Szorgalmi

Godunov

Godunov

Alakod sötét festéke folyik tág pupillám vásznára.

Arcod csiszolt fájdalma matt időbe mered.

Foszlik a tett, vérén tisztul a vég áldozati oltára,
rögöt formáz a kövén hagyott tekinteted.

Némák

Némák

Elül a zöngés a szóban.
Elhallgat a bú gregorián hangsora.
Kályhába bújt kósza szél sipegésén
nem mereng el éji kaloda.

Tolvaj neszeket nem ejt a tüdő,
éh nem kaparász a gyomor falán,
tétlen kézben íz nem ropog, toll sem fog,
csak a csend - jaj, égető csalán.

Óra nem lüktet osztott időt,
lábujjon szökik összes elektronja,
míg a zsebre vágott negyven évem
régóta a süketséget ontja.

És mindig hittem, hogy bűnöm nem volt soha,
talán titkom is csak alig,
ha elmesélném minden nyaram,
ki sem tartana éjféltől hajnalig.

Tagadjam? Nem kerestem, s nem találtam,
ajtóm menedéken állt őrt lám!
Nem hallottam meg azt aki szólt,
kivált, ha csendes volt. Bocsáss meg, apám!

Reggeli után

Reggeli után

Én nem ismerem Ballát személyesen, így Zsoltra hárult a feladat, hogy képben közölje, hogyan is kellene látnom Ballát. Legalábbis ezen a képen. Tegyük hozzá, mindannyian ismerjük legalább pár képét Ballának, ebből fakadóan valószínűleg vannak háttér érzéseink vele kapcsolatban. A képen, ha érzelmeket keresünk, azt látjuk, hogy pont felméri ki és mit művel pont... Kérdés, az objektív, vagy Balla játéka az, hogy a távolabb eső szem elszántan figyel, a közelebb eső meg a szemöldök és a homlok mimikájával figyelmeztet, hogy tudja, hogy ármánykodik a Zsolt. Vagyis érzelmi szempontból nagyon találó képnek tartom (az alanyra és az agresszorra nézve egyaránt:-) ). Ezért két virágocska a hamvaslelkű virágszálunknak. Technikai szempontból már több bajom van a képpel, humoros mód, az, hogy kicsi a mélységélesség, de ez az érzelmi szálhoz kötődik, egyszerűen Ballát kemény karakternek írom le a kép alapján, és a képei alapján, de a kicsi mélységélesség ezt optikailag meghazudtolja. Az az érzésem ha balról vágunk, keményedik az optikai hatás. Tehát a verdikt két virágocska. (Szabó Endre)
értékelés:

Boda bácsi

Boda bácsi

Boda bácsi holdra szállt,
ott keresni angyalát.
Úgyis unta, hogy mindenki
bödöcskének is nevezi,

a gyerekek tegnap éppen
istenbogárkája néven,
s kormosképű masiniszták
tűzoltóbogárnak hívták.

Persze volt ám oly otromba,
fülbemászónak hogy mondta,
papbogárnak, kőverőnek,
napféregnek, s halálfőnek.

Unva sok sületlenséget
odatámasztott egy széket,
arról mászott fel a holdra,
magában egy dalt dúdolva:

Szólíthattok bármi néven,
szabóbogárnak is éppen,
bodobácsnak vagy bodának
mályvaszívó poloskának,

lehet nevem katóféreg,
büdös panna, mindegy! tényleg,
lelkemben az arany halom,
telihold az én angyalom!

Mert a lepkék is sugdosták,
ott lelhető a boldogság,
azért szállnak ők is arra,
és nem jobbra, se nem balra.

Csak a lepkék, kérem szépen,
oly ostobák, hogy a réten
város fénye felé szállnak,
holdnak nézve a lámpákat.

Ezért én, a napsütőke,
halálfő és kőverőke,
mályvaszívó kis poloska,
bodobács és vörösjóska,

úgy döntöttem hogy felmászok,
s innen nézem a világot,
s hogy illetik lenn a népem
mindenféle buta néven.

Technikailag rossz megoldású próbálkozásom, de megmutatom nektek, hogy milyen lett.

Lucifer lába nyoma

Lucifer lába nyoma

Ritkán dolgoztok a talp leckével, ezért külön öröm, hogy erre is érkezik megoldás. Ráadásul nem is akármilyen. A rádióműsorban már gondolkodtunk, mi lehet az alap kiindulás, én arra tippeltem, hogy valami behavazott autólámpára taposott oda Renátó, hiszen annyira autómániás, adta magát az ötlet, de ahogy a kommentárból tudom, ez utcalámpa. Mindegy is, az ötlet és a megfigyelés jó, a kivitelezés is, úgyhogy megvan a lecke. Renátó, azonban azt meg kell mondjam, hogy ha ennyire ritkán jársz erre, nehezen tudunk folyamatában dolgozni, komolyabban kéne venned a fotózást, megérné. (hegyi)
értékelés:    

Éva

Éva

Portréfotózás gyakorlása. Ja és az idén leszek hatvan éves.

Fars-ang

Fars-ang

Vidám Farsangolást (nem csak a Bálint-napozóknak)!