Szakkör | Page 115 | Látszótér

Ezek a tanulmányok azért fontosak, mert azáltal, hogy a megfigyelés mellett le is fényképezed, azaz rögzíted a pillanatot, mindez a tapasztalás a későbbiekben használható lesz a számodra. Izgalmas a pezsgőtabletta, de valami még hiányzik a képről. (hegyi)

Valószínű, hogy téged ebben a képben a fiatal hajtás és az idősebb törzsek viszonya fogott meg, de én ennél pajzánabb dolgot látok, köszönhetően annak, hogy ezt a kukit betetted ide középre. A tónusaid viszont szépek. (hegyi)
értékelés:

Nekem ez a kompozíció oldal irányban jobbra túl sok, alul pedig túl kevés, de azt is el tudnám képzelni, hogy jobbra még többet adj hozzá, viszont akkor oda kellene egy lila ruhás nő. (hegyi)
értékelés:

Feri, ez egy szép hangulat, de mint minden olyan esetben, amikor a véletlent hívjuk szerzőtársnak, itt is a helyzet, hogy a véletlen gonosz. Kínálja magát, kínálgatja, de a Maya-fátyol ritkán libben föl. Egyszerűbben fogalmazva, jó ez a struktúra, van hangulata az esőcseppeknek, de ahhoz hogy ez a kép telitalálat legyen, egyrészt az is fontos, hogy mi az a minimál, ami átsejlik a cseppeken, másrészt, hogy mi az, ami még ezt a rendezetlen rendszert, amit a cseppek képeznek megbontja, mert önmagában egy ilyen megfolyás általában nem elég. (hegyi)
értékelés:

Egy éjszaka jött minimál ötlet.

István, tudod, hogy nem akarlak bántani, de ez tipikusan az a fotó, aminél tudja az ember, hogy rengeteg meló van vele, mire elkészül, de minek? Ha minimált akarsz, ahhoz tér kell, ráadásul ez így most túl konkrét ehhez. (hegyi)

Csak kényszerűség most is a természetfotó besorolás, talán a sport lenne jó, mert a legérdekesebb talán ott a háttérben a srácok, ahogy ugranak le fentről. 13-15 éves fiúk szórakozása ez, onnan a hídról meg a környező sziklákról ugrándoznak le a vízbe...

Azért érdekes ez a kép, mert az előzőhöz képest pontosan azt mutatja meg, hogy hol csúszik át valami a családi emlékképek közé. Ez így már nekem egy szétesett pillanat utórezgése. (hegyi)

Saorge hangulatáról pár fotó. Alig lehet látni az embereket napközben (kivéve ha turista csoport érkezik), bár állandóan lakik itt kb 450 fő. Az első fotó a falu keleti bejárata felől, az utolsó a nyugati bejárata felé készült. Ezen a két helyen lehet bejönni településre. Autók kint a városon kívül, megközelíthetősége kb egynyomtávos szerpentinen :)

Tízképes sorozat, amiből az első hét kép az, ami izgalmas, ezek vannak egy hangulatban és formavilágban, tónusban tartva, az utolsó három nem tartozik ehhez hozzá. Az első hét képen pont az az jó, hogy izgalmas térjátékokat láthatunk, a látszóteresek közül Dobos Sándor jut eszembe, de felidézhetném akár Escher munkásságát is. Az első rész kapja a csillagokat. (hegyi)
értékelés:

Roya az a hegyi folyó, amelybe a kis Bendola ömlik Saorge-nál, és amely a Földközi-tengerbe ömlik Ventimiglia-nál. (Remélem jól írtam minden nevet!) Szóval ez egy nagyobb vízhozamú folyó, itt most nem tudtuk megoldani, hogy arra a látszólag közeli nagy kőre átmenjen valaki, és a fürdőrucit ledobva végigterüljön rajta... :)

A hosszú záridő miatt folthatásokat lehet jószerivel látni, ami alapvetően szép dolog, szemcukorka, de egyben nehéz is, mert a kompozíciós gondok is erősebben látszanak. Alul túl kevés a hely, és hogy ez a nagy kő hova kerül, azt én most bizonytalannak érzem. (hegyi)
értékelés:

Rendhagyó HetiHegyi beszámoló Balla Demeter: Töredékek című kiállításáról, melyet Totth Benedek író és a Romengo muzsikája nyitott meg. A kiállítás kurátora Kincses Károly, a vendégeket Hammerstein Judit helyettes államtitkár köszöntötte. A tárlat 2017. március 22-ig látogatható, minden nap 10-18 óra között a Balassi Intézetben (1061 Budapest, Somlói út 51.)

Én is szeretem a csokit, ezt a lilát különösen. Az a baj ezzel a csendélettel, Gábor, hogy iskolás, legalább az összetört csokidarabjaid bontanák meg a rendet. Minden szépen ki van dekázva, minden hozzáér mindenhez, de csak úgy diszkréten... Én azt várnám egy csokiszerető embertől, hogy azt az élményt adja át, ahogy és amilyen módon vágyni bír a csokira - mert ez így egy vágytalan kép - kérlek, fotózz nekem egy ilyen képet! (hegyi)

Önmagában az kevés, hogy ez a bemozdult alak átsétál a képen. Javaslom, nézd meg Szkok Iván munkáit, ugyanis ő a festészetben rátalált arra a megoldásra, hogyan érzékeltesse azt, ahogy valójában az emberi látás leképezi a mélységélességet, magyarán a kettőslátás élményét. (hegyi)

Ez egy hangulatos kettős portré, jó pillanatot találtál, őszinték a modelljeid. egy ujjnyit a jobb oldalból én lehagynék, hogy ne legyen ennyire centrális a beállítás, mert a tömegelhelyezés és a formák igénylik ezt az oldalirányú kimozdítást. (hegyi)
értékelés:

Ezt a jelenséget hívják melléknapnak.

István, én hiszek neked, hogy ez valamiért fontos, de én a magam bárdolatlanságával csak egy üres színpadot látok. (hegyi)

Bendola egy mediterrán-alpesi folyó Saorge mellett, a helyiek és a turisták szívesen keresik fel piknikelni, fürdeni.

Kedvelem ezt a képet, legfőképp azért, mert létre tudtál hozni egy családi eseményből egy olyan pillanatot, ami túlmutat az emlékfotózáson, van előtere, középtere és háttere, jók a ritmusok. Szépek a tónusok és van hangulata a képnek. (hegyi)
értékelés:

Beszéltünk róla, hogyan másképpen, ha nem a szkennerrel, hirtelen nekem ez jött. Lőttem a koncepcióra kb 20 képet, ebből négyet teszek fel, még egy kis sztori is lehet belőle :)

Hát, István, azt szépen látjuk ezen a képsorozatodon, hogy amíg komoly felvetésből, hogyan csúszol át a hülyéskedésbe. Ebből a négy képből az első egyedül az, ami érdemes lehet arra, hogy megtartsd. A többiben vannak kifejezetten riasztóak is, a fogatlan száj nem előnyös dolog. (hegyi)