Feladatmegoldás

Ez egy kellően flegma és pimasz kép, benne van minden, ami fontos lehet számodra, és ez át is jön a nézőnek. Jó a dekomponálás is, nekem ez működik. Javaslat, hogy egy kis kontrasztemeléssel vagy a világos tónusok helyrehúzásával a dolog még jobb lehetne attól, hogy nem lenne rajta ez a szürke fátyol. Érdemes kipróbálnod. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Jó ez az arany és kék ügy, van hangulata. Ha picit valamivel derítenél a mosatlanra is, vagy nem tudom, mi lehet balra, akkor még jobb lenne - ha meg nem akarod, akkor viszont akár négyzetesre vágható is lett volna, mert így most csak kimozgat a középpontból, de nem tud érdemben a jelenethez hozzáadni. (hegyi)
értékelés:

Tudom, hogy ez az én fogyatékosságom, de nekem ez a kép nem adja ki azt, hogy ne akarjam megérteni, csak élvezni a forma játékát. És még meg se tudom mondani jól, hogy miért. Talán a kivágás is zavar, hogy ennyire szűk oldalról, nem tudom. (hegyi)

Örülök annak, hogy visszatértél és remélem, hogy lesz folytatás is. Az ételfotó olyan, mint az étel recept. Nem mindig tudja az ember pontosan, hogy is jutott a végeredményig, de a kész kép, mint a vacsora, lehet finom. Csak az a helyzet, hogy míg az ember otthon főzve nagyon toleráns, hiszen aki főz neki, az a kedvében akar járni, tehát nem kritizálunk, addig egy étteremben nap nap után újra meg kell történnie a csodának, egy adott ételt ugyanúgy meg kell tudni ismételni másnap is. Miért mondom ezt? Mert ennél a képnél hoztál egy döntést, hogy elforgatod a valóságot, ezzel sokszor élnek a kajafotóknál, mert így új belső történet állhat elő, de ezt nem lehet mindig alkalmazni. Értem, hogy a szentségtörésben van humor és én is belekomponáltam volna, de az étel kupacának nem szabad emiatt ennyire szélre sodródnia, mert a néző attól fog tartani, hogy kiborul az egész, és ez ellentétben van azzal, hogy az étkezés alapvetően meghitt és relaxált helyzet. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Nos, itt több dolgot nem értek János, és segítened kell, hogy mi miért lett így, mert én nem találom a magyarázatát. Az egyik a tónus. Miért kell az alján a feketéket elveszteni, miért állunk meg a sötétszürkében, mi ennek a tónusterjedelem törésnek a lényege vagy értelme? Azt tudom, van ilyesmi divat, telefonos appok filterei között is, de hogy minek, nem értem. A fád, fáradt érzetet ez csak imitálja. A másik a képarány. Én szeretem a fekvőt, és mondom is mindig, hogy a portréhoz nekem sokszor fontos az a plusz, ami ettől a formától adódik a környezetből, de itt nincs ilyen. Csak a szűk tér fenn és lenn, és ehhez képest az indokolatlan tágság oldalt. A harmadik a fények kérdése. Nem nagyon előnyös az, hogy alulról adsz fényt, túlhangsúlyozol vele olyan részleteket, amik kivisznek az együttérzésből, vagy máshogy mondva a szerethetőségből, és ami marad, az eléggé állatiasan kopog, ijesztő, és ezt a fentről jövő fény nem egyensúlyozza. Fordított aránnyal a dolog jobb lenne, fentről több, lentről kevesebb fény. Kérek ismétlést. (hegyi)