Szorgalmi

Ez a kép számomra azért leginkább arról beszél, hogy mennyire felesleges dolgokra tudunk pénzt kiadni, és hogy milyen érdekes az, hogy mindig újabb és újabb viszonyítási pontokat szeretnénk az időben létrehozni, és ezek tárgyiasan jelennek meg. Azt mondjuk, hogy új időszámítás van, akkor cseréljük le az utcanévtáblát, mert ez a betűtípus olvashatóbb autóból is, miközben a másiknak meg hangulata van. Kicsit koszos, de miért nem lehetett volna felújítani? Leveszem, átfestem, visszarakom, gyönyörű, még száz évet megint kibír, ráadásul több is rajta az információ. Az egy másik kérdés, hogy lehet, hogy azok a házszámok már nem stimmelnek, de szerintem ha egy ilyen utca összefog, akkor átcserélgeti egymással a táblákat. Nálunk is van ilyen, hogy 10 házzal elcsúszott valamikor a számozás, és ez régen Pálya utca 97 volt, most meg 77, itt van a másik tábla is nálam. Egy ideig kint volt, és át volt húzva, de túl sok értelme az áthúzottaknak nincs. Ha nem akarna mindenki mindenből mindig újat venni, szerintem az jobb lenne. Azon gondolkodtam el, hogy ez milyen értékválság lehet, hogy mindenből mindig újat akarunk, akkor is, ha silányabb minőség, mert szemmel látható, hogy ez az új tábla nem csak rondább, de valószínű, hogy nem fog annyi időt kibírni. Szerencsére a név még maradt. Az is eszembe jutott, hogy mennyire sajnálom Majakovszkij utcát, és mennyire furcsa, de jól jellemzi egy ország szellemi állapotát az, ha nem maradhatnak meg ilyen utca vagy tér nevek, mint például a Moszkva tér, mintha Moszkva bármiről tehetne, miközben nálunk nagyobb városokban, metropoliszokban is van Moszkva tér. Köszönöm, elindítottál egy gondolatot, úgyhogy ez jó dolog. A leckemegoldás is megvan, de ne add föl, András, ha az ilyen leletmentést fontosnak tartod, márpedig ez lehet fontos, ez akár lehet egy fotós út is, hogy keresni ezeket az eltűnő nyomokat. Fontos lesz ez még egyszer talán. (hegyi)
értékelés:    

Vessetek a mókusok elé, de nekem erről abszolút a női és férfi princípiumok megjelenése jut eszembe, szerintem a tulipánt nem nagyon kell magyarázni, és ezt a mákvirágot se. Aki volt diák, és ült a padban, ha nem volt túl eminens, akkor karcolgatott oda mindenféle dolgokat unalmában. Régen ennek a női verziójára kitaláltuk a Panni szót, én se tudnék most mást mondani, és a másik, fiúsabb vonalra javaslatokat várnék. Nekem ez nagyon ezt a szimbólumrendszert hordozza. Miközben szépen van kidolgozva a fotó, vannak itt azért kuszaságok, a tökéletességtől ez nekem kicsit messze van. A tulipán mellett van ott egy kalászos valami, nem értem, hogy annak milyen szerepe van, nekem az zavaró. Aztán a kép közepénél is van másik ilyen lekókadt bimbószerű valami, azt a második kókadást sem nagyon értem, ez az első erejét elviszi egy kicsit. A két szereplő is olyan, hogy szemérmes a dolog, különállóak. Lehet ez egy helyzetábrázolás is, hogy most épp ott tartunk, hogy nekem már kókad, az asszony meg virul, és nincs köztünk semmi már, de ha ez az üzenet, akkor ezt sikerült közvetíteni. Nagyon úgy tűnik nekem, hogy itt van egy ereje teljében lévő tulipán, és van egy kókadozó férfiprincípium, és a kettő között nincs összefüggés, olyan kis szomorú. Ebben van valami, de ez már annyira vékony jég egy képelemzésnél, hogy ehhez kellene valamilyen segítség az alkotótól. Talán egy kicsit még egyértelműbb fogalmazás. Ha nem ez az irány, akkor valamit nagyon benéztem, úgyhogy Feri, légy szíves segíts. Ami a kép kompozíciós dolgait illeti, ez nekem egy kettő csillagos kép, mert ezt a kalászt meg a hátteret még kellett volna kicsit igazítani. (hegyi)
értékelés:

Az első olyan kép, amire azt mondom, hogy minden nagyon szép, minden nagyon jó, jó ez a tükröződés, ez a kettős portré a kutyával, meg a porcelánboltot is értem, biztos meghökkentő volt ez a dog, hogy egyszer csak odakerült, de ha én küldöm be, akkor ez a kép inkább a Hiba leckébe kerülne azért mert szép hibák vannak rajta. Nagyon szép, ahogy a porcelán körül a karod megjelenik, nagyon lírai. Hogy mindebbe belerondít egy kutya, az meg egészen őrületes. Így lenne ez szerintem korrekt. Házi kedvenc leckének nem azt mondom, hogy drámázni kell, de a mélységét ne hagyjuk el a dolognak. A mélység élessége mutathat fölfelé is. Érzelmi mélységélességről beszélek, a képeknek érzelmileg is mélységélességgel kell rendelkezniük, erre mondom, hogy a fókuszt állíthatjuk máshová is, a vidámság felé is, de akkor is mélyebbnek kell lennie. Itt most ezt nem nagyon érzem. Én ezt átteszem a Hiba leckébe, ahol ez három csillag. Mivel nem oda került, leckemegoldásnak nem fogadom el, de három csillagot kap rá, és a Házi kedvenc leckében pedig gondolkodjunk tovább. (hegyi)
értékelés: