Út

A kép láttán Hegyi és Szőke egy talán elsőre extrémnek tűnő asszociációrál beszélt, mielőtt az értékelésbe fogtak volna, mégpedig a születésről, a szülőcsatornáról. Miért? Ez az embrió meg is jelenik ebben a csatornában. Azt nem lehet eldönteni, hogy éppen a megszületés felé megy, mert éppen a fény ennek a folyosónak a végén van, vagy éppen felénk vissza az álmok birodalmába, de mindenesetre nagyon költői és furcsa ez a kép. Látszólag egyszerű képről van szó, de a falakon lévő ablakok, és egyéb apró utalások mégis egy összetett formai megoldást mutatnak. Ha ez tavaly kerül fel, akár három disznó is lehetne, de ugye idén már a szorgalmira csak egy disznót adhatunk maximum. (szőke)
értékelés:

Adj Uram valamit a kezembe!
A kéz témát Michalangelo már "lelőtte" a Sixtus-kápolnában előttem. De azért remélem, én sem hiába nyújtom ki kezem...

Egy testrészletet látunk, ahol olyan közeli képről kell beszélnünk, ahol szinte milliméterek is számítanak az élességgel kapcsolatban és egyértelműen a négy ujj egymáshoz való viszonya, egy tengelyen való elhelyezkedése okozza, hogy végig ezeken van az élesség. Bár azt tudjuk, hogy egy emberi kéz sok mindent, inakat, ízületeket, tenyérpárnákat, vonalakat is tartalmaz, mégis a kép erre a négy ujjra utal, annyira, hogy a többi szakasz életlensége miatt ezek elkezdenek önálló életet élni. Négy testvér, imádkozó figura lenne, ami különválik a tenyértől. Mivel ilyen közel van a kamerához és az élesség így lett meghatározva, le is válnak a képről, a tenyér meg hajóformára vált, amiben ezek a kis emberek ülnek. Érdemes lett volna a kép alján befejezni a formákat, hogy az ujjak rájuk jellemző formái, elhajlásai is értékelhetőek legyenek. A leirat szövegből azt sejtjük, hogy a kép filozófiája több szeretne lenni, mint ami, mert az ilyen képet egyszerűbben fogalmazva stúdium képnek hívjuk. Amennyiben ez egy mozgás anatómia vagy kéz megfigyelésre elkészített kép lenne, úgy azt mondanám, ha abból indulunk ki, hogy bizonyos nézetekben a fotó a valóság leképezése, akkor viszont a kéz állapotai, a tenyérpárnák, a kéz alsó gyöke együttesen kellene értelmezhetőek legyenek, most ezek foltjaiban különválnak. Talán ez azért is lehet, mert a stúdium fogalmát nem ismerjük eléggé. A stúdiumrajz is lehet ugyanolyan fontos és szakrális dolog, mint egy filozófiai témával foglalkozó kép, de azt kell tudni felvállalni, hogy azt mondjuk, hogy egy parányi ötlet is, egy tenyér leképezése is lehet csúnyán mondva világbajnokság. Ez most nem volt pontosítva, így a kép alsó harmada értelmezhetetlenné lett, nem érezni a tenyér perspektíváját sem. Ami a gesztust illeti, ha mégis megpróbáljuk kihámozni a képből ennek az üzenetét, akkor a Sixtus kápolna ábrázolásának említése és a kép címe furcsa ellentmondásba kerül, hisz filozófiailag nagyon nem mindegy, hogy valaki értünk nyújtja a kezét, vagy mi várunk arra a kéznyújtásra, arról nem is beszélve, hogy a felfelé tartott tenyér a befelé hajló ujjakkal sokkal inkább utal arra, hogy ne egy másik kéz nyúljon felé, hanem a tenyérbe valami tárgy belekerüljön. (szőke)
értékelés:

Lecsúszott glória
Amikor még fiatal az ember, úgy érzi övé a világmegváltás glóriája, de az idő múlásával a glória egyre lejjebb csúszik és szép lassan ráébred, bármerre fordul, bármerre mozdul, csak megsérti magát.:)

A képet elsősorban nem az eddig megszokott képzőművészeti oldalról szeretném értelmezni, hanem a szemléletével kapcsolatban szeretnék feltenni kérdéseket. Az én számomra olyan stílusjátékot látunk itt, amit az aláírt szövegi környezet is megerősít egyfajta patetikus és bűntudati helyzettel, mert a kép van annyira realisztikus, hogy jól érzékelhető a kerítésfonat, amit általában telekhatároknál szoktak elhelyezni és amin ezek az éles drótok azért vannak beleépítve a drótfonatba, hogy mindenképpen valamiféle sérülést okozzon annak, aki át akar ezen a fonaton lépni. Ebből kiindulva azt gondolom, hogy ez a drót jelzi, hogy a modell és a drót kapcsolatában félelem van, úristen, csak az arcát meg ne sebezze ez a drót fonat. A haj és a drót találkozásától ez a furcsa spirál halad lefelé és az orrlukakba is belevágódik, de mégis valamiért akár akarattal, akár a helyzetből adódóan van valami ironikus, kiszolgáltatott, de mégiscsak esendő humor a képben, amit nem tudok eldönteni, hogy szándékolt vagy sem, és azért nem, mert határmezsgyén mozog egy drámai kiáltás és egy érettebb önirónia között. Nem tisztem eldönteni, hogy a kép eredetileg ezzel a drámai felhanggal készült-e, vagy az öniróniával. Ha a második verziót veszem alapul, hisz az alkotó eddigi munkáiból egyértelmű, hogy a Feriben rengeteg keserédes humor lakozik, akkor az a feltételezésem, hogy talán hihető, hogy ezen a képen is megjelenik az önirónia. Miért vagyok ezzel az egésszel elbizonytalanodva, hogy eldöntsem, hogy ez egy drámai kiáltás, amire a feketék és a képalkotó elemek utalnak, vagy emelett van örirónia is. Azért tudom ezt nehezen eldönteni, mert úgy gondolom, hogy maga a kép alkotás közben az alkotó sem volt kellően radikális ennek eldöntésében és a kettő között hezitál a kép most, hogy egy fájdalmas attitűdöt, vagy önironikus kiáltást lássunk. Az iróniára a drót arcon való elhelyezése, az az eltartás utal, ami a valóságban igenis ügyel arra, hogy távolság legyen az arc és a drót között, de nehezen eldönthető, hogy ez véletlenszerű, vagy pedig tudatos. Azért tartom fontosnak, hogy erre többször is visszatérjek, mert külső szemlélőként most ez nem eldönthető. Ha a kép nem tartalmaz öniróniát, akkor a kép önmagában válik sebezhetővé, hogy az alkotó nem helyezkedett bele az általa kitalált helyzetbe, ha viszont szándék volt, akkor az arányai nem elég erősek. Mindemellett a pedellus mondja, hogy kompozíciós bajok is vannak, mert ha például a drót kifutni készül a képből, mintegy láncra kötve a modellt, akkor ezt igenis ábrázolni kell, és akkor épp az ellenkező oldalon kéne lennie a szereplőnek, hogy ez a drótvonal érzékelhető legyen, másrészt pedig a fej elhelyezése hasonlóan a Tisza Sanyiról készített portréhoz a nyaknál túl szűkre van véve. (szőke)
értékelés:

Munka közben

Egy plein air tájképet, egy őszi hangulatot látunk két ülő figurával, természetfotósokkal. A tőlünk távolabbi részen a fűben egy alakot és hozzánk közelebb egy másik alakot. Mivel a kompozícióban a két figura méreteiből arra gondolhatunk, hogy egyfajta perspektívára utaló kompozíciós rendet próbál kialakítani az alkotó, mégis valami miatt ez nem hangsúlyozódik igazán. Megkockáztatom, hogyha a két figura tekintetében behúznánk ezeket a perspektíva vonalakat, akkor valahogy arra felé utalna, ahová ők néznek és valami élőlényt, madarat fotóznak, mégis azt kell mondjam, hogy annyi minden más is látszódik a képen, hogy ez a térbeli irányultság nem tud letisztultan jelentkezni a képen. A mezei füvek virágai, a füvek megosztják a figyelmet, miközben az ártéri növényzetet is látjuk, de azt nem, hogy ők hova tekintenek. Tehát a vágy titokzatos tárgya nem látszik a képen és mivel ez nem lett pontosan elmondva, így a festői zöldes hangulatok, ritmusok igazából nem pontosítják, hanem szétbillegtetik a kép ritmikáját, ugyanakkor a két figura elhelyezése, jelenléte nem olyan erős, hogy rendbetegye ezt a helyzetet. Az érezhető, hogy a kép jó szándékkal készült, és jó információt tartalmaz, de nem elég sűrített a gondolati üzenet. (szőke)
értékelés:

A valóságon is túl...
A minket körülvevő világ elrohan mellettünk, de az igazi baráttal sem az öröm, sem a boldogság nem szalad tova.

Hogy technikailag miképp oldottad meg, dupla expozícióval, vakuval vagy photoshoppal, az mindegy, de a képhez tartozó írást is elolvassuk, ahol a fő hangsúly az igazi barát, és ha a hozzászólásokat is megnézzük, amiből kiderül, hogy az alkotó a valóságot próbálja ábrázolni, akkor ez arra utal, hogy a valódi barát, mint információ nem elsősorban a festői folthatások, az absztrakt formák által jelenítődik meg, hanem a valódi mosolygó női alak, arc és az ehhez kapcsolódó nagyon erőteljes fő fényforrás segítségével. Ez a fő fényforrás most a horgolt pulóver alkar részén jelentkezik, és azt látjuk, hogy emellett a képet egy elmosott barnás tónus fedi, ehhez képest a kép alsó felületén igenis reális fehér folt van. Mit akarok ezzel mondani? A kép ritmizálásában a fő üzenet, a barát, a társ és a szerethető ember egy biztonságos pillanatban, ebben súlypontozva az arc üzenetei kevésbé jelennek meg, a kardigán sokkal fontosabbnak van mutatva, mintha ez utalni akarna arra, hogy a fontos információk nem a képen keresendők. Ha a kép egészének üzenetét keressük, akkor fontos lenne érzelmileg még többet kapcsolódni a modellhez, mert most a fényviszonyok és a szín ritmizálások máshová kapcsolják a képet. (szőke)
értékelés:

X

Álló formátumú képen egy épületbelsőt látunk és látjuk az eget és ezek a különböző felvonó vagy lépcső formák uralják a képet, de ha egy picit hunyorítunk, akkor azt látjuk, hogy rombusz formában a háttér, az ég ilyen dróthálókkal ritmizáltatja a függőleges elrendezést, sőt, a két szélén is ilyen félbevágott rombuszokat látunk, tehát az elsődleges megközelítés egy ritmikai játék, egy kubista gondolatrendszerhez közelítő próbálkozás. De ebbe a képletbe nagyon bezavar a jobb oldali függőleges oldalon a tartóoszlop, vagy szennyvíz levezető vagy csuda tudja mi, és a bal fölső sarokban valami kör alakú építmény darab. Ezek színükben, mivel sokkal határozottabbak és sötétebbek a többinél, nyomják, uralják, törik a kép belső ritmusát, ez a fölső félör forma kifejezetten billenti a képet, uralkodik rajta, ezáltal a rombusz formák ritmikai játéka gyöngül. Valószínűleg a megoldás az lenne, hogy olyan kompozíciót keress, ami ezt a kubista szemléletet még tisztábban képes megjeleníteni. Az út és a szándék nagyon jó. (szőke)
értékelés:

pók
(Javítása az előzőnek.)

Elfogadjuk az előző javításaként, így jár rá a plusz egy disznó, ami ott elmaradt. (szőke)
értékelés:

Gésa

Annyi megjegyzésünk lenne, hogy esetleg a kulccsont alatt, ahol ez a nyaklánc vagy talizmán van és a kosztüm nyakkivágása befejeződik, ahogy a homlok fölötti hajkorona is szépen íveli az arcot - Hegyi mondja, hogy ha gésa, akár lehetne jobban nyitva is a ruha, és ha azt vesszük, hogy ez egy kihívó póz, és a cím is utal erre, akkor ebben is lehet igazság. Egy pici ugrás a japán hangulatból a századelő, az art nouveau, a szecesszió, a jugendstil, és ha ezeket a stílusjegyeit keressük, ahol az ornamentika és a formák hajlása és játékossága a meghatározó, akkor ebből az látszik, hogy szép a kép felső és középső harmada, de az alsó harmad nincs befejezve. Szép a nyak és a járomcsont, a sötétek játéka. A hajgumin vitatkoztunk, kis kígyó az, Szőkének nincs baja vele, Hegyinek van. Szőke a főnök most, így három disznó, mert nem hajlandó elfogadni, hogy kettő. (szőke)
értékelés:

Ablak

A kép oldalsó határait érezzük picit esetlegesnek, hogy mi miért maradt a kompozícióban. (András még a képen szereplő lány orráról, melleiről is mesélt, de ezt inkább most nem mondjuk el. :) (hegyi-szőke)
értékelés:

Harmónia - Bratislava

A négy fekete folt, amiből három az ablak és egy a 6725-ös utcaszámú ajtó jobban elhúzza folthatásában balra, mint a két darab bídermeyerbarokkrokokkó ajtóvilágítási lámpa jobbra, ezért javaslatunk az, hogy ha van még két ablak balra, arra bővítenénk az épületet, mert így dőlünk balra. Ha nem a szimmetriára törekszel, akkor az eresz alja és a lábazatcsík látványát perspektivikusan elvinni. (szőke)
értékelés:

Tánc

Egy picit tényleg lehetne több bal oldalon és alul is, egy picit, de tényleg csak egy picit, szeretjük amúgy! A többieknek: az a jó ebben a kompozícióban, hogy a néző, a szemünk szabadon fut a kép keretén belül, és vissza-visszatér a lovakhoz, majd megint elszabadul, visszatér és ez a tánc, a néző tánca dinamikus, ez működik, mert bár a két ló statikus, hisz fotóról van szó, de mégis érezzük a mozgásuk lehetséges irányát, erejét. (szőke)
értékelés:

Márti játszik
Játszom:)

Márti jó, hogy sokat exponált és ott fogja a saját fejét, és mindezt kiszámolni, az cudar dolog lehetett. Ha a bal lábad bal oldalon jobban a képbe kerül, kevésbé marad üres terület. (szőke)
értékelés:

Vágy

Az a baj, hogy sok anyag, amivel küzdünk, hogy hogyan lehetne leelemezni, és ennél a képnél ugrott ez be, hogy verbálisan közelítitek meg a feladatokat. Nagyon koncentrálsz arra, hogy a vágykeltő képződmény a kezedbe legyen, de elveszik az egésznek a vizuális élménye, azon kívül, hogy Gábort látom, aki arra gondol, hogy az almának pirosnak kellene lennie, vagy nem tudom, mire, de alapvetően ennek a képnek ilyen elmondhatós üzenete van és nem a képisége az, ami működteti. Márpedig nekünk itt ezeken a helyzeteken nekünk vizualitással kellene foglalkoznunk. Ezek verbális keresgélések, érted? Értitek vajon, amit mondani akarunk? (szőke)
értékelés:

Anubis
Anubis azon emberek szívét méri, akiknek a halotti bíróság előtt tetteikről kell számot adni. Itt kiderül, hogy a halott igaz ember-e vagy nem. Ha igaz, akkor Anubis az elhunytat egy boldog világba vezeti át...

Kedves Laci, nekem is van Anubisom otthon és én azt mondanám, hogy mivel ő egy mágikus lény, nem nagyon piszkálgatnám a szoknyáját, lábát, merthogy nem csak egyszerűen egy kutya ő, hanem az egész szobor forma együttesen működik arányaiban. Nagyon szépek a fények, de nem értem megint, hogy miért van egy figurának, ami egészében hordoz üzenetet, miért van elvágva az alsó fele. Ha nem a tárgy üzenetét vizsgáljuk, hanem elvonatkoztatunk ettől, bár a cím és a magyarázat is ez ellen dolgozik, akkor is a feketék és világosak, a fények és árnyékok ritmikája miatt rossz, hogy metszve van a tárgy alsó fele. Lehetne egész szűkre is venni azzal, hogy a fej alatt a vállnál metszed, de akkor meg annyira absztakt lenne, hogy az már nem utalna Anubisra. Ez nincs most eldöntve, hogy egy absztrakt sziluettel vagy a tárgy valós, meghatározott jelentésével akarsz dolgozni. Most ettől a valós helyzettől nem tudunk elvonatkoztatni. (szőke)
értékelés:

Rózsák
Szépség, nyugalom, mulandóság

Megadjuk a három disznót, de ha a kamerát picit mozdítod, akkor a rózsák és az árnyékuk nem ér össze, mert az, ahol most összeérnek, az nagyon zavaros. Ha élesebb lehetne az árnyék, akkor még azt is meg lehetne próbálni, hogy a fő tárgyakról az élességet elviszed az árnyékra, mintegy a hangsúlyt áthelyezve ezzel. (szőke)
értékelés: