Gyerekkorom kádban telt, dohogó bádogkálya mellett, félelmetes forróság és hideg egyszerre, bele fogok fulladni, fel fog robbanni, egyszer biztos kizúdul a tűz onnan bentről. Aztán kamaszkorom kádjai, olvasás, rádióhallgatás, ázás. Az új ház új kádat hozott, spórolni kellett a hellyel, nem lett kényelmes igazán, és én is nőttem, terebélyesedtem, így maradt a zuhany, a szükségmegoldás. ma kipróbáltam újra a kédat, fürdősó, könyv, minden kellék. Belemerültem, lemerültem, merültem.
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…