Szorgalmi

Zetelaka

Nagyobb méretben ITT.

Torzult élet

István, még mielőtt nekiállunk filozofálgatni, tisztázzuk a leckéket, azoknak a határait, és kezdjünk el azokkal foglalkozni, és majd ha azokra megjöttek az alapötletek, és azok a gesztusok, amikről alapjában szólnak a leckék, utána elkezdhetjük őket kitekerni. Most nem értem, nem tudom mitől torzult élet, attól, hogy valaki beállt ebbe a pózba ebben a jelmezben, nem tudom mit keres ott az az autó, valahogy az egészet nem értem. Rádfogta a fegyvert, csinált egy vicces pózt, ez akkor lenne vicces, ha hasonlóképpen megoldottad volna, mint annó a tesóddal, hogy bejöttetek a belvárosba, és ott csináltál róla egy ál-divatfotót. Ha ezt a fickót is megkéred, hogy menjünk be egy kisközértbe, akkor abban lett volna poén. Ez most itt nekem fotográfiai értelemben semmi.

Levélvirág készítése

Kellékek: 1 virágfejhez 3 levélre van szükség...3 virághoz 3x annyira. A csokor körülrakására annyi levél kell, hogy szépen körbeérje, takarással. Olló és raffiaszál.

Levélvirág készítése

Így hajtsuk meg a levelet, mely a virág közepe lesz.

Levélvirág készítése

A közepére így burkoljuk rá a további leveleket.

Levélvirág készítése

A páratlan számú virágok alját összekötjük.

Levélvirág készítése

A kész csokor. A hétfő este fél 9-kor kezdődő Padon című adássorozatom Levélvirág című részében meghallgathatod és a chat-en együtt is elkészíthetjük élőben a virágot. Ha megcsináltad, készíts róla képet és küldd be te is a szorgalmiba!

Kővé válva

Nincs címe

Levelek

A végtelenbe és tovább

És a hős ellovagolt a naplementébe.

Váci part

Vác a szigetről nézve. Itt a nagyobb verzió is, bár ez is jócskán kicsinyítve van.

Megszűrt idő

Elvesznek a részletek és olyasmi marad, ami nem is volt soha.

Nádas Péternek van egy körtefája, és készített róla viszonylag sok fényképfelvételt, ami megjelent egy könyvben is, javaslom mindenkinek, hogy ha hozzá tud ehhez jutni, akkor nézze meg. Semmiségnek tűnik az egész, hogy van egy körtefám, és azzal én elkezdek egyfajta kommunikációt, miközben az önmeghatározásnak eléggé jelentős állomása az, hogy hogyan viszonyulunk a környezetünkhöz, hogy mi az, amit fontosnak tartunk, és amihez személyes kapcsolódást keresünk. Én most ennél a képnél nagyjából hasonló érzéseket vélek felfedezni, hogy van egy fa, ami viszonylag szabályos, szép, és sudár fa, és jó formával szimbolizál valamit. Pontosan attól válik jó szimbólummá, hogy nincsenek rajta nagyon nagy extremitások, tehát nem hiányzanak ágai, vagy nem valami egészen furcsa módon nőtt ő ide. Ami furcsa benne, az a magányossága, és ott van a háttér is, ahol sorstársakat vélek felfedezni fákkal, bokrokkal. Ez a meglátás attól válik izgalmassá, hogy aztán elkezd Zoli játszani az idővel, azzal, hogy több helyzetet egymásra exponál, és ezek a helyzetek azokkal az elmozdulásokkal, amik óhatatlanul létrejönnek, hoznak egy furcsa érzetet. Olyan, mintha hátul, a horizont résznél valami mozgolódás, sürgölődés lenne, mintha ez egy kis sereg lenne, ami közelít felénk szép lassan, és mászik bele a képbe. Nagyon finom, nagyon érzékletes, talán érdemes lett volna egy kicsit az éggel is foglalkozni, nagyon kiégett az most. Halványan visszább kellett volna hozni ezt, és határozottabb kontrasztot adni ennek, pontosan azért, hogy egyértelmű legyen ez az egész. Ettől maga a néző az, aki biztos lehet a dolgában, amikor a képet nézi. Az alkotó egyértelmű közlései segítik a nézőt. Nagyon jó az, hogy vannak olyan pontok, amik fixek ezen a képen, és amin az ember szeme el tud időzni, miközben ezek a duplikálódások és mozgások létrejöttek. Nagyon köszönöm, és szerintem az egyik legerősebb kép erre a leckére, pontosan azért, mert filozófiailag próbálja az időt megközelíteni, és nem tárgyiasságában, miközben a tárgyi világban mozdulnak el a dolgok, de mégiscsak ez az óra bennünk ketyeg, és nem ereszt. Az időfelfogásban talán ez, ami a legnehezebb, hogy mennyire személyes az, ahogy az idő múlik. Köszönöm szépen. Megvan a leckemegoldás is, mindazzal együtt, hogy én a fölső részt tónusban rendbe hoznám. Egy dolog még a végére: zavarba ejtő, ahogy a fáradt színvilágban, tónusokban ez az izgatottság megjelenik. (hegyi)
értékelés:

Fügefalevél

Itt van az ősz...

Glasgowba is megérkezett az ősz, színekkel, formákkal, rengeteg esővel és még több témával.

Tágra zárt bambulás

Finom, jó ritmus, jó ötlet, az egészben nekem van egy japán hangulat, olyan, mint egy Kuroszava film. Talán annyit tudnék hozzá tenni, hogy a képnél a végtelenséget és az egésznek a magányát azt én nem oldalirányban ábrázolnám. Tehát lehetünk nagyvonalúak és hagyhatunk valamennyit az oldal részből is, de nagyjából én egy olyan másfél ujjnyit vágnék a kép jobb oldalából, és ezt a másfél ujjnyit – sőt akár többet is – a kép fölső részéhez tenném hozzá, amennyire nyilvánvaló lehet és amennyit ez az egész helyzet engedne, hogy a tér megmaradjon, de nem oldalra akarok én elnézni, hanem inkább mögé akarok nézni, vagy mögötte elnézni és onnan vissza-visszanézegetni. Ez talán a tekintettel kapcsolatos érzet, tehát hogy hogyan jár a tekintet egy képen. Az egész nagyon meditatív. Azt mondom, hogy megvan a 3 csillag és én elfogadom ezt a köldök leckében is. És azáltal, hogy megvan a 3 csillag és vegyük úgy, hogy még a leckemegoldás is megvan, mégis visszaadom ismétlésre, azért, hogy ezzel még játssz, jó? Tehát, hogy ezt ne dobjuk ilyen könnyedén el. Szeretném, hogy ha ez a kis tányérka ezzel az egész folyadékkal, meg tükröződéssel még hagynád, hogy dolgozzon benned. Mert ez még nem a végállomás, oké? Tehát ez még nem a vége annak az útnak, amin járhatunk. Ez most olyan nagyon kopogósra sikerült, miközben meditatív, még egyszer mondom, árnyékokkal lehetne játszani, fényekkel lehetne játszani, a térrel lehetne játszani. Gyönyörűen olvad a pereme a háttérrel és gyönyörűen oldódik egymásba a két forma, tehát adja magát, hogy ezzel még foglalkozz. (hegyi)
értékelés: