Nagyon örülünk, hogy mozgóképet kaptunk. Ebben a filmben vannak vágások, az egyik kérdésem az, hogy látom az indulását a filmnek, nagyon izgalmas, szépen látszik a ló és lovas kapcsolata, de mivel a lovacska megugrik, amikor a hasa alját éri a víz, így magát a fürdetést nem láthatjuk, de így is izgalmas a film középső szakasza, és azt érzem, hogy a filmnek nincs vége. A lovas és a ló kijön a partra, nincs befejezés. A másik gondom, hogy ez egy szeretetteli film, ha nem is vidám, de örömteli, és így nem értem, miért van zenében erre ráhúzva egy keresztény, szakrális, de minden tekintetben fájdalomtól teli, még akár azt is megkockáztatom, melankólikus zene. Nem értem a zene és a kép viszonyát, annál is inkább, mert itt nincsenek eredeti hangok, tehát a némafilm fölötti hang fontosabb ritmust kap, mint amit gondolnánk és a kapcsolódást nem értem. Azt már ki se merem mondani, hogy milyen asszociációkat indít el. Mit fájlalok? A nyár elmúlását, vagy történt valami, amit soha nem tudunk meg ebből a filmből? Nem érzem adekvátnak a zenét. Tehát örülünk a filmnek, de a két probléma miatt ez egy disznó. (szőke) értékelés:

Mennyország
avagy az égiek lassú mozgásai.

Ez a kép az én számomra három disznó lenne abban az esetben, ha a kis porcelán baba, amely nagyon fontos része a képnek, az ő koponyája és vállai nem lennének metszve és ugyanúgy, ha a vánkos a plüss nyusziknak, vagy kik laknak ott. Miért? Mert nagyon fontos résztvevője ennek a képnek, a meseiségnek, a szürrelaizmusának, az álomszerűségének. Ha lehet javítani, akkor azt kérném, hogy ez a kis dolog legyen javítva kompozícióban. (szőke)
értékelés:

Az én napom
Ez az első leckém. Több változatot készítettem de nekem ez tetszett a legjobban.

Egy nagyon jó, és a fotózás megismerésében sokat használt képi elemet látunk, amit úgy tudnék a többiek számára egyszerűbben megfogalmazni, hogy egy ellenfényes - hiszen a nap aranyló fénypászmái átvilágítják a kezet - képet látunk. Amitől nem teljesen sziluettes a látvány, az az, hogy valamilyen képen kívüli, kamera mögötti felület reflexhatást ér el és ezért részleteket is fel tudunk fedezni a kézen. Ami viszont a kompozíció kapcsán egy szubjektív megjegyzés, hogy az nagyon jó, hogy a két ujj között látjuk ezt a házat, mintegy kiszakítva a látványvilágból, én azt mondanám, hogy a két gyűrű, a két ékszer, ahol a nap átragyog, erre a gyűrűre kellett volna az élességet állítani és valami trükkel, kis tükörrel vagy más lkis eszközzel megcsillantatni a két gyűrűt. Mert most a kép középpontja a gyűrűk az ujjakon, erre mutat a nap is, mert ott tud átbújni picit. Alapvetően tehát jónak tartjuk a munkát, de ilyenkor, amikor tudja az ember, hogy mi az a helyzet, amit rögzíteni akar, márpedig itt a fotózás előtt tudhatta az alkotó, hogy ezt a kezet fogja fényképezni, ráadásul erre utal a kép címe is, akkor itt most a gyűrűknek is erősebb szerepet kellene adni. Mert ettől a gyűrűktől sajátságos és személyes a kép. (szőke)
értékelés:

második lecke-önarckép

Nagyon érdekes vegyítés Maigret felügyelő és Miss Marple találkozása az Utasellátóban és valószínű az újságnak is szerepe van a képen, ugye Laci, de talán ha a kamera szöge mozdulna balra-jobbra, lehetne olyan állapotot találni, ahol a két szereplő nem mosódik így egybe. Várjuk ennek a leckének az ismétlését abból a szempontból is, hogy hát, ugye ez a portré, és Laci meg még egy kicsit bújkál - gyere elő, Laci! (szőke)
értékelés:

csendélet

Hát, Mártival el vagyok keseredve, egyre jobban, mert ez nem állapot, hogy a Márti beküldi a képeket és azt kell mondani a Márti dolgaira, hogy a Márti képe jó. Mivel itt ül mellettem a Zsolt, hogy kezdjen el vitatkozni velem - Nem tudok, sajnos, mondja Zsolt - mert alapvetően én ezt - Nem tudok, nem tudok, mondja Zsolt - én ezt a képet, szóval ebből elegem van. Szóval hogy Márti beküld egy képet és nem lehet... nem lehet normálisan, egy... egy... egy... szóval hogy nem lehet kritizálni, ezt kikérem magamnak, tehát kérem a Zsoltot, hogy ha ez így megy tovább, akkor egyrészt azt feltételezem, hogy a Zsolt súg a Mártinak, vagy én nem tudom, hogy itt mi van, nem erről volt szó, hogy minden képe jó, tehát három citromdisznó. (szőke)
értékelés:

Nyolcadik lecke

Kedves Erika, nagyon szépen köszönjük ezt a képet. Valójában több probléma van ezzel a fotóval, csak felsorolásképpen: a vízben lévő ágak rendetlensége, a függőlegesek dőlése, a szikla tömegek aránytalansága, az eldöntetlenük szereplő bekukucskáló hölgy a képtetőn, ezért erről részletesen nem tudunk elemzést adni. (szőke)

Úton
Az előző visszapillantós képet próbáltam másképpen megközelíteni, a tanácsokat szem előtt tartva.

Nyilván nehéz nagy sebességnél jól komponálni, könnyen dumálok itt egy álló kocsiban ülve (forgatási szünetben néztük a képeket a laptopon - ped.), de a tükör gumivédő részével bajaim vannak. Ez egy. Kettő, hogy ha alapvetően elfelejtem, hogy ez mondjuk egy Barkas tükre, és engem nem érdekelne, hogy kiderüljön a turpisság, hogy ez egy autótükör, akkor ez a kép két dologról szól, és ebbe az autó jelenléte belepiszkít. A rohanó táj és a perspektivikusan behúzódó táj azonossága és ellentéte a kép valódi üzenete. A tükör egy varázstükör, ami egy másik világba vezet el. Ez nagyon jó. És egy ötlet, de nem kell elfogadni, hogy ha már ezzel az izgalmas játékkal foglalkozol, akkor valahol talán a tükröződésben megjelenhetne egy stoppoló, vagy egy hölgy, akiket sokat szoktunk látni a Dél-Alföldön, nagy utakon, ahol fáradt kamionosokkal kedvesen beszélgetnek és megnyugtatják őket, tehát valami eseménynek kellene történni, hogy a valóság és a tükör kettős játéka kifejeződjön. Az autó jelenléte ezt most gyöngíti. Próbálkozz egy vágással és esetleg több képet készítve azzal, hogy hátha el tudsz kapni egy ilyen hölgyet is akár a képeden. (szőke)
értékelés:

Önkép
Készen állok az indulásra... lesz ami lesz:)

Kedves Laci, üdvözlünk a suliban. Nagyon örülünk a képednek, bennem azért mégicsak fölvetődik hogy a maga natúrájában ott van az a varázskéz, az önkéz, az alkotó keze, amely védőn átöleli ezt a klasszikus fényképezőgépet, és ezen a kézen ott van egy karperec, ami erősíti a térbeliséget, mégis a kép középső szakaszában, ahol véleményem szerint fontos dolgok vannak, ott valahol káosz van a sötéteknél. Nem azért, mert el kéne különülnie a dolgoknak, hanem így ez a rész jobban síkra redukálódik, mint például a test boltozatai, amit a karperec is megerősít - ezt jól láttad meg. Miközben a bőr redőiből is sejteni lehet részletet, itt az alsó szakaszban eltűnik a tér. Ez azért érdekes, mert nincs eldöntve, hogy a sík ritmikájával foglalkozom, vagy a tér és perspektíva játékát figyelem. A kéz előrenyúlása egy klasszikus perspektíva játék, ezt a sötétek nem segítik elő. Itt az első részben akár lehetett volna valami extrém közeli dolgot elhelyezni, akár életlenül is, hogy a teret megmutasd. Tehát kérdés, hogy a tónusok formák, vagy a tér játéka a fontos. (szőke)
értékelés:

