Szorgalmi

Volt hó, nincs hó

Tél esti havazás a turistaszálló előtt, az olasz hegyekben.

István, tessék a hiba leckét egy kicsit megnézni! A hiba nem az, hogy elrontottam egy képet, aztán beküldöm – így bármit be lehetne küldeni. A hiba az, amikor van egy konkrét tervünk, amit meg akarunk valósítani, aztán közbejön valami, amit nem terveztünk és ez hozzáad ahhoz, amit szerettünk volna, és egy plusz érték, egy plusz lehetőség nyílik meg – tehát ezt ábrázoljuk. Tehát a rontott kép semmi esetre sem tartozik ide. Ez egy rontott kép, István. Miért lett ez lefényképezve? Azt sem értem, hogy mi volt ezzel az eredeti célod, mit akartál ezzel megmutatni? Hogy van egy út, ahol lámpa van és este van? Nem tudom, bocsánat nem értem, hogy mi okból nyomtad meg az exponáló gombot. Akkor még a hibáról nem is beszéltünk, tehát akkor ez a hiba mit adott hozzá (szebb lett, izgalmasabb lett...). Erre én most nem tudok mit mondani. (hegyi)

Egy hang

A képet én két részre osztanám, egyrészt a fő motívumra, ami a húrt pengető kéz, másrészt minden egyéb másra, ami a háttérben, vagy egyébként ezen a hangszeren megtörténik. A húrt pengető kéz tökéletesen rendben van, jó ritmusban, jó pillanatban kaptad el ezt a helyzetet, látjuk, hogy éppen a megpendítés előtti másodpercben vagyunk, a húr már benyomódik, a pengető már feszíti ezt az egészet, tehát rögvest már meg is fog szólalni ez a hang. Ez egy nagyon jó pillanat, ez mindenképpen pozitívum. Van a hátterünk, ami egyrészt egy nagyon szépen elmosott háttér, bár van egy függőlegeshez közelítő vonalunk, amit nem biztos, hogy tudok értelmezni, hogy mi akar lenni, de talán kevéssé zavaró, ugyanakkor a kép jobb oldalán, ahol a húrokat lefogó kezet kellene lássuk, ott ennek csak egy jelzését látjuk, valamiért ki is csúsztunk egy kicsit a képből, de ráadásul valami tárgy takarja ezt a kezet. Ezét ez a forma és ez a gesztus nincs befejezve. Tehát miközben van egy jó felvezetésünk és egy jó pillanatunk, belekerült a képbe egy olyan elem is, ami továbbgondolást igényelne, ami befejezésre vár. Azzal, hogy ezt beemeltük, meghoztuk a döntést, tehát ott van ez a kéz, és én ezt fontosnak is tartanám, mert a legritkább eset az, amikor a gitárhúrokat anélkül pengetnénk, hogy a másik kezünkkel csinálnánk valamit, tehát szükséges ez a másik kéz, de legyen befejezve. Ha a kép egészét nézem, akkor van egy abszolút három csillagos pillanatunk, ami kompozícióban nincs jól megoldva. Kettő csillagot gondolok erre a képre, és azt mondom Lacinak, hogy ha van mód, akkor ezzel a témakörrel még foglalkozzunk, mert látom, hogy őt a zene, a koncert, és ez az egész élmény, amit a zene adhat, erősen érdekli, úgyhogy foglalkozzunk ezzel. Még egy dolog: Laci, az első három leckét még ne lépjük túl, mert fontos lenne. Több irányt elindítottál, aztán mindegyiket befejezés nélkül félbehagytad. Jó lenne ezeken az irányokon még továbbhaladni.(A kép átkerül a szorgalmiba, mert a zene lecke megszűnik.) (hegyi)
értékelés:

2013. február 15-én (PÉNTEK) este 7-től tartjuk a Látszótér idei első találkozóját. Mindenkit szeretettel várunk, kezdőt és haladót, régi és új tagot, fotóst, rádióst, egy évadnyitó beszélgetésre, együttlétre. A helyszín szokásosan a Drunken Tailor. Természetesen Gonnok lesz most is a házigazdánk. Kérjük, hogy itt a hozzászólásoknál jelezz vissza, hogy láthassa mindenki, kikre számíthatunk, és azt is, hogy a hírt add tovább! A cím tehát: Budapest, VIII. kerület, Népszínház utca 26. (a Blahától nem messze).

Koraérés

Balaton Sound 2007, elkapott pillanat, sajnos már nem volt idő korrigálni.

A filmet főképp a szakkörösöknek készítettem, az elemzésről, az elemzésre kapott viszontválaszokról, az eszmecseréről, annak szükségességéről. Szó esik még a feltöltésről, az ismétlésre adott leckékről is, és nem utolsó sorban arról, hogy ismerjük meg egymás véleményét, hogy tanulhassunk egymástól.

Vlagyimir Viszockij

75 éve született Viszockij, ezt a képet akkor készítettem, amikor Marina Vladyval megismerkedtek.

1év

Sziasztok!

A Betonút Galéria (Budapest, XIII. kerület, Gogol u. 9) szeretettel meghív minden érdeklődőt Balla Demeter Kossuth-díjas fotográfus Arcok és otthonok című kiállításának megnyitójára 2013. február 1-jén (péntek) 18 órai kezdettel. A kiállítást Kincses Károly fotómuzeológus nyitja meg. Megtekinthető 2013. március 29-ig hétköznap 8-17 óra között. Az eseményt a Fotoklikk élőben közvetíti, melyet ide kattintva tudsz nézni.

Zsák a foltját

Adott volt egy kiégett izzó, és egy törött gyertyatartó. Valamiért pont összeillettek, ki tudja miért. De nem hagyhattam megörökítetlenül. Az árnyékokkal valóban gond van, nem így szerettem volna. De nem állt rendelkezésemre elegendő lámpa.

A képek szerzői jelentkezzenek nálam :)

Meglepetés is volt, ajándék is, Zsolt ajándékosztása után meglepetésszerűen Jóskáé lett a szó...

Jókedv, ahogy szoktuk, ajándékosztás, jelvény, képeslap, évzárás.

A decemberi évzáró buli képei, első kör.

Low budget marketing

Tihany.

Szünet

Veszprémi Utcazene Fesztiválon készült Alvin és a mókusok koncerten a közönség első soraiból. Nem volt egyszerű dolgom.

Határozott kompozíciót látunk, tulajdonképpen a zenei világra jól utaló színvilágban. Valószínű, hogy ez egy jellemző helyzet, de nem vagyok benne biztos, hogy az a döntés, ahogy a főmotívumot (a kezet) elhelyezem a képen belül, mondjuk hosszú távon érvényes-e. (Aki gitározott már, vagy látott ilyet mozgásban, az tudja, hogy ez az a kéz ami pengeti a hangszert és van egy másik kéz, ami lefogja a húrokat és a dallamot játssza – a pengetés nagyjából ezen a helyen történik, vagy történhet – nyilván mehetünk hátrébb a pick up felé.) Mindenesetre ahol most ez megtörténik, ott a háttérben viszonylag nagy helyet hagyunk a fehérben vagy világos színben tartott résznek - ahol meg mondjuk nem történik nagyon semmi. Mindeközben a gitárnak szerintem az optikailag izgalmasabb része az a nyaka, ahol a bundokat látjuk, ahol a húrok vannak. Akár azzal, hogy megpendítenek egy húrt, rezgéseket hoznak létre és még vizuálisan is meg tud jelenni. Tehát ha én dönthetnék, akkor megfordítottam volna ezt a dolgot és nem a képhatár felső része felé tettem volna a kezet, hanem a kép bal alsó sarka felé vittem volna ezt átlóban. Így számomra lehet, hogy izgalmasabb lenne. Esetleg vigyem el egész extrém módon a képhatárig a kezet? Akkor megint azt mondom, hogy mint dekomponált műfaj, megint határozottabb és hatásosabb lenne a kép. Most ez nekem egy kicsit puhatolózóbb megoldás. Kettő csillag, merthogy egyébként a kép az erős és hatásos, viszont mindig azt keressük, hogy mi az, ami még hatásosabbá tehetné ezt. Nagyon valószínű, hogy ez egy élő koncert, nem egy beállított kép – márpedig ha így van, nagyon nehéz megtalálni azt a pillanatot és helyzetet, ahonnan egy képet el lehet készíteni. Ezzel én teljesen tisztában vagyok, de sajnos ez egy ilyen műfaj, ahol a végeredmény felől közelítünk. Hiába vannak sztorik, hogy ez vagy az a kép hogyan készült – mindenkivel megesnek érdekes történetek ilyenkor -, de a kép önmagáért beszél. Mi szakmabeliek pontosan tudjuk, hogy ezek mennyire kritikus helyzetek és mennyire rizikós melók, arra kell törekedni hogy minden probléma ellenére azért meg kell oldani egy feladatot. Ha ez kép egy képsornak a részre, abszolút jó kép, de önmagában nem tudom, hogy el tud-e vinni a vállán egy történetet. (hegyi) (A kép átkerül a szorgalmiba, mert a zene lecke megszűnik.)
értékelés: