Szorgalmi

Kecelen készült a kép.

Amit megláttál, az érdekes, de nem ebben a napszakban. A sok fény nem adja ki a teret, sok zöld marad árnyékban, és ami még fontos lenne, hogy fenn bennhagytál egy háromszöget, ami hiba. Fentről simán lehet az utolsó levélnél vágni, lenn viszont ahhoz, hogy még érthetőbb legyen az abszurditás, több kéne. (hegyi)
értékelés:

Ismét Szocreál. Saját elméletem szerint, akkor a legszebb a város amikor felhős és/vagy csepereg. Az lágy fények ilyenkor nagyon jól dolgoznak a formákkal. Ez is ilyen időkben készült egy városházáról, ami a négyemeletes belváros felé emelkedik szimbolizálva a hatalmat. Egy másik oldalt látunk most ahol inkább a merevség és a szabályok mutakoznak. Az arányok talán lehettek volna máshogy elosztva, ezt így utólag belátom. Sokat gondolkoztam még a fán, hogy esetleg retusáljam, de nem tetszett. Talán pont a fa ad neki egykis egyensúlyt. 1/125 Iso1000 sajon nem tudom milyen objektív

Ezt, ha 40-eddel csinálod meg, akkor is szép, de akkor nem 1000 az ISO. A digit zaja nem szép, nem hasonlít az analógban megszokott 400-as, 800-as vagy 3200-as filmekéhez, 800 fölött már a legjobb gépek is kezdenek zajokat hozni, ami nem mindig előny. Érzem és értem is, amit csinálsz és jó irány, tetszik is, bár nekem egy kicsivel több is kéne a fehérek felé, nem lineálisan, hanem csak a csúcsfények felé tolva, és valamivel feljebb hozva a középtónust is, mert most ez így a komor esősségen túl technikailag hoz egy rosszul exponáltság érzést. Vékony ez a határ nagyon, de jól korrigálható. (hegyi)
értékelés:

Az Una völgyének egyik legszebb vízesése a Štrbački buk. Bővebben erről a környékről a GórCső közetkező, május 14-i adásában halhattok itt, a LátSzóTér Rádióban.

Zoli ez kicsit hanyag. A hely oké, de se a szín, se a tónus nem stimmel. Az jó, hogy illusztrálsz, rádióhoz, de azért ennél többet kéne tökölni a megoldással is. (hegyi)

Egy másik önportré, egy másik állapotban. Nagyon hosszú nap után egész nap emellett a tükör mellett dolgoztam. Ahányszor elmentem mellette mindig máshogy láttam benne tükröződéseket magamről, vagy éppen a háttérről. A nap végén pedig kezembe vettem a gépet, és csináltam pár fotót. A gondolataim folyamatosan cikáztak a fejemben a körülöttem lévő dolgok között, ennek megjelenítése a fejemben ez az egész. A lenti gépállás azért van, mert szerettem volna hogy látszon az arcom. Sajnos sötét volt és ezért a kép zajos lett, de talán még ez is hozzá tesz a hangulathoz, pont úgy ahogy a háttérben cikázó csövek és elemek amik mégjobban a szétszakadásra utalnak. A gép egy 650D volt egy 24-70 optikával 2.8 1/40 1600-as iso 35mm-en.

Macika, oké, értem én, meg minden, de ezt most annyira sejtelmesre sikerült vasalnod, hogy a fene se mondja meg, hogy tükör, vagy hogy önportré, szóval gyere vissza közénk, és ha már ez a tükör ott van, próbáljuk ezt újra megfogalmazni úgy, hogy belekalkulálod, hogy ami neked mindennapi látvány, azt a néződ most fogja először látni, és neki nem lesz egyértelmű az, hogy miből is indultál el. (hegyi)

Molyotam délután picit a géppel. Az ablakon beeső napfény a virágot átvilágítva érdekes képet mutatott, ez lett a vége. Technika: ISO-100, f/11, 1/3 sec záridő, +0,3 expoeltolás a fényképezőgép állványon tartózkodott.

Ádám, én ezt kifejezetten szeretem, főleg, ami a virággal történik. Nagyon szép ez a légiesség, a rajzosság. Finom. Viszont a háttér bajos. Vagy mindenütt az a tapéta kéne, ami a virág mögött van, vagy az, ami a szár mögött, de az a téglalap, ami ott kiégve szerepel, az nem jó, mert nem értelmezhető, miért és mi az. Adok én erre 3 csillagot, ha megígéred, hogy keresed a módját, hogy ezt valahogy megismételd. Tudom, tudom, el vagyok maradva, emiatt ezzel a virággal ez már nem megy. De ügyes fiú vagy te, megtalálod a szereplőd, érdekes kihívás, hogy fogalmazd ezt meg így, de újra. (hegyi)
értékelés:

Eső, színes ház, Dánia, 2019.

Sokat látott városkép egy lámpaoszlop díszítésén keresztül.

Igazából nem tudtam leckekategóriába sorolni. Egy sokat látott szobor, egy nem annyira sokat látott szemszögből.

A GórCső c. rádióműsorunk marathoni Chaplin sorozatának végére értünk. Hallgassátok Ti is velünk, és várunk a cseten is 2019. április 26-án este 21h-tól!

Nyözö, ez műsorhoz elmegy, de ha már csinálunk valamit, tegyük bele magunkat annál jobban, hogy kell a műsorhoz egy kép, legyünk túl rajta. Szűk, simán lehetne négyzetes is, mert fenn és lenn inkább lenne vágható, mint oldalt, és a lényeg: Orsi megérdemelne egy portrét tőled, amin nem érzi ennyire kényelmetlenül magát. Melós, tudom. (hegyi)

Kedves Gábor, nagyon hangulatos dolgokat tudsz az esti képeiddel létrehozni, ez megvan neked, talán egy leheletnyit a mélytónusokon emelnék, hogy ne bukjon ennyire be, de a dolog működik, van benne mese. Jó. Azt nem nagyon értem, miért a szorgalmi az, amibe a képeid küldöd, hiszen vannak leckéink, azokra csillag is jár, ellenben a szorgalmival, amire rövidebb elemzés jön és nincs csillag sem. A másik az első lecke. Szeretném, ha foglalkoznál vele, az a bemutatkozás is, bátorítalak, várom a folytatást. (hegyi)

Szorgalmi, mert még dolgozom rajta, csak tudom, hogy az insta nekem is szólt. De erről majd rádiózom, mert nekem a platform inkább napló, meg jegyzetelés.

Ez is egy izgalmas kép, picit jobb fényviszonyokkal, mivel az ablakkal jobb barátságban vagy. A megoldást a technikára már a másik képnél elmondtam. Ami a tartalmat illeti, két dologra hívom fel a figyelmet. Az egyik a lapocka-váll rész. Az aktban nagyon fontos, hogy kezdjünk valamit a nagy összefüggő flekkekkel. Vagy világítással kell őket érdekessé tenni, vagy árnyékok-fények játékával, vagy valami formai megbontással. Itt adódik a haj, ha az oda folyik le, már a dolog rendbe is jön. A másik az ujjak. Érdekelne a matatás, mert abban is van erő, sőt. Igazábóla gesztus a matatásban csúcsosodhatna. Folytasd. (hegyi)

Előbb beszéljünk a technikáról. Kell az arcra derítés, enélkül a szemek sötét árkok, és így a gesztus nehezen jön át. Azt látom, tudod, mit akarsz, tehát a pillanatot nem öli meg, ha erre is készülsz, akár derítőlappal, akár valami textillel puhított fényű lámpával, érdemes ezzel kísérletezni. Ami a tartalmat illeti, nagyon izgalmas az, hogy ennyire kicsúsztatod magad az optimális helyzetből, ez így pont elég ahhoz, hogy ezt a merülés érzést átadja. Jó az irány, amint lehet, kapcsolj rá Viki, mert érdemes. (hegyi)

Adri készítette rólam, gondoltam feltöltöm nektek, mert szerintem jól sikerült.

Jó kép, Adrinak gratulálok érte, és sok örömöt nektek! (hegyi)

Telefonos

Ez részben túl kevés, hogy szocio legyen, de túl sok, hogy formai játék. Pedig a háló adná magát. Ilyenkor dönteni kell, hogy mi a fontos, és mivel a szocióhoz nincs elég infó a képen, akkor marad a formajáték. (hegyi)

Egészen kiskoromtól szeretem az ilyen típusú képeket. Talán ez egy ritkábban látott nézőpont. A fényképezés helyét nem írhatom ki. Legyen elég annyi, hogy egy nagy kötöttpályás közlekedés területén tevékenykedő vállalat székházának teraszáról készült a kép. (Canon EOS 80 D, ISO 100, f9, exp: 30 s, Canon EF 28 mm objektív)

Lajos, én ezt szeretem, a felhők színeit, a város vörösét, azt, hogy az épület pont jól akasztja meg a tekintetet, a város, ahogy a kis pontokkal nyüzsög, él, köszönöm, hogy megmutattad. Ha lecke lenne, 3 csillag lenne. És várnám ám a munkáid. (hegyi)