Szakkör | Page 705 | Látszótér

Azt csak mi tudjuk Árpival, hogy ennek a filmnek volt egy előzménye is, és én igazán örülök, hogy végülis ez a verzió került fel az oldalra. Azt kell mondjam, hogy egyre összeszedettebb az, amit Árpi mutat, én most arra ösztönözném, hogy az 1-2 perces megoldásból át lehet lépni a 4-5 percesbe, hiszen ebben a filmben is elhangzanak kulcsmondatok, amik nincsenek képileg kidolgozva. Hímnemű egyed vagyok, és erre a Földet látjuk még mindig forogni, miközben egy előző mondatnál nagyon jól megoldja, hogy gyors vágásokkal bead egy képkavalkádat, ezt nyugodtan meg lehetett volna tenni ebben az esetben is, ahogy például az a közlés, hogy pesti vagyok, de Budán bérelek lakást, a google map-on kószálva túl nyugalmas, semmitmondó marad képileg, miközben ez a történeti szál megérdemelne egy képi kifejtést is. Filozófiailag a pont fogalma és magunk pontként értelmezése nem mai találmány, de ha ezen a vonalon indulunk el, akkor ebbe beleférne az is, hogy ez a pont a világot valahogy érzékeli, hiszen ez a pont az, aki mesél nekünk, és ez a pontság érzés legerősebben most a google map használatával jelenik meg, miközben szerintem ezt Árpi meg tudná oldani filmes eszközökkel is. Az utolsó erkély jelenet kívánna valami folytatást, valami lezárást, ebből érezni azt, hogy van még ebben a filmben tartalék, amit az alkotó is tud, de valamiért nem fejezi be a dolgait, inkább újba kezd, szóval ott egyrészt a kamera szemsíkja az, ami ha változna, akkor erősíthetné ezt a ponszerűséget, másrészt amit még szeretnék mondani, hogy az rendben van, hogy a filmnek van eleje főcíme és vége főcíme, de a vége most sokkal hosszabb a kelleténél, egy 2 perces mozinál nem jó, ha a reklám elvesz belőle 10%-ot. Hogy miért adom meg rá az öt malacot? Mert a lázadós film mellett eddig ez a legösszeszedettebb Pap munka, jó az irány és ha elindul Árpi valóban befelé, magába, belülre, akkor fog eljönni az áttörés. (hegyi) értékelés:

Ködös reggel
út a délután felé

Nagyon szeretem ezt a képet, a lecke besorolással nem értek egyet, ha reggel, akkor miért a hétfő délután az, amit ezzel el akarunk mesélni? Jó a kompozíció, jó ez a várakozással teli merengő helyzet, finomak a fények, a pára, az, ami összemossa a színeket, kicsit ugyan dől a horizont, amit jó lett volna korrigálni, mert az ilyen kevés elemmel dolgozó képnél fontos, hogy minden a helyén legyen, nincs indoka a síkok dőlésének. Szóval picit meg vagyok keverve ezzel a lecke besorolással, ebben kérem Mariann segítségét, hogy erről mesél még, és folytatását kérem ezeknek a leckéknek is. (hegyi)
értékelés:

Épitett környezet

Ezt a képet úgymond önhatalmúlag áttettem a gyermekkor leckére, igen, értem, mi az oka, hogy épített környezetbe lett beküldve, azt is értem, hogy mi ebben a humor, de ez primer megoldás, miközben ezzel a címmel gyermekkorra áttételesebb, meseszerűbb lesz a megoldás. Tehát ha ezt el tudjuk fogadni, és remélem, hogy igen, akkor ezen a vonalon indulva egyből értelmezhető a szemsík, az, ahonnan szemléljük a történetet, és akkor egyből jönnek a megoldások is, hogy ha a gyerekkor fontos, az a nézőpont, ahonnan egy gyerek nézi a világot, akkor ez a belső világ a fontos, és a többi az már csak illusztráció, tehát szeparálni kell a felnőtt világot, ami csak jelzés, és bele kell helyezkednie a fotósnak a gyermek szerepébe, és játszani, fogni a fakockát, mesélni vele, keresni olyan helyzetet, amiből ezek a kockából épített történetek tudnak elindulni. Most ezt az arányrendszert kell helyrebillenteni, tehát az előző kép értékelését folytatva ezt a leckét is kellene ismételni, függetlenül attól, hogy kap malacot, mert jó az irány, de akkor nem kell a rózsaszín láda, akkor nem kell az a fura támszék, be lehet bújni az asztal alá, keresni olyan hátteret, ami nem zavaró és nem veri szét a kompozíciót, és ott felépíteni egy világot. (hegyi)
értékelés:

Játék

Nagyon érdekes az a megoldás, amit Bara alkalmaz, néhány képpel ez előtt egy konkrét megfogalmazásnál visszaadtam ismétlésre egy képet, amin egy kisgyerek látható azzal, hogy a gyermekkor élményét magunkon kell átszűrni. Mondhatnánk, hogy oké, de ez mennyiben más, miért fogadja ezt el Hegyi, ha a másikat nem. Egyszerű a magyarázat. Ennél a képnél a bemozdulás, az expozíciós idő megválasztása az, ami miatt elrajzolódik, idézőjelbe kerül a modell, nem a valóságot keressük, nem azt, hogy Bécike milyen aranyosan idegesítően klimpírozott, hanem azt hívjuk elő, ami maga a cselekvés, tehát egyetemlegessé válik az üzenet, nincs konkrét személy, nincs konkrét kapcsolódás, csak élmény van, csak mese, és ettől lesz kerek a történet. Az is előny, hogy kicsi a mélységélesség, ami által mivel az élesség a billentyűn van és nem a kézen, ezzel szintén azt erősíti az alkotó, hogy a hangulat a fontos és nem a konkrét hely a nagyszobában nagypapa zongoráján, nem leltár, nem lista, hanem hangulat. (hegyi)
értékelés:

Ősz

Épp ilyen most a kerben a tavam, persze kacsa nélkül, de a leveleket nálam is belesodorta a szél, aminek nem nagyon örülök, ilyenkor már nem olyan nagy élmény bemászni a tóba és kihalászni a belehullott cuccokat... Ami az őszt illeti, jó meglátás ez, hogy a telehordott vízfelületen egy szegény kinn felejtett kacsa úszik, azt is mondhatom, hogy jó ellenpontja a verőfénynek ez a modell, hiszen a madár kemény árnyéka hozza a szomorúságot, az egyedüllétet is. Talán ha lejjebb guggol Mariann, akkor nincs ez a távolságtartás, mert így most mintha nem lett volna eldöntve, hogy vállalom ezt az érzést, ezt az üzenetet és ezt akarom mondani, vagy véletlenül arra úszott ez a kacsa, és ha már ott van, lefényképezem. (hegyi)
értékelés:

Kétkezes
sportág: szabadfogású ecsetelés

Kedves és szuggesztív képet kaptunk Sacitól, eltekintve attól, hogy a horizont dől, jó a megfigyelés és jó pillanatot kapott el, és azt is mondhatjuk, hogy megoldott egy feladatot, hiszen gyermek látszik a képen, tehát gyermekkor, ráadásul nem mellékes az sem, hogy a gyermek mindig hálás fotótéma - de a lecke nem erről szól. A lecke a mi gyermekkorunkról szól, a mi gyermekkori emlékeinről, a bennünk lakó és előhívható gyermekről, tehát szeretem ezt a képet, kedves, jó modell, de ismétlésre ezt visszaadnám azzal, hogy Saci élményére, az ő gyerekkori kapcsolódására, Sacira vagyunk kíváncsiak. (hegyi)

Barátság

Korábban mondtuk, hogy Bara nagyon jó modellt talált magának és a kettejük kapcsolatának sokszínűségét mutatja meg nekünk a többféle értelmezéssel, egyszerű kompozíciós eszközökkel tud különféle érzelmi állapotokat megmutatni, és ez fontos. Ennél a képnél nagyon jók a gesztusok, felszabadult a két szereplő, érzelmileg ez szintén erős és fontos üzenet, hiszen a barátságban a felszabadultság érzete egy alap dolog. A másik ilyen az érintés, hiszen nagyon fontos, hogy meg tudjuk érinteni egymást, hogy be tudjunk engedni valakit a személyes terünkbe, elfogadjuk az érintését, viszonozni tudjuk azt. Talán épp ez az, ami továbbvihető lett volna, hogy ne csak egy irányba mutasson ez a kapocs, ez nem jelenti azt, hogy teljes kopírozással kell ismételni a mozdulatot, de a kezeknek fontos szerepe van, ha már megjelenik a képen, ezt jó végigvinni. Annyi észrevételem volna még, hogy ha a simléderes sapka picit feljebb tolódik, akkor egyrészt közelebb kerülhet a két fej, és akkor nincs köztük ekkora holt tér, másrészt akkor a gyermek fején sem bukik be a fény. Azt szeretném azonban mondani Barának, hogy a saját utunkon fontos lehet a sokszínűség, tehát a lecke nem csak ebben a síkban oldható meg, vagyis azért az jó lenne, ha más helyzetekkel is próbálkozna, más modellel, vagy modell nélkül. (hegyi)
értékelés:

Beindult a gépezet! Reszkess estiskola :)

Nagyon örülök, hogy Tamás újra szakít időt arra, hogy elkezdje a leckéket, remélem ez az alkotói kedv nem enyhül és rendszeresen fogunk Kovács filmekkel találkozni, nem feledkezve meg a fotókról sem. A film nincs befejezve, a végéig egészen jól építkezik, talán picit lehetne ritmikailag megbolondítani, a gondolati ritmust jobban követni, most nagyon egyféle az a tempó, amit Tamás diktál, de az ötlet jó, csak végig kellett volna vinni ezt a poént és valami csattanót a végére kitalálni, hogy mi legyen az, nem szeretném én megmondani, az Hegyi filmje lenne, szóval Tamás hajrá! (hegyi) értékelés:

Hit
Kinek mit jelent?

