Ezer éve történt Hollandiában, a kerékpárok őshazájában... Dénes felvételéről eszembejutott és megkerestem. Kiss Noéminek válaszolva a "klasszikus gépes önarcképes" portrém alatt tett megjegyzésére.

Kedves Tamás, két disznó a kommunikációért a többiekkel. A video jól indul, de nincs lezárva az üzenet, erre mindig kell ügyelni. (szőke) értékelés:

Édes drága múlt
Kedvenc tárgyam, nos nem a mivoltáért, mert sajnos már nem tölti be a szerepét, bár szívesen hallgatnék rajta arhív felvételeket. Ha ránézek, eszembe jutnak a nagyszüleim, hogy vajon milyenek lehettek az akkori évek, amikor az a rádió szólt... hiányoznak a nagyszüleim, a gyerkkorom...

Kedves Boglárka, ezt a képet azért értékeljük kissé máshogy, a hozzá fűződő szövegi meghatározással, mert az nagyon őszintén vall és hozzáad a tárgyfotóhoz. Az Estiskola kezdeti szakaszában azt mondtuk, hogy az alkotásokat nem egymáshoz viszonyítva, hanem az alkotóhoz, annak személyiségéhez mérjük. Itt a Zsolttal együtt azt tartjuk fontosnak, hogy a barátom kategóriában létrejött egy elvonatkoztatás, szimbolikussá válik az egyszerű tárgyfotó, és bár ha ez a kép egy kiállításon szöveg nélkül szerepelne, nem lenne teljességgel értelmezhető, mégis úgy gondoljuk, hogy az itt jó ideje működő személyes és intim közegben őszinte és szomorú a vallomás, ami a kép kapcsán elérkezett hozzánk. Ez természetesen azt is jelenti, hogy ettől egyedi és az alkotóra jellemő ez a házi feladat. Úgyhogy itt a kettő disznót nem a kompozíció, hanem az egésznek a teljes üzenete miatt szeretnénk megadni. (hegyi-szőke)
értékelés:

Barátos szorgalmi csendélettel körítve, Andrea sminkel, miközben szép.

Egy új értékelési forma, amit most próbálunk ki, és ha beválik, akkor némely képet így fogunk elemezni, főképp azokat, ahol egyszerűbb a meglátásainkat ebben a formában elmagyarázni, mint leírni. értékelés:

csendélet
Nem szándékosan megtervezett kompozíció. Megláttam, és megörökítettem. Egyébként meg a víz a mindenem.

Kedves Boglárka, a 40-es 50-es évek jutnak az eszünkbe, nagyon szép és elgondolkodtató képet küldtél. A borvizes üvegnek más a matériája és az üveg szürkéi nem lehetnek azonos értékűek a falon vetett árnyékkal, mert az egyik az előtér, a másik a háttér. Ráadásul ha a középtónusokkal játszol, akkor az üveg sokkal anyagszerűbb lehetne. Többször előfordul, hogy arra hivatkoztok, hogy nem beállított egy kép, hanem így találtátok. De ez ritkán jó érv, mert a fényképész, filmes a világot nem csak leképezi, hanem a maga képére formálja is. Ezért még akkor is kell törődni a tónusokkal, elrendezéssel, ha az alap beállítást úgy találod valahol. (szőke)
értékelés:

a kutyától származunk
Vackor vendégségben nálunk... AnnaSára kutyaszerelme.

Kedves Dénes, a két képből ezt tettem fel, úgy érzem, ez többet kifejez a gyerek-kutya kapcsolatból. Ami miatt mégis azt kell mondjam, hogy ez most egy disznósra sikerült, az két fő dolog, egyrészt a kompozíció, másrészt a világítás. Dől a horizont, vágtad a modelleket karnál úgy, hogy az nem jó érzés, és a kutya előtti műhamburgernek nincs a másik térfélen ellenpontja - na nem szájbarágósan, de akár a gyerek lábánál valami hasonló elmozdító képi játék elfért volna. Tudom, hogy nem egyszerű állatot fényképezni, de megéri a ráfordítást. Nem lehet "olcsón" megúszni. A másik kérdés a vaku. Egyrészt én nem szeretem azt, ha védekezésre képtelen állatra vakuznak, még oldalról se, másrészt a telibe vakuzással a világos konyhakő túlvilágítja az előteret, miközben a vaku fénye a háttérben már elhal. Szóval összegezve az ötlet jó, de a kivitelezés nem déneses eléggé. (hegyi)
értékelés:

Barát kép
A képen egyik legkedvesebb barátom látható, amikor épp egy vonat fülkéjében hegedült, csak nekem :). Ebből a képből később plakát is készült az egyik koncertjére. Szeretem a hegedű hangját, a zenét...

Kedves Boglárka, ez a kép is szépen van világítva, de ahhoz, hogy három disznós legyen, apró dolgokra még oda kellene figyelni. Egyrészt a modell füle nagyon erősen meg van világítva, ezt utólagosan is lehet korrigálni. Másrészt a kép bal oldalán a fül melletti fekete sáv nem szükséges, mivel sem súlyozásában, sem információjában nem ad hozzá a kompozícióhoz. (szőke)
értékelés:

Önképek - Költözés
Önképek - Költözés

Kedves Ági, első ránézésre az 1974 és 1984 közötti Mozgó Világ című újság fotós hangulatát idézi ez a két kép. Arra emlékszem, hogy annak idején azért szerettem ezt az újságot, a benne lévő írásokat és azokat a fekete-fehér fotókat, mert mindig olyan valóságosaknak tűntek, mindig olyat lehetett bennük látni, olvasni, amit olyan őszintén másutt – Nők Lapja, Új Tükör, Magyar Ifjúság – nem. Sokszor azok a képek is a vágyról, a szomorúságról, az egyedüllétről, az esendőségről szóltak. Sebezhetően, de őszintén. Ezek a képek ezért jók, két kép összesen 5 disznó. (szőke)
értékelés:

Egész alakos portré rólam
Nagyon de nagyon szeretek fotózni hasonló strukturális elemeket, tükröződéseket...

Kedves Boglárka! Nagyon jó a ritmusa, drámaisága a képnek, szeretnénk figyelmetekbe ajánlani Balla Demeter aktjait és csendéleteit, ahol szintén nagy szerepe van a fény-árnyék játéknak. Formailag nem találtunk magyarázatot arra, hogy a fejtetőd miért vágtad le. (szőke)
értékelés:

Hát ez a találka nem volt semmi! Egy nagy csoportosulás kellős közepén állítottam be, ahol András bőszen magyarázta Ági képének jósági tényezőit. Mindeközben Márk és Ákos valami furcsa breaktáncszerű lépésekkel szórakoztatták magukat a hátsó sorban. Ezután mindenki leült és azt néztük, hogy Ági tudja-e követni a saját hajának mozgását. Ügyes lány ez az Ági, elég jól követi a haját, szépen le tudta foglalni mindenki figyelmét. Még azt sem vettük észre, amikor Attila elbújt a székek mögé. Nekem egy kicsit gyanús lett, hogy a kutyák tolatva közlekednek a kertben, de úgy gondoltam, hogy ha senki sem említi meg, akkor én is inkább csendben maradok. Közben András ismét átvette a szót és próbálta papírlapokkal eltakarni a kertben talált monitort, de a lapok kicsiknek bizonyultak, akármerről is próbálta. Közben Márk békésen és nevetve üldögélt a kis kertiszéken, de amikor meglátta, hogy épp felé irányítom a kamerát hirtelen elkomorodott és odahívta a kutyát, aki viszont odajött, mert okos kutya, de nem nézett Márkra, mert nem akarta őt látni ilyen komoran. Közben kiderült, hogy a kutyát se érdekli már a talált monitor és Ákos úgy döntött, hogy beviszi a házba, minden alkatrészével együtt. Én meg úgy döntöttem, hogy leadom neki a drótot, de Ákos azt mondta, hogy inkább a kutyával beszéljem meg. Megbeszéltem vele. Kicsit később Ági talált a szemetesben egy csokis papírt, mert látta, hogy az egyik kutyának tiszta csokis a nyelve és odaadta neki, hogy törölje bele a papírba. Valószínűleg ez nem tetszhetett Noéminek, mert hirtelen fogta magát, haját a szemébe lökte és hazament. Ági viszont egyre jobban érezte magát, mert bekente az arcomat egy kis rúzssal, majd az egészet letörölte a szájával, aztán összecsókolgatta még a pedellust is, meg Andrást is, és aztán fogta magát és Krisztával együtt elindult a kapu felé, mert látták, hogy a másik Kriszta nyitja nekik kifelé. Én meg nagy bánatomban, hogy Ági elment, nekiálltam teletölteni a csokipapírokat a számban lévő csokival, hogy megetethessem vele az egyik, folyton tolató kutyát, aki le sem vette a szemét eme műveletemről. Aztán elcsendesedett a légkör és szolíd beszélgetésbe kezdtünk és folyattuk azt mindaddig még haza nem tolattam. Nem hiszed el, hogy pontosan így történt? Nézd meg a filmemet!