Éva light
Ez egy asszociációs játék akar lenni (és én értem!) :)

Bár a kép stílusában nem azonos Tóth Menyhért munkával, de mégis a színek ritmusvilágában van valami ilyen, ami az expresszitáshoz és absztrakthoz tartozik. Azt szeretném mondani, hogy ha figyelembe vesszük a kép címét, Évát, mint női princípiumot, és hozzá kapcsolom a fényt, mint kezdetet, és ehhez kapcsolok egy absztrakt formát, ami egy világos barnás tónusból egy testszínű hatást is mutat, akkor ez a forma utalás is egyben itt a háttér sötétedő zöldjeivel, ami lehet egy felület, és ezen keresztül megjelenik egy maszk forma. Ez a fény itt kollázsszerűen jelentkezik, mint egy napkorong. Ebből asszociációs szinten egész messzire el lehet jutni, értse aki érti, az, hogy milyen testrészt látunk, azért lényegtelen, mert a foltok arányrendszere és kapcsolódásai fontosabbak. A filozófiája helyén van a képnek, de foltjaiban vágott, törött a kép fölső zárása, mert ezek az ívek megkívánnák, hogy teljességükben legyenek jelen. Az alsó zöld háromszög és a rózsaszínek azt kívánnák, hoyg ez a kép nagyobb keretezettségű legyen, mert így a V alak fölső zárása el van vágva. Vagy a napkorongnál kéne vágni, vagy fölfelé tágítani kellene a kép keretét. Ez a munka is fontos irányt jelez és foglalkozni kellene vele tovább Mártinak. Nagyon finom az életlenség a háttéren, festői, de anyagidegen a napkorongocska, mert az mintha a Szabó Ervin könyvtár elszámolási pecsétje lenne odanyomva, amire rá van írva, hogy átvéve. Miközben van egy lebegés, ez a túl határozott szélű kör visszaránt, idegenül hat. (szőke)
értékelés:

Napóra
Balázs javaslata alapján, javítás az előző képen.

Rendhagyóak leszünk. Kedves Többiek, akik végülis megismételtettétek Mártival ezt a leckét: Ti is adhattok a saját raktáratokból disznót a Mártinak, ha már dolgoztatjátok, mivel alapvetően Márti egy folyamatban van benne, és ez az előző képhez képest kompozíciójában, átgondoltságában erősödött, amivel dolgozik, így ez három disznó. Az nagyon helyes, hogy beszélgettek a képekről, egymás munkáiról, hiszen többek között erre is jött létre az oldal, de figyeljünk arra, hogy még véletlenül se vigyük be egymást az erdőbe, ha tanácsolunk valamit, az alkotó egész útját figyelembe kell venni ilyenkor. (szőke)
értékelés:

Én
Sötét szobában egy szál gyufával. Az ujjam pedig majdnem odaégett.

A képet én 3 disznósnak ítélem. Ez a játékrendszer is nagy múlttal rendelkezik az Estiskolán, és jó dolog ezzel kísérletezni, érdemes lenne még annyit kipróbálni, hogy az alkotó variációkat készít. Most a szem a fényt figyeli, ebből lehet a variáció, hogy belenéz a kamerába, ránk néz, vagy oldalt. Jó a beállítás, és az érdekes, hogy semmi más fényt, reflexet nem használ a készítő, csak a gyufa lángját, ami szinte szétrobbantja az ujjak körüli részleteket. Ugyanez a fény szórta be alsó megvilágításban az arcot is. Ezt azt a technikai kérdést veti föl, hogy az ujjak fénye, a kiégett fények és az arcok sötétje mennyire részletgazdagok, és hogy expozíciós idő növelésével lehetne-e, hogy picit több részlet legyen a tónusokban. De lehet akár a láng mozgatásával is kísérletezni, hogy az arc dramatikussága és expresszivitása is jelentkezzen, vagy akár rajzolni a fénnyel. Van aki ezt fényfestészetnek hívja. Jó dolgokat vet föl ez a kép, és azért három disznó, hogy Tibor elkezdjen kísérletezni. Jó az irány, érdemes folytatni. (szőke)
értékelés:

Merülés
Csak megirigyeltem krisztabeától a vasalót.

Keresztanyámnál Szentesen, a doktor Lakos Imre utca 19-es számú háznak a kertjében voltak nagyon szép rózsák, és ott volt nagy divat, hogy egyészt kertitörpéket, másrészt a piacon kapható szép fém gömböket helyeztek el. De Zsolt mondta, hogy ez egy leveses kanál. Nyilván egy kéz fogja ezt a kanalat, így annyi lenne a javaslatom, hogy ahol a korlát metszi az alsó szekciót, a gömb, és esetleg az ujjból is egy kicsi benne marad a képkereten belül, ilyesformán, ha a balról jobbra lefelé haladó korlátot és a gömb formát nézzük, akkor ez így majdnem középpontosan helyezkedne el, de ez most lemaradt a képről. Nagyon jó választásnak érzem, hogy ez a talán nyolcadik kerületi, belső gangos, múlt századi ház ég kilátása mint egy jin-yang jel egyik fele határozottan jelen van a gömb fölső szakaszában. Ezt egy három disznós képnek ítélném, ha az alkotó ezzel a dologgal tovább játszana, nem a disznóért, hanem az ötletért Dénesnek is érdemes lenne a tükröződésekkel játszani, tehát a disznók megvannak, de tessék tovább játszani. Egy technikai megjegyzés, hogy jó, hogy ilyen matt a kanál, de lehet, hogy meg kellett volna kicsit suvickolni. (szőke)
értékelés:

Legújabbkori lelet egy Neszebári ásatáson
Ez a kép is kifejezetten ide készült, de tudom, kéne készítenem majd olyan "Gyümölcsöstál az asztalon" típusút is.

A csendélethez türelem kell. Ha van módod rá, keresni kell azokat a fényviszonyokat, ami neked segít és nem ellened dolgozik. Nem biztos, hogy optimális helyet találtál ahonnan fényképeztél, és az árnyékok is beleesnek a gödörbe. Ha vársz, mivel a modell nem szalad el, állvánnyal egy későbbi időpontban érdekesebb színeket találtál volna, és lehet, hogy az árnyékok és izgalmasabban mutatnának. (szőke)
értékelés:

Péntek esti láz
"A mozgás" téma ismerős, sok ilyen képet próbáltam már csinálni.

Kedves Ákos, írod, hogy sok ilyet próbáltál már csinálni, és talán abban segíthetünk, hogy a további próbálkozásaidnál figyelj arra, hogy ne vakuzd telibe a modelleket. Ez nagyon keményre, durvára sikerült, a mozgó rész és a befagyasztott pár között olyan nagy a szakadék, hogy mint fotó, nem értékelhető a munka. Az ötlet azonban jó, de erre más megoldást kell keress, hogy megvalósítsd. Ha egy képen akarod megörökíteni a mozgalmas hátteret és a nyugalmas nézelődőket, akkor ezt csak úgy tudod megtenni, hogy bevonod a modelljeid is a játékba és instruálod őket, hosszabb expozíciónál kéred, hogy maradjanak mozdulatlanok. (szőke)
értékelés:

Első fejezet: Hétköznapi furcsaságok

Átlagos, hétköznapi dolgok sokaságával kellett bajlódnom még ott voltam. Itt van pl a mosás. "Nincs mosógépem drága!" hangzott a kedves szájából. Hát akkor nincs mese, irány a Central park, felveszem az összes szennyest magamra és úszom egyet az egyik tóban... Hosszas győzködés után beláttam, hogy a szomszéd házban lévő mosoda sokkal közelebb van és egy kosárba is levihetem a ruháimat. Háromféle nagyságú gép van. A kicsikben többnyire fehérneműt mosnak, de a legnagyobba szerintem egy komplett franciaágy is beférne. Az amerikaiak mindent kiszámolnak és arra a következtetésre jutottak, hogy egy háromfős családnak nem éri meg a mosógép, de egy négyfősnek már bűn lenne mosodába járni. Mindenesetre furcsa érzés volt mindenki előtt kipakolni a szennyesem, bár látszólag rajtam kívül ez senkit nem érdekelt.
   Másik furcsa dolog az ablak. Filmekből már ismerős lehet. Nem nyílnak, hanem le, föl tudod tologatni őket. Sokat gondolkodtam rajta, hogy miért is jó ez. Hát azért mert nyugodtan telepakolhatod virágokkal az ablakpárkányt, s nem kell lepakolni őket, ha ablakot szeretnél nyitni, de az igazi okot a légkondiban látom. Természetesen minden ház minden szobájában van légkondi, de nem csak a házak, hanem az üzletek, metrókocsik, buszok, mindegyikében. És természetesen nem csak dísznek vannak ott hanem működtetik is őket. Na az ablakhoz visszakanyarodva, vásárolsz egy légkondit, feltolod az ablakot, leteszed a párkányra, visszaereszted rá az ablakot, beteszed a két oldala mellé a hozzá kapott harmonikaszerű műanyag betéteket, hogy lezárd a lyukakat s mihelyt bedugtad a 110 voltba máris indulhat a hűvös fuvallat.
   A lakásba belépve rögtön a villanykapcsoló kutatására indult a kezem. Nem találtam. A plafonra szerelt lámpából lógott egy darab zsinór és azt kellett meghúzni. Eme tapasztalattal léptem be a következő szobába ahol rögtön a lámpa alá osontam, de a plafonon nem volt lámpa. Pfff. A szoba sarkaiban voltak apró irányítható fényű lámpák melyek többnyire a plafont világították, s az onnan visszavert fény egész kellemes hangulatot adott a helynek. A lámpák mindegyikének külön kapcsolója volt a hátán. Nagy izgalommal léptem be a hálószobába. Körbenéztem. Csak a plafonon volt lámpa de nem lógott ki belőle semmi. Hmmm na most mi van. Ilyenkor az ember hajlamos túlkomplikálni a gondolkodását és nem veszi észre az ajtó melletti tök hagyományos villanykapcsolót. Ezek után már nem érhet több meglepetés e téren, gondoltam mindaddig míg a kedvesem megkért rá, hogy kapcsoljam már fel az éjjeliszekrényen lévő kis éjjelilámpákat. Nagyon szép kis darab volt, fém talp, helyes kis ernyővel, ám kapcsolónak nyomát se látni. Ilyenkor egy férfiember is elgondolkodik rajta, hogy elkezdjen-e sírni, főleg, ha elektronikai műszerész a szakmája. Inkább a bamba nézést választottam, s kedvesem útmutatását. Csak érj hozzá a fémtalphoz, és most még egyszer. Látod, egyre erősebben világít. Negyedszeri hozzáérésre kapcsol ki. Elalvás előtt még azon gondolkodtam, hogy másnap első dolgom lesz egy zseblámpa beszerzése...
   A WC pedig a szívbajt hozta rám. Ha megnyomod a mögötte lévő csőre szerelt kis szelepszerűséget, akkora vákuummal húzza le a cuccost a mélybe, hogy igen csak erősen kell küzdened, hogy ki ne szedje a WC kefét a kezedből, s csak aztán jön az öblítés. Hozzáteszem mindezt olyan hanghatások kíséretében, hogy kedved támad visszaülni kicsit a kagylóra, ha másért nem is, csak hogy kipihend az izgalmakat.
   Nagyon tetszett, hogy az összes TV adást feliratozzák. Pont azt olvasod a képernyőn amit a hangszórón hallasz. Sőt! Néhány gyöngyszem: A főszereplő kimegy a képből és hallod, hogy becsukódik mögötte az ajtó. S már is jön a felirat: "door knock", vagy épp nem történik semmi, de a zenéből ítélve sejted, hogy mi következhet, s ismét egy felirattal lepnek meg: "dramatic music". Egyébként remekül segíti az angol kiejtés tanulását.
   Egyik reggel csőtörés volt az utcasarkon. Elég nagy forgalmú út. Jöttek a munkások, kiásták a csövet, a földet teherautóra rakták és elszállították. Mire kicserélték a csövet besötétedett. Hoztak egy hatalmas vaslemezt és a gödör fölé rögzítették. Simán át tudtak rajta menni az autók. Másnap visszajöttek, vaslemezt elvitték, földet visszahozták betemették a gödröt, leaszfaltozták, majd kijavították a gyalogátkelő és a kanyarodó sáv felfestését eme területen. De ezt is csak a magyar ember furcsállja.