Fáradtan

Azt érzem, hogy ha adtok magatoknak időt arra, hogy egy-egy lecke megérintsen, átszűrődhessen rajtatok, megtaláljátok azokat a momentumokat, amikről esetleg korábban azt gondoltátok, hogy nincs is meg bennetek, nincs közötök hozzá, nincs történetetek. Erre a legjobb példa ez a leckecsoport, ami olyan élményeket hivatott előhozni, amik nem a napi azonnali történések rögzítéséről szólnak, hanem az emlékekről, az érzelmekről, a környezetünkkel való emocionális kapcsolatról. Ez a keresés hozhat olyan képi megoldásokat, mint például ezen a fotón, ahol több korábbi előtanulmány egyesítsét látjuk - bemozdult, hosszú expozíció, fényfestés, szubjektív kamerahasználat. Ha egy lépéssel még előre halad Nóra, akkor a bal oldal kirakata még jobban a szélre kerülhet és akkor nincs ekkora holt tér a bal oldalon, ennyi, amit kompozícióban hozzá tudok ehhez tenni, de az élmény, az érzés megvan. (hegyi)
értékelés:

Ősz

Lírai az a megközelítés, amit Anita ősz leckéjén látunk, amibe talán picit a véletlen is belejátszott azzal, hogy a szél felkapta a levelet, persze az ilyen megfigyelések azok, amik fontosak egy alkotásnál, hogy észrevegyük, hogy a minket körülvevő környezet bizony él, mozog, nem egy statikus, álló, állandó viszonyrendszer, és ezt jó, ha sikerül a fotográfia eszközeivel rögzíteni. A továbblépés is ebben a megfigyelésben van, ha tudom, hogy szél van, és a szél fel tudja kapni a levelet, erre lehet készülni, a véletlent meg lehet zabolázni, a gépet fixen rögzíteni, beállítani a kompozíciót és várni arra, hogy a szél mikor erősödik fel. Időigényes, tudom, de épp ez a szép, épp ez a ráfordított idő az, ami súlyt tud adni egy-egy munkának. Most a kompozícióban a két levél nagyon egymásra kerül, ha picit jobb felé lett volna mozdítva a kamera, akkor ez kiküszöbölhető lett volna, de így is szép és finom megoldás az, amit látunk. (hegyi)
értékelés:

Erdőben

Nóra egy nagyon jó látószöget keresett, ahol a víztükör és a valóság ugyanabban a tónusban tud megjelenni, ugyanazt a víziót hordozza. A mozdulat is jó, az a fuldoklás, amivel ez a száraz ágacska úszna a vízen. Keressük, hogy hol lehet a horizontja a víztükörnek, de nem könnyű felfedezni. Ami egyetlen javítandó lehet, az az ég, hogy ne ennyire hófehérre égjen ki. (hegyi)
értékelés:

A nő

Nagy örömömre szolgál, ha valaki elkezdi újra megoldani a leckéket - a táborban beszéltünk róla, hogy az lenne az igazi, ha egy kört végigcsinálna mindenki úgy, ahogy kedve van, abban a sorrendben, aztán a következő kört már valóban sorban haladva oldaná meg, szóval ez lehet, hogy hatékony lenne - és ez a megoldás nagyon finom, nagyon erős. Kompozícióban annyit tudnék javasolni, hogy a kép tetejéből lehetne vágni és a szalmabálából kiugró oldalra kiálló rész a mell ellenpontjaként nem biztos, hogy szerencsés, míg a haj hátsó részénél kifejezetten zseniális az, ahogy a kiálló szálak hajként funkcionálnak. Szigorú leszek, egy malac az ólban marad a kompozíciós dolgok miatt. (hegyi)
értékelés:

Szkennert nyalok fagyi helyett
Ez egy nagyon régi, 1999-ből származó kép, ez volt az első képem szkennerrel, még egy akkorival, ami CCD-s, ezért mélységélesség is van, nem csak azt látni, ami közvetlenül az üveggel érintkezik, mint a mostanin. Más-más dolgokra alkalmasak, és ezért is más-más hangulatokat, víziókat lehet velük készíteni. Ez a régi szkenner is megvan még ugyan a régiségmúzeumomban, de sajna már nem tudom használni, mert utoljára Win2k-hoz volt vezérlőszoftvere... :-( Tudom, hogy nem szép, de nem is akart az lenni, inkább egy ön-karika-túra. ;-)

Néhányunknak volt már szerencséje megismerni Andrást személyesen is, tudjuk, hogy benne van a boogie, kapható mindenféle elmebajra, szóval ez a lecke ezt tökéletesen visszaadja, azt is el tudom képzelni, hogy András az összes leckét megcsinálja szkennerrel, persze ez nem lenne kis feladat, mert mindenben mindig nem áll meg a viccelődés. Kompozícióban annyit javasolnék, hogy ha a kép jobb oldalából és fentről vágnánk, akkor feszesebb lenne a kép, és azt a fehér micsodát is ki lehet maszkolni nyugodtan, nem kell az oda. (hegyi)
értékelés: