Szorgalmi

Newton mint Newton-gyűrű jelentkezik itt pont a macskánál, scannelésnél szokott ilyen hiba lenni, hogy ahogy az üvegfelülethez hozzáér a film hordozójának a felülete interferenciák jönnek létre a két felület között, és ezeket ilyen gyűrűsen megfigyelhetjük az érintkezési pontoknál. Akit érdekel ennek a jelenségnek a bővebb leírását megtalálhatja a neten. A hiba nem csak ebből adódik, hanem abból is, hogy túl lett világítva ez az egész, valahogy bevert ide a fény. A Hiba leckénél azt a viszonylag egyszerű meghatározást próbáltam megfogni, ami arról szól, hogy akkor időtálló egy hiba, ha maga a hiba, a véletlen hozzáad a képhez, tehát van egy alapvető alkotói szándék, ami eleve elfogadhatónak kell legyen, és ehhez a szándékhoz a véletlen még valami pluszt hozzáad. Így, mint alkotótárs szerepel a műtárgynál, matematikailag úgy tudnám mondani, hogy 1+1 az 3 lesz. Viszonylag könnyen, nagy mennyiségben ömölhet ránk a rontás, a rontott kép, mert ebből van több, nagyságrendileg több rossz képet csinálunk, mint jót, de ezeket mutogathatjuk egymásnak, akkor sem jutunk előre. Ennél a képnél nem a Newton gyűrű menti meg a dolgot, és nem is az, ami ezzel történt, hanem az, hogy azáltal, hogy ez itt szét van égve, pont a két szereplő az, aki belekerült ebbe a roncsolódásba. Ettől az egész olyan, mint amikor maga az emlék kopik meg, mint amikor elfelejtjük valakinek az arcvonásait, emlékszünk rá, hogy a haverunk volt, de ha szembejönne velünk az utcán, akkor nem biztos, hogy megismernénk. Az időt lehet ezáltal a roncsolódás által érzékelni, ezzel a tónusproblémával nekem ez jön létre ennél a képnél, ez menti meg. Egyébként, ha ez egy jól sikerült kép lenne, ha nem lenne ez a probléma a túlvilágítással, akkor ez egy viszonylag érdektelen fotó lenne, hogy apa játszik a macskával, akkor ez maximum a családi fotóalbumot tudná bővíteni, de a nagyközönség számára ez érdektelen lenne. (hegyi)
értékelés:

Ezen el kellett gondolkodjak, hogy akkor most ez oda van ragasztva, vagy fotómontázs, vagy mifene, végül is arra jutottam, hogy igen, vicces, de ennek a képnek mint fotónak inkább a dokumentatív ereje nagy, nem a humora. Vagyis humora nem a képnek van, hanem annak, amit ábrázol, de hasonlatosnak érzem ezt a színházi fotókhoz, ahol adva van egy koreográfus, és nehéz enjogon érvényes fotót készíteni emiatt. Kellene valami plusz, ami beemeli a viccforrást, de egyben tovább is gondolja azt. (hegyi)