Buborékfújás

Nagyon szeretem a kislányt, de miért vágjuk a könyökét, a nyalkánc miért tűnik el, és miért nem vagyunk úgymond annyira szerelmesek egy témába, hogy ezekre a ritmusokra odafigyeljünk? Ettől még a kép erős és szerethető, de amennyi tér maradt a fej fölött, annyi minimum kellene alul is pluszban. (szőke)
értékelés:

Az én új házikedvencem egy kutya, akinek problémái vannak az orrával. Emiatt szomorú, és folyton zaklat. Szóval úgy kezdődött, hogy mindig figyelt, és leskelődött, és azt akarta, hogy játsszak vele. Aztán megelégeltem, és kigondoltam, hogy hogy járhatnék túl az eszén. Persze szeretem én, de gondoltam leszáll rólam, ha kap egy... na de kiderül majd, mit.

Ez egy három disznós megoldás, több filmnél elmondtuk a bevezetés, tárgyalás, befejezés hármast, itt most ezt rendben lévőnek érezzük. Elindul a pixilláció, jó a színészi játék, a folyamatos gesztusok, mimikák, variábilis a használat, jók a blende zárások, jó a zeneválasztás és jó a cím is, mert a csel a macika kamera, ami rögzíti az eseményt és ez az önvideó történet, a visszacsatolás játék jó képi gegben jelenik meg közérthető formában egy kis pamfletben. (szőke) értékelés:

Nyugalom

Egyrészt akár egy Menzel filmből is lehetne egy kép, de akkor lehetne igazán ütős a megoldás, ha a háttérből előbbre kerülhetnének a tárgyak. Magyarán ha a szék és a lavór marad ott, ahol van, és az asztalt előrébb húzod, akkor egyrészt helyzetbe hozod az előteret is, másrészt a fa ágainak struktúrájából is jobban ki tudod emelni a fő motívumot. Mindenképp jó lenne, ha ezekkel a szép öreg tárgyakkal foglalkoznál, talán egy picit magasabb gépállásból is. Légyszíves ismételni ezt a témakört, amikor lehetőséged adódik, most ez két disznó. (szőke)
értékelés:

barátom a mélynyomtatás
kicsit bezöldült a f.-f.

Ha kompozíciójában tekintjük, akkor a kép alsó részén lévő sötét valami, talán papírszél, ez a sötét forma elviszi a képet, és ez a zavarosság a képre egyébként is jellemző, ha a csendélet kategóriájában vesszük ezt a képet szemügyre. Itt ha ez csendélet, akkor nem elsősorban a mélynyomtatás felől kell megközelíteni a megoldást, hanem az érzelmi kapcsolatból, hogy szereted ezt a munkát, a henger alakú formát, a fa fogókát, a fém csillogását, és ezt a barátságot és érzelmet a fények megcsillanásával, a tónusokkal lehet érzékeltetni. Most ez transzponálatlanul van közölve, tehát a barátsághoz ennél személyesebb helyzet szükséges. Ha csendélet, akkor viszont a kompozíciót kell figyelembe venni és szem előtt tartani, akkor azt kell mondjuk, hogy a kép egésze balra van tömörítve, minden ott sorjázik, miközben emiatt a tárgyak beállítása is esetleges és ritmikailag is egysíkú. Ezt a leckét szeretnénk ha megismételnéd ugyanezekkel a tárgyakkal, egyrészt eldöntve, hogy barátsági szempontból közelítesz hozzá, vagy csendélet szempontból, másrészt a fények, tónusok és kompozíció részét is helyretéve - nagyon szeretjük az alapötleted, de mivel ismétlésre kérünk, így majd azt a képet fogjuk értékelni és disznózni, ami elkészül. (szőke)

Szivárvány
Ólomüveg

Szeretjük, persze, főleg Tandori Dezső lenne boldog a sok madárral, ez a kép is rendben van, de most már arra kérünk, hogy a madaraktól szakadjunk el. (szöke)
értékelés:

Szikrák
Kedd hajnalban

A nagy szovjet rónaság című képet látjuk, egy nagyon szép fotót, de igazából nem igaz, mert nem az orosz festészethez tartozik, hanem inkább az akvarell kategóriájához. Nagy viták zajlanak az Estiskolán arról, hogy a fotó a valóságot tükrözze-e vagy sem, egyre több képnél azt látom, hogy szükség lesz arról beszélni majd egy együttlét keretében, hogy az általatok készített fotók mennyiben kapcsolódnak a nagy elődhöz, a festészethez, vagy a grafikához. Még ha ösztönösen is, folyamatosan vannak merítések a festészetből, hogy ez jelen esetben tudatos-e, azt nem tudom, de nagyon jó irány, és ennek az előképe az akvarell. (szőke)
értékelés:

Márti ágya
Miután kikeltem.




