Szorgalmi

Újabb utómunka gyakorlás a darktable-ben.

Picit molyoltam a darktable -el gyakorlás címszó alatt. Egyelőre elég kezdetlegesen megy az utómunka az új felhasználói környezetben, de próbálom tanulni a dolgot.

Itt is az van, hogy ami az önportrén túl van, főleg jobbra az a fal, az már leesik, viszont a két portré nem erős eléggé. (hegyi)

Arra kell törekedni, hogy legyen valami története a képnek, vagy valami olyan formai ügy, ami miatt megakad a szemem rajta és nem ereszt. A mozgás egy effekt marad csak, ha a kép szétesik kompozíciójában. (hegyi)

"Bemozdulás" c kép kapcsán felmerült projekt -2-ik napos próbája.

A kompozíció nem rossz, ahogy az sem, hogy nem minden ismétlődik egyforma erővel. Tehát technikailag érdemes lenne ezzel még foglalkoznod. (hegyi)

Kora reggel, mielőtt a MÁV kocsiai felráztak volna minket, álmosasn merengtünk a horizontba kapaszkodó sínek irányába az elkövetkező esti póker party gondolatába temetkezve.

Póker partyt nem látok fejben se, de a kép jó, van dinamikája. Szeretem, van benne valami oroszos stílus. Portré is, street fotó is, szoció is, absztrakció is. Jó ez. Szorgalmiban nincs csillag, amúgy 3 lenne. Gyere, dolgozz, folytasd! (hegyi)

Van itt két szorgalmi, amit nem is nagyon értek, miért ide küldesz, de tényleg, van csendélet lecke. Mindenféle őrületeket küldtök leckébe, aztán meg ami tényleg oda való, azt szorgalmiba. Na mindegy. Szóval van ez a két kép, együtt elemzem, mert összetartozó a helyzet. Ami bajos mindkettőben az az, hogy a vázában benne hagytad a vizet. Nem kell, nem szabad, mert elvisz, mert nem gusztusos, mert visszahoz a realitásba. És az is problémás mindkettőnél, hogy a növény nagyon képszélig megy, ez szorongató érzés, több tér kell valamivel. A másik hogy akkor most melyik illik ehhez igazán, a világos vagy a sötét háttér. A sötét az adja magát, rajzos, persze. Mivel kevés a képelem, csak a váza, a növény és az asztal, ezeknek rendben kell lennie. Az asztal tónusai és fényei szuperek, de esetleges, hogy hogyan és hol vágod. Pontosabban bal alul nem kéne az a fekete, szóval úgy kéne, hogy az asztal mint egy új horizont - ami akár dőlhet is, az nem baj - szerepeljen. A világos verziónál ugyanez a helyzet, csak a háttérrel. Ott az a kérdés, milyen hátteret tudsz találni hozzá. A világosból sötétbe átmenet jó gondolat, de még nem mondom, hogy 100% az, amit látok ebben. A lényeg, hogy dolgozz ezzel még, ne hagyd el. Amennyire lehet, érdemes ezeket a növényeket kiszárítani, már csak ezért se kell a víz, mert az rohaszt. Szorgalmira ugye nincs csillag, hát, ez van. (hegyi)

Egy nagyon meleg napfényes napon betértem a képen látható templomba mert szeretek ott fotózni szeretem a sok részletet. Ez a kép 7 képből készült.

Stefan, üdv a Téren. Picit nem értem, miért a szorgalmiba küldted, így nincs csillag, és hát az első lecke is hiányzik, az a bemutatkozás. Ez egy jó játék, hogy kiexponáld a részleteket is, van benne meló, viszont a színekkel nem tudok megbékélni. Van itt kék, van aranybarna, vörös, de ezek valahogy az egészet egy mesekönyv illusztrációjához viszik közel. Lehet, hogy kevesebb melóval megtartva valamit akár a hibának is gondolható eredeti lehetőségekből az egész közelebb lenne a valósághoz. (hegyi)

Gábor, az van, hogy üdv a téren, meg minden, de az első lecke nem véletlenül a bemutatkozó önkép. Ezt így beküldve a szorgalmiba nem értem igazán, túl van a tónus jócskán húzva, de ennél én nem látok többet. Kéne az az első lecke és onnan építkezni. (hegyi)

Kecelen készült a kép.

Amit megláttál, az érdekes, de nem ebben a napszakban. A sok fény nem adja ki a teret, sok zöld marad árnyékban, és ami még fontos lenne, hogy fenn bennhagytál egy háromszöget, ami hiba. Fentről simán lehet az utolsó levélnél vágni, lenn viszont ahhoz, hogy még érthetőbb legyen az abszurditás, több kéne. (hegyi)
értékelés:

Ismét Szocreál. Saját elméletem szerint, akkor a legszebb a város amikor felhős és/vagy csepereg. Az lágy fények ilyenkor nagyon jól dolgoznak a formákkal. Ez is ilyen időkben készült egy városházáról, ami a négyemeletes belváros felé emelkedik szimbolizálva a hatalmat. Egy másik oldalt látunk most ahol inkább a merevség és a szabályok mutakoznak. Az arányok talán lehettek volna máshogy elosztva, ezt így utólag belátom. Sokat gondolkoztam még a fán, hogy esetleg retusáljam, de nem tetszett. Talán pont a fa ad neki egykis egyensúlyt. 1/125 Iso1000 sajon nem tudom milyen objektív

Ezt, ha 40-eddel csinálod meg, akkor is szép, de akkor nem 1000 az ISO. A digit zaja nem szép, nem hasonlít az analógban megszokott 400-as, 800-as vagy 3200-as filmekéhez, 800 fölött már a legjobb gépek is kezdenek zajokat hozni, ami nem mindig előny. Érzem és értem is, amit csinálsz és jó irány, tetszik is, bár nekem egy kicsivel több is kéne a fehérek felé, nem lineálisan, hanem csak a csúcsfények felé tolva, és valamivel feljebb hozva a középtónust is, mert most ez így a komor esősségen túl technikailag hoz egy rosszul exponáltság érzést. Vékony ez a határ nagyon, de jól korrigálható. (hegyi)
értékelés:

Az Una völgyének egyik legszebb vízesése a Štrbački buk. Bővebben erről a környékről a GórCső közetkező, május 14-i adásában halhattok itt, a LátSzóTér Rádióban.

Zoli ez kicsit hanyag. A hely oké, de se a szín, se a tónus nem stimmel. Az jó, hogy illusztrálsz, rádióhoz, de azért ennél többet kéne tökölni a megoldással is. (hegyi)

Egy másik önportré, egy másik állapotban. Nagyon hosszú nap után egész nap emellett a tükör mellett dolgoztam. Ahányszor elmentem mellette mindig máshogy láttam benne tükröződéseket magamről, vagy éppen a háttérről. A nap végén pedig kezembe vettem a gépet, és csináltam pár fotót. A gondolataim folyamatosan cikáztak a fejemben a körülöttem lévő dolgok között, ennek megjelenítése a fejemben ez az egész. A lenti gépállás azért van, mert szerettem volna hogy látszon az arcom. Sajnos sötét volt és ezért a kép zajos lett, de talán még ez is hozzá tesz a hangulathoz, pont úgy ahogy a háttérben cikázó csövek és elemek amik mégjobban a szétszakadásra utalnak. A gép egy 650D volt egy 24-70 optikával 2.8 1/40 1600-as iso 35mm-en.

Macika, oké, értem én, meg minden, de ezt most annyira sejtelmesre sikerült vasalnod, hogy a fene se mondja meg, hogy tükör, vagy hogy önportré, szóval gyere vissza közénk, és ha már ez a tükör ott van, próbáljuk ezt újra megfogalmazni úgy, hogy belekalkulálod, hogy ami neked mindennapi látvány, azt a néződ most fogja először látni, és neki nem lesz egyértelmű az, hogy miből is indultál el. (hegyi)