmenjen valaki, és a fürdőrucit ledobva végigterüljön rajta... :)

A hosszú záridő miatt folthatásokat lehet jószerivel látni, ami alapvetően szép dolog, szemcukorka, de egyben nehéz is, mert a kompozíciós gondok is erősebben látszanak. Alul túl kevés a hely, és hogy ez a nagy kő hova kerül, azt én most bizonytalannak érzem. (hegyi)
értékelés:

Én is szeretem a csokit, ezt a lilát különösen. Az a baj ezzel a csendélettel, Gábor, hogy iskolás, legalább az összetört csokidarabjaid bontanák meg a rendet. Minden szépen ki van dekázva, minden hozzáér mindenhez, de csak úgy diszkréten... Én azt várnám egy csokiszerető embertől, hogy azt az élményt adja át, ahogy és amilyen módon vágyni bír a csokira - mert ez így egy vágytalan kép - kérlek, fotózz nekem egy ilyen képet! (hegyi)

Önmagában az kevés, hogy ez a bemozdult alak átsétál a képen. Javaslom, nézd meg Szkok Iván munkáit, ugyanis ő a festészetben rátalált arra a megoldásra, hogyan érzékeltesse azt, ahogy valójában az emberi látás leképezi a mélységélességet, magyarán a kettőslátás élményét. (hegyi)