Tulajdonképpen nincsen semmi baj azzal, hogy ez a kép okostelefonnal készült, mert elfogadható technikai eszköz akkor, ha tudjuk, hogy milyen roncsolásokat végez a képen. Sötét tónusú képeknél, esti felvételeknél, kevés fénynél már kritikussá válik az, hogy mit tudnak ezek a készülékek, hisz nem erre vannak igazán kitalálva. Formailag történik elnagyolás, és én azt gondolom, hogy ha ezt tudjuk, akkor azt is tudjuk, hogy három fő pont lesz az, ami világos lesz, az utcalámpákból kettő, ami látszik, és a Hold. Ennek a hármasnak kellene ezen a képen elosztva jól megjelennie. Márpedig, ha most ezt megnézzük, akkor a kép jobb oldalán van másfél, majdnem kétujjnyi rész, ami képi információt nem nagyon hordoz. Nem is lenne ezzel semmi baj, ha a másik oldalon is megjelenne legalább ekkora tér, mert akkor ez helyrebillenne, de most a kép egyensúlya ezzel felborult. (hegyi)
értékelés:

Erőltetjük ezt a természetfotó dolgot, mert ugye volt már egy kép a lépcsőházban lévő muskátlival, és nagyjából én ezt most ugyanoda tudom sorolni. A megfigyelés rendben van, és nagyon tetszik az, hogy a korlát díszeivel foglalkoztál, és ezek a képen szépen megjelennek, bár egy hajszálnyit belevágtál ebbe, és ez lehet, hogy kár volt, mindenesetre jó ötlet, hogy megjelenik a képen. Ugyanakkor nem nagyon értem, hogy mi szükség van az ajtó részre, ami a gangon megjelenik, mert ha a képnek ezt az egynegyedét egy határozott vágással a bal oldalon levágom, akkor lehet, hogy egy izgalmas képet kapok egy feszes kompozícióban. Ott most ez kigyengül, a figyelmet is elviszi, mert a legvilágosabb rész az lesz, és azt nézem, hogy mikor fognak kijönni az ajtón, és nem a galambbal foglalkozom. (hegyi)
értékelés:

Vannak a képen pontatlanságok, és ezek engem egy kicsit bosszantanak. A kép bal oldalán van egy fém, gondolom zártszelvényű oszlop, amit vagy benne hagyunk, és akkor az oszlopnál vágunk, hogy ne lássunk már túl rajta, vagy levágjuk. Ezt a döntést meg kell hozni, hogy kell az oda, vagy nem, de akkor ez legyen pontos. A jobb oldalon van egy árnyék, a virág falra vetett árnyéka, ami valamilyen szinten megjelenik, de nem érzem azt, hogy ez maximálisan ki lenne használva, mint üzenetrész. A kép felső részénél hoztunk egy döntést, hogy valahol vágunk, de nem vagyok meggyőződve róla, hogy az a kicsi fekete csík oda kell-e. Mondhatnánk, hogy ezek lényegtelen dolgok, de én azt gondolom, hogy a kép jelentését formákból rakjuk össze, és ha ezek a formák nem pontosak, akkor az egésznek a hatása gyengül és bizonytalanná válik. Az ötlet és a megfigyelés is jó, de talán, ha egy kicsit korábban fényképezel, egy fél órával, órával, hogy a Nap még lejjebb legyen, hogy az árnyékok megnyúltabbak legyenek, hosszabbak, magasabbra kerülne az árnyék a falon. Talán egy kicsit kevesebb lenne a fény is, mert most a kép jobb felső sarkában túl van világítva az egész, és nagyon zavaró, hogy ez ennyire tolakszik, miközben formailag nem egy érdekes rész. Az arányokkal van baj, az arányérzet az, ami hibádzik most ennél a képnél. Jóllehet, ha ezt az egészet egy kicsit átgondoljuk, akkor arra is választ kapunk, hogy vajon szükség van-e erre a felakasztott virágtartóra, vagy ha az megoldható, hogy a kép készítése erejéig levesszük, akkor lehet, hogy önmagában ez a leander elég lenne a maga árnyékával, és ez a fából eszkábált virágtartó, amibe itt az előtérben üres virágcserép is található, nem tolakodna itt a képen. Szóval a rendező hiányzik a kép mögül. A megfigyelés jó, de nincsen kész a kép, mert az, hogy a megfigyelés pontos, még nem jelenti azt, hogy a kép el is készült. A pontos megfigyelést a finomságok megfigyelése, és a rendezés kell, hogy kövesse. Ha kell, forgatunk egy kicsit azon a virágon, hogy ne kifelé akarjon törni ebből a képtömegből, hanem maradjon meg a képen belül. Ha ez megoldható, akkor kérnék ebből egy ismétlést. (hegyi)

Hálás növény a pitypang, látványos, és lehet vele mesélni is, makróban is működik - egy kicsit nekem a jobb oldalon a magoknál most bebukik, azaz túl sötét. Ezt úgy lehet kiküszöbölni, hogy vagy fénybe forgatod, vagy derítéssel világosítasz rajta, akár egy kistükörrel, akár alufóliával, vagyis kis élet kellene, mert most az egész valahogy a zöldnél kap egyedül dinamikát, de lássuk be, ez a zöld is elég fáradt. (hegyi)
értékelés:

Kedves Zita, én remélem, hogy folyamatos lesz a jelenléted, nagy kihagyás után öröm újra látni. A kép hangulata vissza-visszahoz, de a helyzet az, hogy a levágott alkatrészek miatt nem tudok megbékülni. A kapcsolat megvan, a személyesség is erős, de akárhogy próbálom magam előtt menteni a dolgot, a kompozíció hibás. És nem csak arra gondolok, hogy csak az a jó, ha minden leltár szerint megvan a szereplőkből, hanem hogy ha vágunk, az legyen indokolt. Na de ha ilyen nagyvonalúak vagyunk a jobb oldalon, akkor a többinél miért nem? Ha lehet, kérek ismétlést. És ne feledd, a vakuzás nem tesz jót a macskának, mert az ő szeme nem erre van kitalálva. (hegyi)

Az, hogy ez nem természetfotó, az száz százalék, és ezt nekem így ne adjuk el, mert ez egy más kategória. Át kellene sorolni egy másik leckébe, és ezt hadd ne én tegyem meg. Erre kérném Ágnest, hogy tegye meg, hogy elgondolkodik ezen. Utólag azt mondom, hogy már ne rakosgassuk, de fejben nem ártana elgondolkodni azon, hogy mitől lenne ez természetfotó? Nyilván lehet azt mondani, hogy: mert hát, a lakótelep is a természet része. Én meg azt mondom, hogy: a francokat! Az városfotó, az enteriőr, az nagyon sok minden más lehet, de ne akarjuk a természetre ráerőltetni magunkat, sajnos a valóságban így is megtesszük rendesen. A kép azonban nagyon rendben van. Egy dolgon lehet, hogy érdemes lenne változtatni, és ez utómunkában megoldható, hogy a perspektíva korrekciót megtesszük, mert most az objektív gyújtótávolsága miatt az, hogy ez egy nagy látószögű beállított objektív, van egy ilyen hordótorzítása ennek az egésznek. De ez az utómunka szoftverben helyrehozható, és érdemes is helyrehozni, mert maga a kép, amit mutat, az abszolút rendben van. Következő lépcső majd az lesz, hogy egy kis tükörrel, vagy alufóliával abból a fényből, ami ide bever - mert itt azért elég erős délutáni fény van -, abból a fényből valamennyit visszatükrözzünk erre a bedöglött muskátlira itt a baloldalon, mert annak ott azért elég sok része van árnyékban, és érdemes lenne ott egy picit deríteni. Ettől függetlenül a kép tökéletesen rendben van, úgyhogy én adok erre 3 csillagot, leckemegoldásnak viszont nem tudom elfogadni. De a kép egy nagyon erős kép! Mondhatom azt, hogy Ágnes utóbbi időben készített munkáinak, és itt az utóbbi időt az elmúlt fél évnek veszem, az egyik legerősebb, ha nem a legerősebb képét látjuk. (hegyi)
értékelés:

Érdekes párhuzamot kapunk a régi könyvekkel, és egy olvasó hölggyel, aki gondolom, Mammucska, és remélem, hogy talán nem kell háttérinformáció és tudás ahhoz, hogy más is értelmezze ezt a képet, azt a kapcsolatot, ami a valóság és a tükörvilág között van. Ráadásul nagyon ügyesen ez a két dolog felcserélődik, hiszen a tükörvilág az, ami a mostani, a jelen, és a valóságként ábrázolt gyűrött könyvek és fényképmappák azok, amik a múltat mutatják. Érdekes ez az egész, hogy hogyan hozod ide a múlt érzetét. A kompozíciót kicsit szűknek érzem, és ettől egy kicsit szájbarágósnak hat most a kép, tehát érdemes lenne egy kicsit tágabb képkivágást használni. De ettől függetlenül megvan a 3 csillag, és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés: