Az igazság az, hogy ez annyira szubjektív és érzelmi megközelítés, hogy lehet, hogy önmagában a néző keveset tud vele kezdeni. Talán hogyha kevésbé vágtad volna ennyire szűkre az egészet, ha a környezetből többet kapunk, vagy a pohárnak az ívéből, akkor ennek a pohársága önmagában jobban felfogható lenne. Meg az is, hogy ez egy étlapon van rajta, vagy valami menüsoron. Tehát az üzenetből valamennyi átszivárog, de ahhoz, hogy ez valóban történetté álljon össze, ahhoz óhatatlan, hogy a környezetből is kapjunk valamit. A környezet mindig magyarázó erővel bír. Ezek a nagyon makrófelvételszerű dolgok abban az esetben nem tudnak jól működni, hogyha ráadásul ezt még egy roncsolás is követi. És itt a roncsoláson például azt is értem, hogy a poháron lévő vízfoltok összemaszatolják az egészet. Ez önmagában jó lenne, ha többet kapok az egészből, mert esztétikailag adhatna hozzá valami pluszt, de most ez attól, hogy ennyire szűkre van vágva, ettől nem tudja kifutni azt, amit kell. Tehát meggyőződésem, hogy egy átlag nézőnek ennek az értelmezése túl nagy falat. (hegyi)

Én értem, hogy téged megragadott az, ami itt ezzel a szöveggel történik, főleg úgy, hogy ugye ez valami fém lap lehet, amibe belevágták ezeket a betűket, és ettől az inverze is olvashatóvá válik. Látom, a graffitisek is örömmel használták ezt, mint egy írótáblát. Tehát ez érthető, és rendben van. Ami kevésbé érthető, hogyha már ott vagy, akkor az nem elég, hogy megfigyelem ezt a táblát, és megpróbálok olyan helyzetet keresni, hogy valaki azért legyen benne, hogy legyen hozzá történet, meg legyen benne valami emberi, mert önmagában azt érzem, hogy ez kevés. Ugyanis ez bátortalanság, és hát ne legyünk bátortalanok. Vagy vigyünk magunkkal valami havert vagy barátnőt, akit alkalmasnak tartunk, és használhatunk egy-egy képi megfejtéshez, vagy ott azért valakit nyugodtan megkérhetsz, hogy ne haragudj, szeretnék erről a tábláról csinálni egy képet, ez egy iskolai feladat, segítenél-e abban, hogy odaállsz a távolba háttal nekem. És akkor ez már komponálhatóvá válik, mert most ez a fajta perspektivikus ábrázolás, amit itt látunk, nem biztos, hogy jót tesz ennek az üzenetnek. Ott van két ilyen esernyőnyélforma, a fene tudja, hogy az mi akar lenni. Ott vannak ugyan a szereplők, de az egészet áthúzza keresztbe ez a két cső – nem nagyon kapcsolódnak össze ettől a formáid. Azoknak a szereplőknek nem itt kéne állniuk. Sőt ennek jót tenne, hogyha azért életlenben lenne a háttérben térábrázolás is. Magyarán ha nem is teljesen szembe álltál volna, de valamennyivel jobban szembe álltál volna ezzel a táblával. És úgy próbálod megkeresni, hogy mit tud ez kiadni. (hegyi)

Nagyon örülök, hogy ebben a közösségben megjelentél és részt veszel, és remélem, hogy folytatjuk a munkát. Ígérem, most már én is odafigyelek jobban arra, hogy ne kelljen ennyit várni az elemzésekre. Mert nagyon fontosak ezek a személyes üzeneteitek. Olvasom itt a képaláírásodban, hogy egy három évvel ezelőtti képet akartál küldeni, és aztán amiatt, amit én mondtam, elment ettől a kedved. Lehet közölni régi képeket, hiszen nem baj az, hogyha látjuk, honnan indulunk, és hová fogunk jutni, vagy merre haladunk. Tehát ebben az értelemben ez nem rossz dolog. Én azt mondom, hogy van ennek is akár szerepe vagy helye. Tehát ez azért ne tartson vissza. Az egy másik kérdés, hogy ne csak íróasztalból dolgozzunk, hiszen azon már változtatni nehéz, mert ha már évek telnek el, akkor már nagyon sok minden megváltozott, és ezek már nem újrajátszhatóak. Ami a képet illeti, olyan nekem ez az egész, minthogyha valamilyen transzcendens, földöntúli élményben lenne részed, mintha megszállt volna valami szellem, és vele kommunikálnál. Tehát ezek a nagyon felakadt tekintetek ezek mindig elgondolkodtatóak, hogy ez vajon mit is akar üzenni. És ez működne is ezzel a tónusrenddel és ezzel a sötét háttérrel, ha nem ez a műanyag kabát lenne rajtad. Még azt mondom, hogyha csak a fehér póló marad, akkor is rendben van. De hát ez a kabát, ez meg visszaránt minket ide, márpedig hát ilyen szabadkempinges megváltás az ritkán történik. Úgyhogy annak is inkább valami képi indokát kéne mutatnod, hogy itt mi is történik valójában, vagy hogy miért történnek ezek a dolgok. Nagyjából ennyit tudok mondani, és várom a folytatást. (hegyi)

Az a helyzet, András, hogy ami ebben a képben izgalmas lenne, az megtörténik a kép felénél, és a kép másik felénél nem történik semmi. Magyarán az ég az nem annyira nagyon fontos, akár két, majdnem háromujjnyi is vágható lenne ebből, viszont a kép aljához ezt nyugodtan hozzá lehetne akár tenni. Az sokkal érdekesebb lenne, sőt azt mondom neked, hogyha ezt a képet levágod úgy, hogy az égből semennyi se látsszon, és azt odateszed alulra, akkor ennek lenne húzása. Most egy kicsit olyan, mintha a fényképezőgép-állványod hanyatt billent volna, és egy egyébként jó meglátás ettől kompozícióban elmászott volna. Merthogy nagyon érdekesek ezek a gyertyafényt imitáló tükröződések a vízen. Gondolom téged is ez fogott meg, és ezért készítetted a képet, de akkor koncentráljunk erre. (hegyi)

Azt látom a 365-ös munkádból, hogy ezen a szinten már túlléptünk és ennek nagyon örülök, hogy eljutottunk odáig, hogy amit még januárban elkattintottál, az ma már láthatóan a számodra sem annyira érdekes. Ez a kép nem megoldott, alapvetően rossz pózból és rosszkor exponáltál. Az, hogy a néni és a lány közötti különbség értékelhető legyen, az innen és ebből a szögből és ebben a pillanatban nem megoldott, nem átélhető, mert a néni benne van a grafittiben, a lány feje félig lemaradt a tükröződés miatt, a táskák ott vannak, de a fene tudja, minek. Én azt mondom, hogy ezt a képet ugorjuk át. (hegyi)

Feri, ez a kép nincsen kész. Azért nincsen kész, mert több vele a probléma, mint a megoldás. Egyrészt nem jó pillanatban exponáltál, mert legalább egy vagy két másodperccel később exponáltál, mint az optimális lett volna. Kifutnak a képből a figurák és ezt a kifutást nem hozza vissza másik oldalon semmi, mert a táskás fickó is már két lépcsővel feljebb van, mint kellene. A másik a tónusprobléma, kiégett részek vannak a további lépcsőkkel vagy a további figurákkal, amit korrigálni kellett volna és a belső rész az meg túl sötét. Én azt gondolom, hogy valahová a kettő közé kell belőni az expozíciót, nyilvánvaló, hogy ez nem egy egyszerű helyzet ekkora nagy fénykülönbségnél, ezért nem is vagyok benne biztos, hogy ezt az üzenetet, amit itt látunk, ebben a fényviszonyban kell megcsinálni. Látod, ehhez a képhez jobb lett volna az a fajta esős-borongós idő, ami a galambos képnél jelen volt, mert kisebb lenne a tónuskülönbség. (hegyi)