365/17 - Lemerülés előtt

Gyerekkorom kádban telt, dohogó bádogkálya mellett, félelmetes forróság és hideg egyszerre, bele fogok fulladni, fel fog robbanni, egyszer biztos kizúdul a tűz onnan bentről. Aztán kamaszkorom kádjai, olvasás, rádióhallgatás, ázás. Az új ház új kádat hozott, spórolni kellett a hellyel, nem lett kényelmes igazán, és én is nőttem, terebélyesedtem, így maradt a zuhany, a szükségmegoldás. ma kipróbáltam újra a kédat, fürdősó, könyv, minden kellék. Belemerültem, lemerültem, merültem.

17/365 Varga Tibor

Azt hiszem, ez az első olyan fotó, amikor egy ismeretlen megkért, hogy fényképezzem le. Kéthetente ételosztást tartunk Pécsett rászorulóknak. (Hetibetevő, támogasd te is, ha van ilyesmi a városodban.) Ma, ha már volt nálam gép, engem kértek meg, hogy fotózzak. Ilyenkor a mi kis csapatunkat fényképezem, a vendégeket nem nagyon szoktam, esetleg messziről. Ma azonban odahívott egy férfi, fényképezném le a testvérével és a barátjával. Lefotóztam, beszélgettünk. Az utcán élnek, és mióta osztunk, mindig jönnek. Megkérdezte, hogy mi lesz a képpel. Mondtam neki, hogy az lesz vele, amit ő akar, de szívesen kitenném a Hetibetevő facebook oldalára, meg erre a fotós oldalra is. Megmutattam neki a két képet, azt mondta, ez jobban tetszik neki, ezt tegyem ki, de írjam oda, hogy Varga Tibor, hátha így megtalálják a gyerekei, mert nem tudják, hogy itt él. Utána megkérdezte, engem hogy hívnak. Bemutatkoztam. Két hét múlva már tudni fogjuk egymás nevét. Szerintem ez klassz dolog.