Pályázati megoldás

Nyilván az én elmebajom, de Boticelli Vénusz születése jutott eszembe elsőre amint megláttam a képed. De akár el is lehetne ezen a vonalon indulni, alkalmas vagy rá, hogy megcsináld az ikonikus nőportrékat magaddal. Persze, melós lenne, de szerintem megérné. Ez a kép nagyon behúz, pedig alig van rajta valami, vagy mondhatom úgy, hogy eszköztelen. Talán ez az erénye is. Na, Kocek, gondold végig, mi lenne, ha belefognál. Akár modern nők, akár klasszikusok tekintetében. (hegyi)
értékelés:

Értem én a geget, nem is mondom, hogy rossz, angyal és ördög, de azért a szemed helyén ami létrejött, az elég ijesztő. Persze ez lehet cél is, elfogadom. Viszont a környezet túl lett gondolva. A csótány vagy mi, meg a virág... sok. Ha kinyitod a zongora klaviatúráját, az épp elég lett volna a laptoppal együtt, nem kéne más. (hegyi)
értékelés:

Kedvelem a képed őszinteségét, vállalását, ez jó, és a tónusok is jók. Amint látom, körvilágítást használtál, ez alapvetően nem rossz, mert nem okoz fura árnyékokat, de az is igaz, hogy a szemet eléggé kísértetiessé teszi. Ez ellen azzal lehet védekezni, hogy a lámpát amennyire engedi, hátrébb viszed, persze az expozíció értékeivel is ennek utána kell menni. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:

A geg, az ötlet attól működik, hogy a hajad jó rajzokat hoz létre, és az ember nem lehet biztos abba, hogy most akkor szemből vagy hátulról lát téged. Nyilván önportréra mondhatni akár, hogy bátor dolog olyan képpel bemutatkozni, amin nincs rajta felismerhetően az arcod, de most ez bejött. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Egyik nap megfigyeltem, hogy mikor már közeledik a naplemente, a nap pont úgy süt be a lakás ablakán hogy a redőnyön átsütve rávetíti a redőny árnyékát a szekrény falára. Mikor én ezt észrevettem azonnal megragadtam a fényképezőm és csináltam magamról egy önportrét ezzel a nem mindennapos megvilágítással, íme az eredmény.

Áron, üdv a Téren, örülök, hogy a pályázat okán köztünk vagy, mert ez a kép egy igen jó és határozott dolog, nem csak amiatt, mert találtál egy izgalmas fényjátékot, persze ez is számít, de a tekintet, a tartás, a gesztus maga is erős, határozott, összeszedett, tudatos. Kifejezetten szeretem ezt a fajta attitűdöt. Szóval várnám a folytatást, a képeid, gyere - elnézést, hogy eddig késtem az elemzéssel. (hegyi)
értékelés:

Amit én látok a képen az az, hogy volt egy ötleted, de ennek kivitelezéséhez kellett volna több határozottság. Már ha jól értem a belógó ujjakat, töredékeket, ezek szerepét. Az nem rossz, ha a képre kerül gesztikulálás, de ahhoz azt hiszem több tér kéne, hogy ez a része is határozott legyen és ne érezzem azt, hogy most ez direkt vagy véletlen hiba. Szóval jó, várom az önképeid, ezt meg visszaadom, ismételd meg kérlek, hogy ne legyenek, ne maradjanak kétségeink. (hegyi)

Azon gondolkodtam, mit is kellene a záróképhez írni, de nem tudom. Nehéz volt ez a 365 nap, de közben azért örömteli. Én nagyon sok dolgot tanultam itt a fényképezésről, meg az emberekről. Köszönöm mindannyiótoknak.