Szakkör | Page 819 | Látszótér

Ilyen vagyok lehangolva, rosszkedvűen.

A kép egyértelműen teljesíti a második lecke feladatát, nagyon sok és beszédes üzenetet kapunk az alkotóról az önportréban és nagyon jól használ egy felületet a tükröződésre, ami gömbfelület és torzítja ezt az állapotot, ugyanazt a melankóliát, szomorúságot és bezárkózást erősíti, amit a kép szövege. Jók a tükröződő felületek rajta és jó, hogy az élesség a tükröződő felületen található meg. Teljesen lényegtelen, hogy a titokról fellebbentsük a fátylat, hogy ez a fekete luftballon, mert ez nem lényeges. Bátor dolog magunkat így kitenni és megmutatni, nagyon is fontos és emeli a színvonalat, meztelen, sebezhető és őszinte állapotot mutat. Megtisztelsz minket ezzel, köszönjük. (szőke)
értékelés:

Árnyjáték
"Vagyunk ketten két szép nyárfa,
s búvunk egymás árnyékába"

Ez egy nagyon messzi asszociáció. Olyan, mint egy bonsai, vágysz a természetre, de abszurd, hogy egy kőfal előtt találod meg a vágyad tárgyát. Így ebben a formában megér három disznót, szép kompozíció, de kevésbé vágy, mintsem tájkép. Ha az a vágyad, hogy legyél beszorítva a házak közé mint ez a fa, az elég szomorú üzenet. Maradjunk abban, hogy ez szorgalmi és egy disznó, a vágy leckének neki kéne futni mégegyszer. (szőke)
értékelés:

Rendhagyó kokárda köldökként aposztrofálva.

Sok mindenre asszociálhatunk a képről, lufira, de óvszerre is, ha nagyon akarjuk kokárdára is a két masni miatt, de ezek az asszociációk mind-mind másfelé visznek minket, nem a lecke megoldása felé. Értjük a fájdalmat, értjük az áttételt, de ez nem a köldök megoldása. Képként érdekes, izgalmas, de minden, ami ehhez hozzá van téve, az már egy olyan asszociációs rend, aminek értelmezését nem szerencsés a nézőre hárítani. Lehet persze ilyen asszociációkban is létezni, de ez eltávolít a lecke megéléséhez. A tehetségetek egyértelmű, de megkerülitek a leckét. Ha letisztult formákkal dolgozna a kép, lehetne a köldök asszociációja is.
Talán meglepő lesz, amit mondunk. Minden leckénk portré, nem csak az első három. Az is rólunk mesél, ahogy egy csendéletet megélünk, az is, ha megmutatjuk, mit jelent nekünk a barátság, vagy a mozgás. A leckék megoldásaiban arra szeretnénk ha törekednétek, hogy a saját viszonyulásotokat éljétek meg, mutassátok meg a nézőnek. Ebből a képből ebben a szerkesztésben Nóráról nem tudunk meg sokat, nem látjuk, nem érezzük az ő viszonyát a köldökhöz, ahhoz, amit a köldök megszemélyesít, jelent, amihez a hívószavakat mondtuk. Ez a lufi forma is lehet ilyen megoldás akkor, ha a zavaró, nem erről mesélő jeleket rendbetesszük. Ez a kép nem a kokárdáról szól, és nem a köldökről, ebben a formában ez egy érzelmi, szexuális töltetű kép a fekete és vörös formák játékával. A képzőművészetben használt formai és színbeli megoldások ugyanúgy, ahogy a népzenében, vagy a versekben, határozott kijelentéseket tesznek abban az értelemben, hogy a színek és formák férfi vagy női princípiumokhoz köthetőek-e elsősorban. Ez a motívumrendszer tehát ebben az értelemben működik tökéletesen. Ezért két disznó, mert csak az üzenet irányát kell pontosítani. (szőke)
értékelés:

Animációs film az elmélkedésről, emlékezésről.

Nagyon örülök, hogy filmet küldött Gábor, látszik, hogy sokat dolgozott a filmmel. Három egységre bontanánk a filmet. Az első egység fraktálokkal generált képi impulzusokkal dolgozik zenére, a középső rész egy diaporáma anyag zenére vágva, egyértelműen követve a 70-es évek diaporáma műfaját, kimerevített képekkel emlékezünk a múltból, ennek a résznek van egyfajta melankóliája, romantikája, és a harmadik szakasz, ami igen rövid, az a lezárás, egy dunaparti tájképpel, ami elsötétedik. Arányaiban az első és második szegmens, ami erős figyelmet kap, a harmadik lezáró rész szinte csak egy tollvonás, nem kapja meg azt az erősséget, ami a film szempontjából fontos lenne. Így azt kell mondjam, a vége nincs kitalálva a filmnek, mintha az alkotó megijedt volna, hogy következtetéseket vonjon le összegzésként. Nyilván az alkotóhoz a második rész áll közelebb, hisz ott vannak konkrét élményanyagok megfogalmazva, egy női arc, ez a fontos üzenete az alkotónak, mégis azt kell mondjuk, hogy sűrítettebben jelen van az első szegmens. Ezáltal megint oda lyukadunk ki, hogy mennyire összeszedett az alkotás előtt magunkban az az üzenet, amit közölni akarunk, mert ez nagyon fontos, tehát hogy kvázi forgatókönyv megszülessen a forgatás előtt, így most egy filmen belül három filmet látunk. Várjuk a folytatást. (szőke) értékelés:

Összetört álom

Két képet kaptunk megoldásként, mind a két képet kérte az alkotó, hogy helyezzünk el az oldalon. Véleményünk szerint mind a két kép ugyanazzal a problémakörrel dolgozik, csak annyi történt, hogy az élesség állítása változott meg. Mind a két kép önmagában érdekes kísérlet a tükröződésekkel, de a két kép gyöngíti egymást. Elsősorban azért, mert a fotós gondolatvilágában a varázsló, aki maga a fotós, trükkjének eszközét buktatja le. A két kép egymással párhuzamba állítva elveszíti azt a varázst, ami önállóan értelmezve megjelenik és így egy technikai játékká válik csak az, amit látunk, miközben meggyőződésünk, hogy az alkotó ennél többet szeretett volna megmutatni. Ha tisztázottak a gondolataink, akkor ha képesek vagyunk magunkkal távolságtartóak lenni, ki tudjuk választani azt az egyet, ami jól megmutatja azt az üzenetet, ami belőlünk árad, tehát a kettőből egy többet ér, mint a kettő együtt. Mi a felső képet tartjuk erőteljesebb, izgalmasabb üzenetnek, dolgoztat, mint nézőt, tehát a felső kép kapja a három disznót. (szőke)
értékelés:

A Tó keresése
keresés... út... meleg... napfény... álom... s fáradt "talpacskák"...

Ez a lecke vetette fel azt a kérdést, ami okán elkészítettük a kiegészítő filmet. Ehhez annyi kiegészítést tennénk, hogy szeretjük ezt a képet, megkapod rá a szorgalmikra járó egy disznót, mert ez a kép nem a talpról szól, nem a talp lecke megoldása. Úgy tűnik, hogy talán a lecke megoldási folyamatban lehet valami félreértés. A feladott leckék lényege az, hogy azokat megoldjátok és nem az, hogy az archívumotokban keressetek valami olyan képet, ami talán teljesíti a feladatát, talán nem, valami átvitt módon talán értelmezhető leckeként, de legtöbbször csak nagy közelítéssel, elnagyolva. Előfordulhat, hogy valami lecke találkozik azzal a gondolatisággal, ami korábban már bennetek is megvolt, tehát nem eleve kizárt, hogy archívban levő munka megoldása legyen egy-egy feladatnak. Mi arra szeretnénk rávezetni benneteket, hogy éljétek meg ezeket a feladatokat, belső élményeiteket dolgozzátok fel, formáljátok képpé. A leckék leginkább erről szólnak, arról az útról, amit be kell járni ahhoz, hogy egy-egy alkotás megszülethessen. A tehetségetekkel könnyen találtok kibúvókat a leckék alól, de az Estiskola célja épp az együtt gondolkodás és együtt munkálkodás, ezért a konzerv megoldások még ha egyébként kitűnő képek is, legfeljebb szorgalmiként értelmezhetőek. Mi viszont arra szeretnénk titeket rávenni, hogy a szorgalmik helyett aktuális házi feladat megoldásokkal foglalkozzatok. (szőke)
értékelés:

Denevér
Kár, hogy nincs gyakrabban farsangi bál. :-)

Egy jó amatőr képet látunk, a hibaisták megnyalnák az ujjukat érte. Pontosítani kell, hogy mit értünk amatőr képen ebben az esetben. Van egy romantikus megközelítése az amatőr történetnek, amit a hibaisták oldalán igen jól nyomon lehet követni, a rontott kép, az emlékkép érzése, amikor régi családi fotóalbumokat lapozgatunk, visszaidézünk régmúlt időket, eseményeket, vagy akár mint egy időutazás, betekinthetünk régebbi korok divatjába, történelmébe. Ez a kép technikailag két okból kerül a családi kép kategóriájába, az egyik ok a vaku használata, ami éles fényével mint egy kartonból kivágott forma, körberajzolja az alakot, és egyben a szemből érkező fénnyel a plaszticitását is redukálja. A másik ok a helyszín, ami egy előszoba vagy egy hall lehet, ahol szabadidős denevérként mutatja az alkotó a kész jelmezt. De nekünk ebben az esetben nem ezekkel a szembeötlő formai hibákkal kell foglalkoznunk, hanem az alkotás örömével, a kreativitással és a jelmezzel, mint képi formával. Az öröm egyértelműen látszik a testtartáson, a kitárulkozáson, de mindez jelmezben történik, ami egyben meg is könnyíti ezt a megmutatkozást, hisz a jelmez épp arra szolgál, hogy eltakarjon, hogy átalakítson minket. A jelmez felszabadító, és ez a szabadság a repülésben, a feltartott kezekben és a pici villanásnyira látszódó szemekben is megmutatkozik. Egyszerre bátor és rejtőzködő ez a kép, bátor, mert meri vállalni a jelmez miatti iróniát, humort, de rejtőzködő is, mert takarásban marad a személyiség, mert átlényegülve más bőrébe bújva végülis nem önmagát, hanem a jelmez adta szerepet vállalja az alkotó. (szőke)
értékelés:

Nem tudom, hogy kell forgatókönyvet írni, de nagyon szívesen megtanulnám, ha tudnám, vagyis szívesen kipróbálnám, ha megpróbálná valaki megtanítani, hogy hogy kell. (Még Moravia Megvetés-e után is, bár azóta kicsit bizonytalanabbul.) Nincs kedve valakinek megpróbálni? Mármint megtanítani. Addig is, ez a pályázatom forgatókönyvre az adott témában.

Első kép:
Mr. Donald hajlandó nekiadni az óráját a földön térdeplő ittas személynek, csak mert szeretné, ha valaki figyelmesen végighallgatná a versét, amihez már egy kis színészi játékot is kitalált. A verset idefelé írta a repülőn, amikor felhőket bámulta felülről. Ha a néző rápillanthatna a költőre, máris sejthetné, hogy a vers szar, de mivel erre nincs lehetőség, ekkor még bizakodik és elismerően gondolhat a galamblelkű gazdag úrra, aki ilyen jótékonyan viselkedik az utca emberével.

Második kép:
Mr. Donald int az asszisztensének, hogy adja át az ajándéktárgyat. Az asszisztens magasról, hogy nehogy a büdös koldus elkaphassa a kezét és összenyálazhassa, a kávéautomatából való pohárba ejti az órát. Az óra súlya felborítja a poharat, ami elgurul, az óra üvege megreped, de ez nem látszik, csak úgy mondom.

Harmadik kép:
A közel ihatatlan lőrék keverékétől módosult tudatállapotú magatehetetlen megajándékozott a zajra feltekint, és vérben úszó szemeivel valami számára is felfoghatót keres, ekkor tűnik neki úgy, hogy június közepén karácsony van. (A még törötten is nagyon értékes órával és szavalással kapcsolatos kontraktusról, melyet az imént kötött, láthatóan halvány fogalma sincs.)

Negyedik kép:
Tovább tekeri a fejét fölfelé, pedig fáj neki, a nyakán a húgytól megkövesedett kabát megtörve élesen hasít a hátbőrébe, de ennél jobban zavarja az az idegesen intonáló hang a feje fölött, bár ezt így nem fogalmazza meg magában. Végül az erkélyen állapodik meg a tekintete, ahonnan tegnap két középiskolás fiú tapétaragasztóval töltött gumióvszert dobott rá, de szerencsére csak a vádliját találták el.

Ötödik kép:
Mr. Duck egy szót sem ért a rendőrök beszédéből, szeretné folytatni a verset, de nem hagyják, azt mondják neki, hogy az utcán letolt gatyával a seggedet paskolni meg ordítozni itt nem fogsz bazmeg, ez nem amerikanyújork ahol mindent lehet, na gyere csak elbeszélgetünk majd mi veled.

Hatodik kép:
Az asszisztens elhatározza, hogy sétál egyet, amíg kiengedik Mr. Duck-ot, vagy ha esetleg benntartják egész éjszakára, akkor majd a szállodában megvárja.

A gép nem pihen, az alkotó forog

Meg se merek szólalni. Nagyon jó a portré, három disznó. (szőke)
értékelés:

hibaista csendéletke

A cím egyrészt utal egy másik közösségre, ahol szívünket nagyon melengeti, hogy aktív szellemi munka folyik, nem is akármilyen, másrészt a csendélet kategóriájára érkezett egy házi feladat. Csak a rosszalkodás végett, a képet nagyon szeretem, de a kép valós csapásiránya nem a csendélet, hanem tükröződési rendszerek, a ritmizálódás, a sötét-világos mozaikszerű vibrálás, annak ellenére, hogy a kép szürkésfekete tónusban van tartva. Ha a házi feladat szempontjából nézem, a csendélet másodlagossá válik a történetben. Sejtem, látom az üveget, sejtem, látom ezeket a talán bögréket, a kockákat is, ennek ellenére pont azért mondom, hogy sejtem, látom, mert csak egy prekoncepció miatt lehet arra következtetni, hogy a csendélet speciális rekvizítumai ott szerepelhetnek a képen. Nem a képet önmagát akarom minősíteni, nagyon jó a kép, de azt a súlypontot nem sikerült megtalálnod, hogy képes vagy-e a csendéletről ugyanilyen mélységben és összetettségben beszélni. Még mindig keringesz a feladat körül, megkockáztatom, hogy nem véletlen az, hogy sokan trükköznek és nem akarják ezt a túl egyszerűnek tűnő feladatot megoldani és mindenki csavarni akar ötletekkel az egészen, mert nem mernek nekimenni annak, hogy tudok-e egy poharat, egy üveget, vagy evy virágcsokrot, fenyőtobozt, egy pipát lefényképezni, bele tudom-e ezen a konkrét rendszeren keresztül rakni mindazt a meseiséget, költőiséget, amit más képeken trükközve meg tudok jeleníteni. Tehát ez az önmagam kihívása is valahol, ezért két disznó, bár nagyon szeretjük ezt a képet, mert nem teljesen csendélet. (szőke)
értékelés:

Nincs és kész
Javítom a húszezres kérdést. Nincs. Ez van. Tehát van. Szép estit!

Kedves Balázs! Megértettem, megijedtem, nem is merek szólni egy szót se, három disznó. Kész. (szőke)
értékelés:

Underground2
Az Underground című kép továbbgondolása.

Elsősorban azért, mert ezt a játékos trükköt alkalmazza, másrészt mert jobb a ritmikája, jár a disznó. (szőke)
értékelés:

Fekete lyuk
Nem estem bele. :-)

Valami torzított felületen látunk egy tükörképet, nagyon izgalmas az, hogy egyre többször játszotok el és veszitek észre ezeket a térrel játékosan kapcsolatban lévő valós formákkal a megoldási lehetőségeket. A kép egyik üzenete, hogy sejthető, hogy ott a fotós, a kis kamerájával a kezében, és a fotós körüli torzulások egyfajta szárnyakat hoznak létre az emberi alak körül, ugyanakkor mintha ezek a szárnyak csapnák ezt az örvényt. Amit szeretnénk megjegyezni, hogy talán annyit érdemes kipróbálni, hogy a klasszicista épület, ami az ég és a föld kapcsolódásában jelen van, nem ad ehhez a torzulási játékhoz többet, sőt, túl konkrét és zavarja mindazt, amit a mesevilágban érzékelünk, véleményünk szerint a fölső részből vágnánk annyit, hogy az épület csak színként jelenjen meg. (szőke)
értékelés:

Egy nyaraló renoválásakkor került volna kidobásra ez a szerkezet. Fogalmam se volt róla mi ez. Rájöttem, nagy nehezen és eldöntöttem, hogy kipucolom és feljavítom. Sajna hiányzik egy-két alkatrész belőle, de majd pótolom. A képeket és a videót is telefonnal készítettem sajna rossz a minősége és a focusokkal is gond van , de ebből tuttam gazdálkodni. (: A filmeken asszem a 2002-es göri-találkozó negatívja látható. Raktam rá néhány effektet, de elég minimalistára vettem a munkát, mert tényleg szerények a munkaeszközeim. Megpróbáltam a szívem beleadni! Tényleg!

Azt sejteti a cím, hogy ez az Opemus nagyító kettes változata, nagyon szeretjük ezt a filmet, hármas tagozódással dolgozik a film, az első rész egy nagyon jó, a zenével szorosan kapcsolódó lírai, meditatív ritmika, jó nézni ezt a furcsa szerkezeti összetételt, a működését. A következő tétel a nagyítógép által létrehozott kép, ami a talajra vagy más felületre kivetítődik és ezen keresztül látjuk azt az érzelmi helyzetet, ami régen a fotolaboránsok belső, személyes intim világában megjelent, ami nem a végleges terméket mutatta, amit mi aztán a kezünkbe fogunk, hanem egy ilyen illékony, múltidéző világot. Ez a tétel rövid idő alatt teljesíti azt az üzenetet, amit a diaporáma vetítés ad és nem építkezik tovább. Túl hosszú ideig mutatja azt, hogy képek képekre kerülnek, nem építkezik, hanem megmarad ezen a szinten, az ember azt gondolja, hogy jól van, ezt már megnéztem, mi jön még. Maga a tétel kezdése és zárása nagyon jó, a közepéből vennék ki. Nagyon jó a harmadik tétel kezdése, hogy ezen a furcsa szerkezeten végighalad a kamera, de az a véleményünk, hogy ez is hosszabb a kelleténél, talán a zene miatt, amit sajnáltál elvágni, mert amikor a felfelé mozduló kamera a vörösesen izzó lámpát mutatja, ott van a filmnek vége, és gondolom beleszerettél ebbe a képbe és nem voltál elég szőrös szívű magaddal, visszatértél a svenkre, de ez nem ad már a filmhez hozzá. (szőke) értékelés:

Nem, nem...

A kép felirata és a kép, amin nem nagyon találunk fix pontot a bemozgások miatt, nagyon azonos irányban összefüggőnek tűnik, nézzük csak, hogy kétszer is ismételve van a kép címe. És a mi megszokott mozgás konzervativizmusunkból rögtön következtethetnénk arra, hogy amikor ez a szó elhangzik, hogy nem-nem, jobbra balra rángatódzik a fej és benne van egy erős elutasító gesztus. Ez egy gesztuskép. Ezt az elutasítást erősíti a munka, ugyanis attól, hogy exponálás közben a figura elmozgatását használja fel arra, hogy nem azonosítjuk az emberi arcot, maszkot, ez létrehoz egy falat, amivel az is kimondatódik, hogy nem látod meg az arcom, nem tudsz belenézni a szemembe, nem tudsz megszerezni, bár sejted, hogy veled szembenálló ember, veled szembenálló személy, veled szembenálló nő vagyok, veled szembenálló Bara vagyok, még akkor is ha esetleg nem ő látható a képen. A lecke szempontjából adekvát az eszközhasználat és jó érzés, hogy a festőiség irányába mozdul el az alkotó. (szőke)
értékelés: