Szorgalmi

Névnapodon, és örökkön örökké!

Négyzet és a kör:
A már elmúlt és az új.
Nem fedi egymást.

(2015-02-25)

A kulcsszó a türelem. Ha vársz, csak begyalogol valaki ott a jobb oldali üres térbe. Így ez nem elég. (hegyi)

Tanyakapu,valahol az alföldön.

A Hónap képe címmel nem vitatkozom soha, ez a ti döntésetek, legfeljebb ha úgy érzem, hogy valami fontos kérdésben érdemes lehet, hogy vállaljam az ellentmondást, akkor azt elmondom. Itt ez elsősorban a tónusrend, nem csak hogy túl sok a vörös, de a mély tónusokban nincsenek már részletek, és emiatt az, ami a kép értelmét adná, alig kivehető. Valamennyire minden monitor vagy laptop kalibrálható hardveres segítséggel, szóval én azt mondom, hogy érdemes ebbe legalább egyszer beruházni, hogy szakember készítsen egy profilt a monitorodhoz, mert a nagy eltérések ezzel korrigálhatók lesznek. Már, ha nem valami tudatos döntés eredménye, hogy ennyire kemény legyen, mert azzal nem tudok mit kezdeni akkor. (hegyi)

Meg élessége se, pontosabban a nagy izgalomban, hogy Jenőt felakasztották a falra, bemozgattad a telefont. Pedig úgy örültem, hogy Bobák visszatér, szóval léccilécci, gyere, fotózz. (hegyi)

amit Finn az óriás épített, hogy átmenjen Skóciába és lerendezze azt az ügyet végre Benandonnerel.

Nos, ez még jobban tetszik, mint az előző képed, persze nyilván az is benne van ebben, hogy izgalmasabb a látvány, a formák, szóval minden szuper, ahogy a másik képnél, persze itt se értem a szorgalmi besorolást. Annyi bajom, mint a másiknál, itt is van a színekkel és tónusokkal. Olyan, mintha valami mobiltelefonnal lenne ez fotózva és valami effekt került volna rá. (hegyi)

GG, kedvelem ezt a képeslap világot, jó a kompozíció is, képkivágás is, benne van a hangulat, de nagyon sötétek vagyunk. Hogy ez a monitorod beállítása (be nem állítása) okán van így, vagy direkt, ezt te tudod, majd remélem elmondod, de most ez nagyon sötét. És egy kicsit sárgás is. Csináltam egy verziót, hogy össze tudd hasonlítani. Meglenne a 3 csillag, ha nem szorgalmiba toltad volna, nem is értem, miért oda küldted. (hegyi)

Szeretetteli kép, a műsorral együtt, amit érdemes meghallgatni, még erősebb dimenziót kap. Köszönöm. (hegyi)

Egy, még 2017 nyarán készült fényképet vettem elő az archivúmból újrafeldolgozásra. A képarány azért ilyen, mert két fekvő képből lett a végleges elkészítve. Az újrahasznosítással az utómunka gyakorlása volt a cél, így végül a szorgalmit választottam kategóriának. Technika: f/13, ISO 100, 1/200 sec záridő, 18 mm gyújtótáv mind a 2 fénykép ezekkel a beállításokkal készült. A 2 felhasznált fénykép valójában inkább csak másfél, mert a teljes képbe belefért az autó majdnem a kaptárakig, míg a második képre a kaptárak miatt volt szükség, aminek a felesleges részét levágtam. Mivel az eredeti RAW fájlok már nincsenek meg, így a JPEG -en próbáltam picit finomítani: a színek korrigálására és a kontraszt módosítására mentem rá. Ezeken kívül csak átméretezés történt. Az utólagos élesítésről lemondtam, mert azt tapasztal, hogy a kitobis képeken a legtöbb esetben csak kihangsúlyozza az optika nem túl acélos teljesítményét ez a művelet, így már leszokóban vagyok a képkidolgozás ezen lépéséről (majd talán újra alkalmazom valami jobb optikával).

Én kedvelem ezt a képet, vidám, van hangulata, bár kerestem a méhészt, nem találtam, szóval jó lenne rá egy fickó, hasonlóan vidám hangulatban, valahová a kocsi és a kaptárak közé. Értem, amit írsz a technikáról, én mégis azt mondom, hogy a kaptárak után már vágtam volna, az már oda nekem nem kell, mint plusz tér, viszont valamivel több előtér meg lehet, hogy jó lenne, fene tudja. Szóval érdemes lenne ezt majd ismételni, ha úgy adódik, jó helyszín. (hegyi)
értékelés:

Megint egy érthetetlenül szorgalmiba küldött kép. Hát jó. Akkor röviden. A jobb alsó sarka üres, más pontot kellett volna keresni az exponáláshoz, hogy ezt kikerüld. (hegyi)

Az a helyzet Ingrid, hogy nem nagyon értem, miért mindig a szorgalmiba küldöd a képeid, vannak leckék, érdemes azokról is elgondolkodni szerintem. A kép szép, a színei is jók, a formái is, absztrakt játék, de tetszetős. Mivel szorgalmi, ott nincs csillag, és általában az elemzés is rövidebb, szóval, erről most ennyit, jó munka. (hegyi)

A müncheni új tudományos ismeretterjesztő intézmény, az ESO Supernova Planetarium előcsarnoka. Bővebben a Látszótér rádióban, szeptember 28-án este hallható Górcső c. rádióműsorunkban hallhatsz majd erről a helyről. Várunk szeretettel az adás közben a cseten is! :)

Ez egy jól komponált enteriőr, az utómunkában lehetne finomítani a tónusokon, hogy a sötétek ennyire ne bukjanak be. (hegyi)

Írtad, hogy alig volt időd menekülőre fogni a viharban, és meg is értem, hogy ilyenkor az ember elsősorban magára, aztán a technikára gondol, ezért amit írok, azt zárójelesen mondom, mert nyilván a konkrét helyzet mindig felülírhatja az ember döntéseit, de jó, ha felkészültek vagyunk. A fotózáshoz két dolog elengedhetetlen. Az egyik az állvány, a másik a kioldózsinór. Ez utóbbiból ma már vannak rádiós, infrás, mindenféle megoldások zsinór nélkül is, könnyebb, mint régen volt. Azért írom ezt, mert ez egy szép tájkép, van benne valami Turner világából is, ha akarom, de valami hiányzik nekem, és ez a történet, ahhoz meg ember kellene. Nyilván, ha egyedül vagy, akkor ez az ember te leszel. Gép állványra, masszív állványt nem visz el a vihar, önkioldó, és belegyalogolni a tájba. (hegyi)

Kedves Látszóteresek! Mindenkit szeretnék arra bíztatni, hogy látogasson el az idei ARC közérzeti plakátkiállítására, melynek témája “UNFAKE! - Vedd észre, leplezd le, mutasd meg!”

A kiállítás helyszíne Budapesten, az Örs vezér terétől 300 méterre, az Örs vezér útján, a METU mellett található. Október 7-ig tudjátok megnézni a plakátokat, amik egészen este 23:30-ig ki is vannak világítva. A kiállításon kint vannak még a Közös Halmaz ajtói, valamint ők egy slam poetry esttel is készülnek szeptember 29-én este 18:00-tól.

Jó szórakozást kívánok, és ha kint jártatok, légyszi, írjátok meg, milyennek találtátok az idei ARC-ot.

Szerettem volna egy minimalista képet készíteni a vidéki nyári napok jellegzetes, álló levegőjű, tücsökciripelős, időtlenséget sugalló hangulatáról. A szántóföldeken mozdíthatatlanul perzselődő, grafikusnak(?) mondható textúrájú, de amúgy szabályos geometriájú szalmabála ellenpontjának szántam a kiszámíthatatlan formavilágú, folyton változó és mozgó felhőt. Mindkét elem úgy gondolom hozzátartozik a visszaadni kívánt hangulathoz, ezért próbáltam ezekkel operálni. Az eredeti elképzelés az volt, hogy a szalmabála a képen egy szabályos negyed körcikknek látszódjon, de sajnos nem sikerült ehhez megfelelő nézőpontot találnom, ezzel még később teszek egy kísérletet.

Amit látok, hordozza nyomokban azt, amit szerettél volna, valóban van benne egy ilyen tikkasztó hatás, de a nézőpont nem jó. Értem én, hogy szerettél volna egy formalista megoldást, de épp emiatt rekednek az érzelmek kívül. Ha lehet egy javaslatom, koncentrálj a környezetre, a hangulatra, az ég ha elég nagy a blende, amúgy is éles lesz, akkor is, ha nem ennyire lentől fotózod meg, komponáld úgy a bálát, hogy valóban bála legyen, és ne valami más, mert ez most akár lehet egy fonott kosár is. A formája fontos. (hegyi)

Kisfiú néz egy repülőt, egy csíkos textil kerítésbe kapaszkodva. A kép a Duna-parton készült (dunaparty megálló), mikor a hajókat nézegetve észre vette a magasan elszálló gépet. Gép: Nikon D5600 + 18-70 obj, feketefehérré konvertálva

Norbi, amit írsz, meg ami a cím, abból a képen semmi nincs, ami nem baj, de abban az értelemben fontos, hogy az ember ne azt vegye számításba, amit átélt ott a helyszínen, mert a fotón ebből kevesebb jelenik meg, hanem azt, ami a képen látszik. Ez az első lépés, hogy magad ne vidd az erdőbe. Vagy, fotózd úgy, hogy lássuk a repülőt. A második lépés, hogy az adott helyzetet látva alakul ki benned egy kapcsolódás, mondanivaló, és azt fotózod. Ez a kép jó kép, de nem a gyerek repülőnézése miatt, hanem mert az, ahonnan fotóztad ad neki egy erős feszültséget. Látni az akadályoztatást, azt, hogy a gyerek el van zárva, menne, de nem tud tovább, segítséget kérő a pozitúra, szóval erős üzenet, de nem az, amit írsz és ilyenkor felmerül annak a kétsége bennem, hogy azt akartad-e fotózni, amit látunk, vagy ez csak mellékterméke annak, amit szerettél volna. (hegyi)