Márti ágya
Miután kikeltem, és egy csomó minden, ami azelőtt történt.

Mártinál többször fölvetődik, hogy van egy történeti elgondolás, mese, és még akkor is érezhető a történetiség, ha a kép aláírása tömör, mert a képi utalások beszédesek. Mindkét kép értelmezhető külön, beszédes, a felső kép sokkal koncentráltabb, az alapvetően fotószerű, ott van egy könyv is, a féldrágakövek csehszlovák listája, vagy hogyan tarotozzunk kövekkel maori szemlélettel, vagy valami hasonló karácsonyról ott maradt füzet, de folthatásában nagyon fontos ez a személyes információ. A fölső kép azért is koncentráltabb, mert itt az ember jelenléte és hiánya együttes üzenet a képen, a két párna kapcsolata, a gyűrődések, a fölhajtott paplan, mind az ember nélküli, de mégis arra utaló történetszerű ábrázolását mutatja. A másik kép sokkal dokumentumszerűbb, egy lakás enteriőrje a maga kaotikus életszerű történetével, ami azt üzeni, hogy mi itt élünk, ez a privát terünk, nem véletlen, hogy ez a házi feladat feladódott, pontosan azért, hogy az estiskolán lévő személyes jelenlétünk, személyes vállalásunk, a nevünk és arcunk megmutatása és a személyes kapcsolódásaink még erősebben manifesztálódjanak, ezzel segítve egymást a megszólalásban és a kommunikációban. Úgy gondolom, hogy mivel a két kép együtt érkezett és következtethetünk a szivacs színének és párnák színvilágából, hogy ugyanazt az ágyat látjuk, ez is mind azt erősíti, hogy történetekben gondolkodik Márti, és ha a történetiségben próbálunk továbbhaladni, akkor mindig felvetődik a kérdés, hogy a klasszikus egymásra építkező alapszint, bevezetés, tárgyalás, befejezés, ez megvalósul-e egy ilyen üzenetben. Anélkül, hogy bele szeretnék szólni a sorozatba, a személyes sejtésem az, hogy ha egy ilyen sort látunk és látjuk az emberi teret, hogy épp most mentek el, ez az én életterem, akkor mind az, amitől ez a személyes élettér drámai és kitárulkozó, mégiscsak szemérmes, mert az ember nem jelenik meg. Ha én készíteném ezt a sorozatot, akkor azt mondanám, hogy kezdünk egy közelivel, majd egy tágabbal, és esetlegesen a harmadik kép a paplanok tárgyak nélkül maga az emberi test abban a kitekeredett pozícióban, amire következtetni lehet ebből a takaróból és lepedőből. Miért nehéz ilyen javaslatot tenni? Mert ez az emberi test lehet a valós, fiatal, a szerethető, a férfi, a nő, érzelmes, kisgyermek és az anya, a gyermek és gyermek, az öreg, elmúlásra készülő ember, tehát nem tisztem egy harmadik képet javasolni, csak azt szeretném érzékeltetni, hogy a két kép viszonylatában most egy nagyon jó irányt érzek, egy jó üzenet-magot, aminek nincs lezárása. A variációk, amiket mondtam, miért az emberi testre vonatkoztak? Azért, mert az a folyamat, hogy egy közelebbi majd egy tágabb tér megjelenik és az emberi test jelenlétének hiányából építkezik ez a belakott környezet, annak egy erős következő lépcsője valószínűleg maga az emberi test lehetne, vagy a teljesen üres szoba - elköltöztünk. Azt nagyon szeretném megköszönni, hogy nem egy berendezett műtermi helyzetet, hanem a saját privát történetet kaptuk, ezt ugyanabba a bátorság kategóriába sorolnám, amit a pedellusnál az álom animációjában láttunk. Ha a harmadik kép is elkészül, az is egy disznó. (szőke)
értékelés:

Dimenziók
A kezdetektől itt az estiskolán, s csak most küldök be házi feladatot? Szégyen, tudom, de azt mondják az okosok, hogy jobb később, mint soha! :-)

Nagyon szeretjük ezt a képet, három disznó, jó a kapcsolódás, talán az égi jel, a gyermeki kéz, ami húzza apa lábát ott kéne vagy vágni még, vagy valamit kitalálni, hogy ne legyen ilyen csonkolt. Technikailag kell arról beszélni, hogy a képnél, amikor elmentetek egy file-t, akkor ne tömörítsétek le ennyire, mert így a tónusátmenetek között látható ugrás lesz. Ez adódhat abból is, ha a hátteret úgymond elmossátok, mert az az effekt ha nem finoman használjátok, szintén ilyen tónusátmenet hibát okoz. Ezért most nem vonunk le malacot, de ellenőrizzétek a képeket, hogy ilyen hibák ne legyenek. (szőke)
értékelés:

Délelőtt
Mi történik az udvaron?

Színvilágában kellene emelni valamit - élességben jó, kompozícióban jó, bár jó lett volna, ha a veréb feneke is látszik - ugyanis ez a színvilág nem emeli ki a verébnek a jelenlétét. (szőke)
értékelés:

Tigris, tigris...
Verusnak.

Gyönyörű macskafejet látunk, nagyon szépek ezek a visszatartott színek, Gábor nagyon érti és érzi ezt a megoldást (félve mondjuk, hogy ezekbe a képészeti megfejtésekbe könnyen benne felejtheti magát az ember, ha sokáig használja), nagyon jók a tárgyak, anyagszerűek és érzékletesek, de mindennek ellenére nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ha szeretjük ezt a tigrist, és ő ilyen félprofilból pihen a fészer tetején, akkor a macskához a háta, a teste is hozzá tartozik, most ez a forma, ez az ív és ez a térbeli kiterjedés van elvágva. Ha a macska jobban szemből nézne ránk, akkor az egy más helyzet lenne, mert akkor akár életlenséggel, akár a háttérbe mosódással elhagyható lenne a valós ábrázolásnak ez a szigorúan vett alkalmazása, de jelen esetben ez a ritmus megtörik a vágás miatt. Ettől nem három disznó. (szőke)
értékelés:

Stég
Ez egy régi balatoni képem. Lacinak ajánlom, hátha kedvet kap a kevésbé szűk kompozíciókhoz is.

Nagyon jól használja az alkotó a lazúrt, a szürkék árnyalatait, szépek az arányok, jól érződik ezzel az óriási térrel a természethez kapcsolódó emberi figura parányisága, jól van elhelyezve a kép kompozícióban is. Három disznó lenne, ha nem szorgalmi lenne. :) (szőke)
értékelés:

A kamerán át...
...mindig minden más. Lehet, hogy a fénykép nem a való világ letükröződése?

Ezzel a képpel nem tudunk mit kezdeni, nem tudunk rá reagálni. (szőke-hegyi)

Labdázol velem?

Ezen a képen tulajdonképpen tárgyfotót látunk, egy bábut és egy labdát egy bábszínházi helyzetben, mintha egy légüres térbe helyeződne a baba és a labda, miközben a baba a varrott szájával mosolyogni próbál, mégis van ebben valami ridegség, legfőképp a fekete és szürkék játékában. A labda is olyan, minha egy furcsa bolygó lenne és a baba ebben a térben repülne. Ez azért történik, mert a háttér homogenitása miatt a tér nem érzékelhető. Amennyiben ez a lebegés szándékolt, akkor a kép elérte ezt a célt, de bár fucsa mód minden rendben van, mégis a kép nem tud megnyugodni, mert a figurák nem ülnek. Talán ha a címet is megnézzük, akkor azt mondom, hogy mindenre lehet gondolni, csak arra nem, hogy ez a labda nekem van lökve, hogy én visszadobjam. Ahogy Feri képéné is, itt sem érzem eldöntve, hogy ez a kép vidám akar lenni, vagy drámai, miközben az alkotás pontos. Ezért fontos, hogy mielőtt képbe öntjük a feladatot, tisztázzuk a gondolatainkat. (szőke)
értékelés:

Piacon

Ez egy pontatlan kép. Ki a Gyula barátja, a káposzta, vagy a reklámnapernyő, vagy a fiú? A fiú nem emelődik ki, mert a háttér éles és nem az alak, viszont a háttér dús elemkészlete nem teszi lehetővé azt, hogy itt ezt a fordított élességi játékot értelmezhessük. Ha a háttér nyugodt lenne, egyszerű, akkor igen, úgy függetlenedhetne a forma és az elrendezés, akkor azzal, hogy életlenné tettük a kép igazi témáját, létrejönne egy térjáték, állandó előre-hátra mozgásra kényszerítve a nézőt. Ez most nem történik meg. (szőke)

Hol a probléma?
Már kiszőrösödött az ég is, de én még mindig nem látom, hogy mi rögzíti a fényt...

A formai megoldásokkal egyetértünk, a kör forma és a torzítások is egy humoros helyzetet mutatnak, ami felszabadító hatású lehet, de a gesztus, ami az arcon megjelenik, az nem ehhez a formához illő gesztus. Van egy olyan érzésünk, hogy ez a nagyító lencsén keresztül mutatott arc önmagában is felnagyítja az arcon lévő gesztusokat. Ha ezt egy 1968-as cseh ironikus filmben látnánk, akkor ezek a figura játékok helyére kerülnének. Most pedig inkább az van felnagyítva, hogy van egy tanácstalanság és elutasítás az arcon. Mivel ezt a képet látjuk, így azt feltételezzük, hogy az alkotónak ez is volt az üzenettel a célja, hogy ezt az elutasítást vagy flegma nézést közvetítse felénk. (szőke)
értékelés: