Szorgalmi

Utazás fénnyel, nos valójában utazás egy MÁV viszonylaton... ami teljesen ellentmond a fénysebességgel való utazásnak mind az egyenes vonalú mozgás (leszámítva egy két gravitáció okozta elhajlást), mind a sebesség terén. Viszont hazafelé tartottam egy fotós sétáról, és kivételesen jól jött a lassú tempó Budapesten belül, kis naplemente megfejelve pár közvilágítással. Nekem amolyan elmerengős, mindjárt elalvós, sosem érünk oda hangulatot ad, aztán persze kinek hogy.

A legjobb barátomat szoktam fotózni, ez a kép róla készült.

Kedves Rita, itt kettő dologgal kellene kezdjünk valamit: az egyik a színvilág, ez a sárgás-zöldes árnyalat nagyon fura. Nem azt mondom, hogy mindent csak korrekt színviszonyok között lehet ábrázolni, mert igenis van létjogosultsága annak, hogy bármilyen szín irányba elvigyünk egy képet, de azt tudnunk kell, hogy a különböző színek különböző érzelmi viszonyrendszert hoznak, és ez a sárgás-zöld kicsit beteges világ, nem az egészségtől kicsattanó élményt hozza, van benne valami dekadens, valami lefojtott. Márpedig a kép ennek ellentmond. A srác ezzel a macival szerintem másról beszél. A másik dolog a kompozíció. Ezt a macit lehet, hogy ha a váll felé elmozdítod, akkor egy izgalmas háromszög jön ki a fejjel, a talppal és a macival, sőt, a maci még ellensúlyozhatná a másik felhúzott lábat is, ami a térdnél látszik. Aztán van egy harmadik dolog: ha ez egy szoba, és oda egy központi csillárnak nevezett lámpa világít, akkor is megoldható az, akár egy kis piperetükörrel, hogy erre a talpra odaderítsél, odavetíts valami kis fényt. Fogsz egy elemlámpát, vagy egy íróasztallámpát, én nem akarok itt ötleteket adni, mert a leleményességeteket magatoknak kell kialakítani, mindenesetre most a talpból vajmi kevés látszik, és ennek is köszönhető az, hogy valamennyit levágtál a sarokból. Márpedig ha ez Talp lecke, és ennek egy primér, elsődleges megoldását keressük, mert talpat fotózunk (nem csak ez a megoldás lehet érvényes), akkor nem árt, ha ez a forma megvan. Miközben egy nagyon izgalmas helyzetet hozol ezzel a falikárpittal, a modelleddel, a macival, a felhúzott térdekkel, a világítás, a színviszony és a kompozícióban való helyzetek miatt szerintem megérne ez a kép egy ismétlést. (hegyi)

Nincs az idén sok időm a fotóra, ezért külök nektek egy képet, nehogy elfelejtsetek.:)

Ennyi nekem épp elég a külvilágból...

Én ezt átteszem a szorgalmiba, mert ez nekem nehezen értelmezhető megoldás. Kusza a kép, kusza az ötlet, nekem ez most nehezen dekódolható. (hegyi)

A 2012-es Tilos Maratonon is képviseltette magát a Látszótér, Babos Anita és Ocztos István a gyerekekkel foglalkozott, két csapattal főztünk lecsót és báránypörköltet, amivel a jelek szerint a legeredményesebb napot tudhatjuk magunkénak az adománygyűjtést illetően. Jóska, a rádiónk főnöke ezen a napon töltötte be 47. évét, amit a csapat hatékony konspirációt követően ünnepelt vele, a meglepetés orosz nyelvű köszöntőn kívül került torta, sütemény, juharfa, és ki tudja még mi mennyi ajándék az asztalra. Nagy köszönet mindenkinek, aki részt vett a munkálatokban, aki eljött és erősítette a Látszóteret, nem utolsó sorban Bagi Tamásnak és Piller Gergőnek a lecsós csapat, Szőke Andrásnak és Pápai Zoénak a bárányos csapat vezetéséért, Anitának és Istvánnak a gyerekprogramokért. Jövőre veletek ugyanitt, hajrá Tilos, hajrá Látszótér!

Ez csak egy pillanatfotó, de gondoltam megosztom veletek ezt a szépséget.