Szorgalmi

Tamás én most itt mondok neked valamit. Egyrészt ez a kép azért nem tökéletes, mert ferde és nem értem, hogy miért. Azért ez nem kicsit ferde, tehát ez nem is perspektivikusan ferde, alapvetően ferdén van lefotózva, amit nem értek. Tulajdonképpen miért választottad ezt a fajta ferdeséget? Másrészt kapunk 10 tojást a tojástartóban, nem vagyok benne biztos, hogy értem, hogy miért a 10 tojás lesz maga a tökéletesség, mégpedig azért nem, mert ha filozofikusan közelítem meg ezt az egészet, akkor azt mondom, hogy 1 tojásban benne van a világ. Tehát ebben a tojástartóban, ha egy tojás is marad, az is tökéletes - tehát a tojással elkezdhetünk másképp is gondolkodni. Akár ezen a sötét háttéren, ezt a 10 tojást letéve egymás mellé, megkísérelve ezt a tartóformát megőrizni tartó nélkül, lehet, hogy ez egy érdekes dolgot hozna létre. Annál is inkább, mert a tökéletesség mindig egy viszonyrendszerben lesz tökéletesség, tehát valamihez képest lesz tökéletes és nem biztos, hogy önmagában. Magyarán egy ilyen témafelvetésnél abszolút elfogadható az, hogy maga a tárgy és az az által sugallt filozófiai rendszer az, ami a tökéletesség. De ennek a képnek a térbeli elhelyezése most a rendezetlenségből indul. Abból, hogy a 10 tojást egymás mellé teszed, nem biztos, hogy úgy fog kinézni, mint ahogy most a tojástartóban látható. Még valamit hadd mondjak. Van az úgynevezett ready-made, azaz amikor használati tárgyakat nyilvánítunk művészeti objektumnak. Duchamp. Nos, de amikor ezt tesszük, ezáltal felerősítjük azt a kötést, azt a kohéziót, ami a tárgy szervülése a környezetbe, vagy a funkció szépsége, tehát ott a legspontánabb megjelenítés mögött is eszméletlen fontos, hogy a közlés megmásíthatatlanul pontos legyen. Mert ha csak úgy kiemeljük a tárgyat, még nem fog a csoda megtörténni, nem fog hitelessé lenni, a hitelességét a megmásíthatatlansága adja. Ezért ezt visszaadom újragondolásra és ismétlésre. (hegyi)

Hát Zoli, én azt nem mondom, hogy tudok GO-zni, de játszottam már, valahol az emeleten meg is van a szett, nem nagyon találtam hozzá partnert, akivel ezt lehetne űzni és ezért háttérbe szorult, azért mondom azt, hogy nem ez a legjellemzőbb képe ennek a játéknak. Másrészt tudom, hogy a digitális technika térnyerésével nagy szerepet kaptak videoklipekben is a fényképezőgéppel készített filmek. Ezekben is a nagyon kis mélységélességgel dolgoznak, rángatják a fókuszt, engem mondjuk már untat és idegesít, de ez legyen az én bajom, és ez a fotóban is visszacsempésződik azzal, hogy eszméletlenül vékony határvonalon mozgatott élességgel dinamizáljuk a képet. A kérdés, hogy miért? Tehát mit akarsz azzal mondani, hogy itt áll egy fekete meg egy fehér tabletta egy négyzethálós táblán, baromira leszűkített élességben, és hogyan tovább? Tehát mit akar ez most nekem mondani – mert azért azt vegyük hozzá, hogy az embereknek Magyarországon szerintem a 95%-a nem fogja ebből neked azt mondani, hogy ez a GO, de az az 5% aki meg ismeri, az sem fogja érteni, hogy miért pont ezt az állást mutatod. Ráadásul a Köldök leckében még inkább érdekes, hogy mit is akarunk ezzel mesélni. A háttér zavarosságáról most nem beszélek, ott a foltok elég érdekesek. Ezt már többször elmondtam máskor is, hogy mindig a legvilágosabb folt az , amit a legközelebb érzünk magunkhoz. Hiába tartod életlenben, mert van a két főszereplőnél világosabb tónus a képen, oda fog a figyelem összpontosulni, ellene dolgozik annak, amit itt nagyon nagy körültekintéssel a mélységélességgel létrehoztál. Ez nekem, mint üzenet, nem jól dekódolható, ezért én ezzel most nem nagyon tudok mit kezdeni. Köszönöm. (hegyi)

Hát Ágnes, most azt kell mondjam, hogy azért nem a felrakásnál tettem át szorgalmiba, mert így most tudok róla mesélni. Én értem, hogy mit akartál ebből kihozni és látom is azt az angyalt a szárnyaival, ami az árnyékban összpontosul. Ugyanakkor olyan mértékű kopogás és rendetlenség van ezen a képen, annyira szét van zilálva, hogy az valami őrület. Ez baj. Hát azért erre érdemes odafigyelni. Mi az ami ebben téged érdekel? A fenyőág és az azon lévő aranyhaj, vagy a plafonon lévő árnyék? Mert ebben az arányrendszerben kell megtalálni akkor azt, hogy hova teszed a voksodat. Én azt mondom, hogy az árnyék izgalmasabb mint a valóság, jelen pillanatban. Tehát amit lehet, csökkenteni kell abból, hogy mit hozol itt létre magával a fenyővel meg a többiekkel. Lehet, hogy a Mammucs fejbe ver, de akkor is levágom ezt a négy ágat. Biztos nem örült volna neki, ha megcsonkítod a fáját. Ugyanakkor erre a négy ágra valóban semmi szükség. Mert az őrületet maga a csúcsdísz, meg az alulról megvilágítottsága és ezek által létrejövő árnyékok keltik életre. Viszont, ha nem akarsz barbárkodni, akkor megfogod azt a csúcsdíszt, ráteszed valami másra, berendezed ugyanezt, amit most itt megfigyeltél és elkészíted a fotót, mit árnyjáték. Tanulmánynak kitűnő, de egyébként megoldásban abszolút zavaros. Úgyhogy ezt most így szorgalmiba áttesszük, jó? És nem is azt mondom, hogy ismétlés, hanem hogy vegyük úgy, mint tanulmány, és a későbbiekben erre figyelj oda! (hegyi)