Szorgalmi

Azt hiszem, hogy egyelőre még nem biztos, hogy egy nyelvet beszélünk a humort illetően. Én ezt nem tartom viccesnek, kényszeredett a dolog, fotóban sincs megoldva. Ha már ezt a képet veszem, akkor ehhez lényegesen közelebb kell menni, úgy, hogy a farmer két szára legyen a képhatár, a cipő talpa legyen a kép alja. Semmilyen szükség nincs az előtérre, és oldalt sem a lyukakra, és hogyha ezt most fejben nagyjából körbevágod, látod, hogy mi fog majd működni, és mi az, ami hiányzik. Hiányzik a felső tömeg. Nem nagyon értem, hogy miért innen lett ez lefotózva. Ami a humor részét illeti, hát, az, hogy egy gyerek megpróbál kézen állni, nem érzem, hogy különösebben erős geg lenne, még akkor sem, ha mondjuk a tesója lógatja őt fejjel lefelé, mert az meg nem derül ki. Szeretném, ha erre nem csak egy szavas választ kapnék, hanem elkezdenénk kommunikálni, hogy ezt hogyan csináljuk. (hegyi)

Van egy erős fallikus üzenet és valamiért ragaszkodunk ahhoz, hogy ezt megszemélyesítsük. Értem, van ebben egy ilyen rajzfilmes jelleg. De azt várnám, hogy túllépjünk azon a szinten humorban, amit a képmegosztó oldalak tudnak produkálni - van ebben például napi előtagú is - nekem ezek primér dolgok. A humorban és képben is azt keressük, aminek hosszabb a szavatossági ideje. Ide majd tessék visszatérni ehhez a leckéhez később, most egy kicsit hagyjuk pihenni. Előre ugrottál, holott az első három leckében is vannak kérdések. Merthogy ez is civil. Ha ez egy humor, ez egy grafikus-játékos-rajzfilmes dolog, akkor tessék úgy felöltözni. Ez is egy olyan üzenet, aminél fontos az, hogy hogyan szerepelünk a képen. (hegyi)