Szorgalmi

Bevallom férfiasan, hogy ez a kép kedvcsináló akar lenni. Fontos a játék. Legyen szó akár társasozásról, akár kártyajátékról, a lényeg, hogy szakítsunk időt rá, hogy játsszunk, mert a mindennapos feladatmegoldásaink mellett szükség van a kikapcsolódásra. És itt nem csak a szobában asztalnál játszható játékokra gondolok, mert nem mindig áll rendelkezésre úgymond "élő" játszótárs, ilyenkor jól jöhetnek az internetes játékok is. Ti hogy játszotok? Lehetne ez is egy képi láncreakció.

Hogy hol van ez a felirat, hogy ez hol történik, nem vagyok nagyon biztos, nem teljesen értem, hogy ez tényleg valami játszótér-e, vagy maga a tábla is másról szólt, és az is oda van valahogy montázsolva, de az látszik, hogy a J meg a L betű cseréje megtörtént. Ez nem baj, mert a humor forrását pont ez adja, és maga a szöveg kétértelmű, mert az, hogy saját felelősségre használunk valamit, ez persze érthető abban is, hogy a játékok, vagy az adott szituáció milyen hatást kelt, de a felelősség abban is tetten érhető, hogy felelősek vagyunk a szavainkért, a cselekedeteinkért. Mindenképpen jó a geg, ez tetszik. A barnítást nem fogom megérteni soha, olyan jó lenne ezt valahogy elfelejteni, mert ez kigyengíti az üzenetet, ezek a szépiás őrületek az egésznek adnak egy édes mellékízt, és ezt nem nagyon érzem itt szükségesnek, sőt általában nem érzem annak, ezt el lehetne már végre felejteni, ez egy zsákutcája volt a fotográfiának, szerencsére kinőttünk belőle, valamiért időről időre felkapják az emberek, de ez a felejthető kategória, körülbelül olyan, mint a lágyító előtét, hogy volt egy időszak, amikor élvezettel használták, de én nem csinálnám. Maga az ötlet rendben van, a három csillagocska megvan a Humor leckére, de leckemegoldásnak ezt még nem tenném be, pontosítsunk még egy kicsit, és várnám még az egyéb képi gegeket is. (hegyi)
értékelés:

Attila nagyon jól bánik a mélységélességggel, nagyon jól emel ki témákat, de most itt abban nem vagyok teljesen biztos, hogy az a talp az izgalmasabb, ami most hozzánk közelebb van. Lehet, hogy erre könnyebb volt élességet állítani, de engem jobban érdekelne, hogy mi történik a középtérrel. Az a ritmus, ami a két kéz és a láb között létrejön, az is nagyon izgalmas, még a fej nélkül is tökéletesen működne. Így is elfogadható, és jó a lecke, a megoldás tökéletes, a kivitelezéssel némi problémám adódik. Ha már ekkora teret hagyunk oldalirányban, lehet, hogy fönt nem vágtam volna bele a koponyába, ha belevágok, akkor oldalirányban is lehetne szűkíteni, főként azért, mert a kép bal alsó sarkán a rekamié párna sötét vonala nem annyira szép, tehát lenne mit még finomítani a dolgon, de maga az ötlet jó, a kivitelezés miatt kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

és köszönjük a kitartó fáradhatatlanságot, valamint fordítva.

GG mohó aprítója

lajtorja

Zsoltu mester és Ányeszita

sárkány sámán

miért is jó a kerti munka...

...háát a szép fények miatt!

A megérdemelt pihenés is jól esik.

kiskapu

zsarátnokok

Varázslatos az egész hangtechnikusi világ, volt szerencsém a Dörögdi Fesztiválon 10 napon keresztül oda-odalopódzni Alex keverőpultjához, és tényleg egészen őrületes, hogy ezek a fickók az összes tekerentyűt tudják, hogy mi micsoda. Ennek egy kistesója itt van a rádióstúdióban, és bevallom, hogy vannak rajta olyan gombok, amiket még mindig nem tudok, hogy micsoda, de ettől még mennek a rádióadások. Jó a színvilága is a dolognak, mert ezek a sárgák jól ellenpontba kerülnek a kékkel, és jó a helyzet is, ez a konstrukció, amik ezekből a vastraverzekből létrejön jól mutatja azt, hogy a keverős egy olyan munkakörnyezetben dolgozik, ahol minél kevésbé van szem előtt, annál jobb, miközben az optimális az, hogy jól hallja azt, ami történik. Egyetlen egy dolgot hiányolok: ezt a keverőt valaki kezeli, valaki mestere ennek a melónak. Nem kötelezően kell ennek portrénak lenni, de ez nem egy ilyen elhagyatott helyzet, hogy ezt bedugják, és magától megcsinálja a munkát, valaki irányítja ezt, ott van valaki mögötte, akár egy kéz erejéig is. Ezt hiányolom a képről, ettől nekem üres, miközben a kép nem a tényszerűségről akar szólni, nem egy kiállítási katalógushoz készült a kép, de nem elég megállni ott, hogy van egy érzelmi viszonyulásom, mert a nézőben fel kell tudni építeni ezt az érzelmi viszonyulást, ami benned már a kép készítésekor megvan. A néző semleges, amikor a képed elé kerül, az ő érzelmeit magaddal kell tudni ragadni, és ehhez az kevés, hogy a sárga meg a kék milyen jól mutat. Kellene ezzel a témával még egy kicsit foglalkoznod. Visszaadom ismétlésre, és remélem, hogy, ahogy az előzőekben volt már rá példa, hogy ebbe is megpróbálsz úgy elmélyedni, mint az autókban vagy az önarcképeidben. Jó lenne, ha nem tévesztenél irányt, azokat az érzelmeket mindig tartsd magadban, de azokat add is át a nézőnek. Ismétlés. (hegyi)