Szakkör | Page 119 | Látszótér

Na, ez valahogy inkább nekem való, és igen, nyilván a felismerhetőség mértékkel adagolt jelenléte okán. Lehetne vacakolni, hogy lenn miért ennyi, de nem teszem, ez jó és ennyi. (hegyi)
értékelés:

Egyik reggel megvendégelt egy kisebb csapat, velük töltöttem a délelőttöt. Akkor találkoztak velem először, megkávéztattak, megreggeliztettek. Nem mindegyik gyerekről tudtam edönteni ki fia borja, mind egy nagy családot alkottak, és arra a pár órára, azt hiszem én is közéjük tartoztam. 2016. Gyüttment, Csobánkapuszta

Ez egy lírai etűd egy találkozásról, de túl sok a kép. Mondom, mit hagynék ki. 2, 4, 5, 7, 9. Ezek nélkül feszes, jó sorozat lenne, viszont hiányzik belőle a befejezés, és a személyesség, azaz a te jelenléted is kéne. (hegyi)

2016-os Gyüttment fesztiválon készült a kép. A kislány és az apukája (?) épp egy meseelőadást hallgattak.

Szia Hajni, egyértelműen az első kép a kép, a második nem fontos, nem ad hozzá a dologhoz, ilyen esetben azt nem kell közölni, mert a kettő együtt kevesebb, mint az az egy kép önmagában lenne, mert a te bizonytalanságod a nézőt is bizonytalanságban tartja, hogy most akkor miért kell a két képet néznie, mit nem talál, vagy mit nem lát, hogy értelmezni tudja a kettősséget. Az első kép jó, az tetszik, van kisugárzása. (hegyi)

Jó ez az arany és kék ügy, van hangulata. Ha picit valamivel derítenél a mosatlanra is, vagy nem tudom, mi lehet balra, akkor még jobb lenne - ha meg nem akarod, akkor viszont akár négyzetesre vágható is lett volna, mert így most csak kimozgat a középpontból, de nem tud érdemben a jelenethez hozzáadni. (hegyi)
értékelés:

Gondolom, valami üveg vagy fém felületen láttad meg a tükröződést, de ez mindegy is, a kép jó, kifejező, van benne bajkon úr is, valóban, de mint önportré is jól üzemel, tetszik. (hegyi)
értékelés:

Hát, ez is elég absztraktra sikerült, talán valami figura lehet, de nézhetem akár virágnak is, nem tudom, fenn sok, ezt tudom, de esetleg ha nem forgatsz ennyit, ha nem hagysz le épp a figurából ennyit, akkor könnyebb lenne a helyzetem. (hegyi)

Tudom, hogy ez az én fogyatékosságom, de nekem ez a kép nem adja ki azt, hogy ne akarjam megérteni, csak élvezni a forma játékát. És még meg se tudom mondani jól, hogy miért. Talán a kivágás is zavar, hogy ennyire szűk oldalról, nem tudom. (hegyi)

Fantasztikus a macsek, tényleg főúri, vagy főasszonyi, ahogy figyel a maga nyugalmából. Két megjegyzés az utómunkához. Egyrészt az a fal, vagy ajtó, ami balra van, sok, szelektíve vissza kéne belőle venni valamennyit. A cica háta és végződése pedig nagyon beleolvad a háttérbe, ott meg tónusban előrébb kéne hozni valamennyivel. Azért mondom ilyen határozottan, hogy az utómunkával kell ilyen esetben dolgozni, mert ott és akkor nyilván az ő türelme sem végtelen, hogy a világítást korrigáld, de ezt a képfeldolgozó szoftveredben meg tudod tenni, és érdemes is még vesződni egy picit vele, mert a kép mindemellett jó. (hegyi)
értékelés:

Kicsit megcsúszott a múlt heti heti feladvány, de hát most találkoztam csak ezzel a táblával.

Próbálok valahogy segíteni a duplaexpó, szendvicsnega világában. Az van, hogy ritka az a helyzet, amikor a teljes kockák értelmezhetőek és nem kavarnak bele egymásba rossz helyen is. Itt az a figura, mondjuk lámpaoltogató, az lenne fontos, és a grafitti-szerű ügyek csak díszek, de ehhez az kell, hogy ott, ahol a figura van, gyengítsd ki a másik layert. (hegyi)

A három kanál mint minimalista megközelítés jó és esztétikus is. Ennek ellene dolgozik a talán dupla expó és az, hogy valami szőröket fotóztál alá. Ez akkor nem baj, ha ezt határozottan csinálod, és az eredmény kiad valami ellentétet a szőr és az evés viszonylatában, hogy kaparja a néző torkát az a kurva hajszál. (hegyi)

"Milyen ritka egy meghitt beszélgetés! Egy csendes óra. Egy nyugodt nap. Külső erők rángatnak állandóan, s te függsz tőlük. Így élünk." - Müller Péter

Ami a kajafotónál megengedhető, nevezetesen, hogy a teret átformáljuk egy új belső konstrukció szerint, az egy tájkép esetében bajos. A horizontról beszélek. Annak egyenesnek kellene lennie, annál is inkább, mert a kép alapvetően hangulatos, kár érte, hogy elbillent. (hegyi)

Szívesen leírnám a receptjét, de a barátom mindig csak érzésből főz, nem recept alapján, így hát ez örökké titok marad, hogy hogyan is készül :) Mellesleg fantasztikusan finom volt. :)

Örülök annak, hogy visszatértél és remélem, hogy lesz folytatás is. Az ételfotó olyan, mint az étel recept. Nem mindig tudja az ember pontosan, hogy is jutott a végeredményig, de a kész kép, mint a vacsora, lehet finom. Csak az a helyzet, hogy míg az ember otthon főzve nagyon toleráns, hiszen aki főz neki, az a kedvében akar járni, tehát nem kritizálunk, addig egy étteremben nap nap után újra meg kell történnie a csodának, egy adott ételt ugyanúgy meg kell tudni ismételni másnap is. Miért mondom ezt? Mert ennél a képnél hoztál egy döntést, hogy elforgatod a valóságot, ezzel sokszor élnek a kajafotóknál, mert így új belső történet állhat elő, de ezt nem lehet mindig alkalmazni. Értem, hogy a szentségtörésben van humor és én is belekomponáltam volna, de az étel kupacának nem szabad emiatt ennyire szélre sodródnia, mert a néző attól fog tartani, hogy kiborul az egész, és ez ellentétben van azzal, hogy az étkezés alapvetően meghitt és relaxált helyzet. Várom a folytatást. (hegyi)
értékelés: