Szorgalmi

2018. március 23-án este 7-től ismét, újra, végre Látszótér találkozó az Építészpincében. Mindenkit várunk, szakköröst, rádióst, fotóst, youtube csatornást, fiatalt, öreget, most beiratkozottat vagy régi motorost egyaránt. Alvó ügynököknek is ébresztő, ott a helyed. Pész, láv, juniti. Ráadásul Gabrielláék is hazajönnek meglátogatni minket! Jelentkezni itt lehet és kell a kommentnél, elég, ha annyit írsz: jövök. De azt mihamarabb, mert a létszámot le kell adjam a főnöknek. Enni, inni, beszélgetni lehet. A cím: Budapest, VIII. kerület, Ötpacsirta utca 2. (Kálvin tértől a Múzeum utcán befelé)

Kedves Tagtásunk, arra kérünk, hogy idén is támogasd adód 1%-ával a Látszótér Alapítványt. Adószámunk: 18296666-1-42 2015-ben 53 514 Ft, 2016-ben 68 763 Ft, 2017-ban 103 312 Ft jött össze az egy százalékokból, hidd el, érdemes és sokat jelent számunkra a hozzájárulásod. Köszönjük! (fotó © Hegedűs-Gáspár Vera)

Most valahogy ez sem áll nekem teljesen össze. A szitu jó. De a bal oldalon a csávóka, őt közelebbre kellett volna várni, már amennyiben a villamos nem csap el emiatt. Az nem érné meg. (hegyi)

Ezt is kedvelem, meggyőzöl lassan a tónusaiddal. Viszont itt van kritikám is. A formák miatt. Most a vágás nagyon közelibe hoz be, de így az ablak formái esetlegesen vágódnak. A spontaneitás és reflexió azonnaliságának nem mond ellent az, ha a formákra, vágásra figyelsz és nem engeded ki a kezedből. (hegyi)

Nem ismerem a helyszínt így amit mondok, az csak tapogatódzás. De ez a kép állóban nem jó. Így olyan, mint egy emlékkönyvbe ragasztott fotó, körbevágva, mert kevés a hely a könyvben. Kell a tér, hogy értelmezhető legyen a fő motívum. Méretek, minden. Ez fontos. (hegyi)

Esti séta.

Ott jobbra fenn a sarokban az mi? Ha vágsz a tetejéből, és simán lehetne, akkor azt is levágod. De ferdék is vagyunk, szóval így ez most nem működik, amúgy is talapzat nélkül egy templom vagy bármi más épület, hacsak nem extra a dísz rajta, nem szokott működni. (hegyi)

Esti séta a városban. Németország. Rastatt.

Nyilván lehet, hogy az én agyammal van baj, hogy mindig valami sztorit akarok a képbe, de itt annyira adja magát, hogy ott balra ahol kiníílik a tér, valami történjen, így most mintha egy színpadot látnánk, ahol még nem kezdődött el az előadás. Ráadásul nem is tök üres a tér, mert a szerelmesek ott ülnek a padon. Ez kár, nekik sétálni kéne balra kifelé, vagy pofozkodni, mindegy, de ha már vannak, ott semmiképp se jók, ahol vannak. A dolognak egyébként lenne hangulata, szóval ilyenkor ki kell várni, míg elunják, mert vagy kigyalogolnak úgy, hogy az neked is jó lesz, ahogy átmennek a téren, vagy másik irányba mennek ki, akkor meg felszabadul az egész és ember nélkül még mindig jobb egy üres színpad, mintha vannak benne, de nem jó helyen. (hegyi)

Kísérleteztem a tárgyfotózással.

No, akkor az elemzés. Ha ez egy magazinban van és a szöveg miatt van így vágva, az oké, a szerkesztő dönt, hogy neki mi kell. De alapvetően ez így nem működik önmagában álló képnél, hogy ennyire furára vágd. Mi az indoka? Oldalról is vágtál, mindenütt szűkek vagyunk, így nincs sztori, márpedig akár reklám, akármi, a hangulat csak akkor fog elkezdeni működni, ha van tere. Amúgy nem lenne ez rossz, de erre figyelj kérlek. (hegyi)

Ezt kifejezetten kedvelem, mert nem egyértelműen adja Budapestet, univerzális. Jól van komponálva, bár kicsit dőlünk jobbra, de belefér kábé. Várom a folytatást. És lehet ám leckébe is, nyugodtan. (hegyi)

Na, itt a helyzet az, hogy ha bedől az a lámpa balról, valami kell ellenpontnak jobbról is, hogy ne hibának, hanem koncepciónak érezze a néző. Lehet az akár egy olyan lány, mint az ernyősön, aki hanyatt bedől, kifelé menve a képből, vagy hát ezt neked kel kitalálni, mit szeretnél, de valami mindenképpen jó, ha azt a nagy tömeget visszahozza, főleg, hogy amúgy a többi rész ennyire nem tart össze. (hegyi)

Én kedvelem ezt a tónusban kemény képeid, jó ez a gesztus is, nekem egy picit sötét lett az eredmény, valamennyit lehetne rajta világosítani ahhoz, hogy a test ennyire ne bukjon be alul. De az ötlet jó. A szorgalmit nem értem, miért oda. (hegyi)

A budapesti libegőn készült a kép. Van egy rész, ahol a fák elérik a libegő magasságát, és ezért rendszeresen visszametszik őket, hogy ne zavarják a közlekedést. Digitális kép, 50mm-es gyújtótáv.

Marcell, de miért szorgalmiba küldted ezt? Nem értem. Így nincs csillag, az csak a leckére jár. A kép jó, én fentről a felfüggesztésig vágnám, hogy ne legyen szinte semmi ég, mert az még meseszerűbbé, szorongatóbbá tenné a képet. Jó meglátás. Köszönöm. (hegyi)

Szorgalmi mert valahogy... sehogy :) Kint állva köztük, annyira más volt. Szerintem ide sok volt az 50mm, pedig az elképzelés szerint másnak nem kellene benne lennie, valamiért még sem érzem ezt így jónak. Nikon 50mm f6.3 1/200sec iso100

Nézd, nem tudom, milyen volt kinn, csak sejtem, hogy a vágással lehet baj, a valóságban akarjuk vagy nem, de befolyásol az, hogy mit látunk összességében, ha ebből kivágjuk a magunk képét, abban ha nem vagyunk biztosak, akkor az eredmény se lesz megnyugtató. Ezt érezhetted. ez így képileg nem mond semmit. (hegyi)

Ez egy hangulatos kép a túlhúzott zöldjeivel, amire figyelni kell, hogy a horizont maradjon egyenes, és fenn a fák tetejébe vagy vágj bele rendesen, vagy hagyd meg őket, most a kettő között vagyunk, kicsit bizonytalanul. (hegyi)

Két fontos dolog: az egyik, hogy az objektív hordótorzítását érdemes ilyen képeknél korrigálni, ahol a képhatárhoz közel vannak olyan vonalak, amik görbülete nem természetes. A másik, hogy a távoli világos ház ott jobbra fenn igényelne valami ellenpontot balra lenn ott, valaki ha áll ott vagy egy magányos csomag, fene tudja, de oda kéne. (hegyi)