A pedellus megjegyzése: a film egyharmadánál jól látható Szőke lábmunkája is, ami annak köszönhető, hogy a találkozó előtt röviddel abbahagyta a dohányzást - és ez azóta is tart. Mármint az abbahagyás. Tamás pedig képeket is készített, amit a honlapján lehet megnézni.

Szinte természetes volt, hogy a találkozó előtti indulás nem lesz egyszerűen kivitelezett, lassú tánc. András viszonylag előbb érkezett, hogy az értékelésekkel is haladjunk - Márk is odatalált hozzánk Szentmihályra, így rövid betekintést láthatott az "így élünk mi az Estiskolában" élőképes, sajáthangos werkfilmbe. Aztán sitty-sutty, fitty-futty autóba ültünk és irány Ákosék háza. Hála iGo-nak, idő előtt odaértünk. Ákos nyitott ajtót, valóban, mintha kísértetet látna, olyan fejjel nézett ránk, mintha nem is arra a napra lett volna megbeszélve a találkozó. Mint beszámolójából kiderül, álomvilágban volt még akkor.

   Kert, jó idő, kutyák és anyuka terített asztala fogadott minket érkezésünk után. Lassan pörgött fel a beszélgetés, de ahogy szállingóztak az Estiskola tagok, úgy találtunk egyre inkább rá arra az útra, ami végül a képek értékeléséig vezetett. Szerencsére vendéglátónk gondoskodott komputerről is, így a kéznél lévő fényképezőgépek kártyáiról nézhettünk és elemezhettünk munkákat, amiket itt a titkárságon sorra megmutatunk majd. Sajnos 8 körül el kellett indulnunk vissza a városba, Márkot a hónunk alá csapva, egy-egy sült hússal a kezünkben elrobogtunk. Hazafelé Márk még önmagához képest is szótlan volt, talán a tanári kar, vagy a sebesség letetett az ok... Ákos, köszönjük a vendéglátást, édesanyád finomságait és törődését, és a részvételt is, mindenkinek, aki ott volt. Ősztől igyekszünk rendszeressé tenni ezeket a találkozókat. Utóirat: várjuk a többiek beszámolóját is, akár írásban, akár képben, filmben.

az Estiskolások második, 2007. júniusi találkozójáról
Azt ígértem, hogy a kezdési időpont előtt már egy órával otthon leszek, és várom az osztálytársakat, hogy kényelmesen összegyűlhessünk délután ötre. De a legnagyobb kihívás talán az volt, hogy én hazaérjek addigra. Végül bőven sikerült, sőt a négy óra már a fotelben szundikálva ért. Vajon hányan jönnek el végül?
   Úgy negyed öt körül hárman érkeztek sétálva a házunk elé az utcán. Csak rövid időre pillantottam ki, de egyikükben mintha Kovács Tamást véltem volna felfedezni. Lefutottam a kapuhoz, kinyitottam, és nagyon meglepődtem, hogy mekkorát tévedtem: Márk állt ott, valamint a pedellus és az osztályfőnök. András rá is kérdezett: „Mi baj van?” Én mentegetőztem hogy semmi, de nem tágított. Sőt, sikerült úgy zavarba hoznia, hogy még azóta is eszembe jut néha... Na ilyen volt az első személyes találkozásom a tanári karral.
   Végül mégiscsak elhitték, hogy bejöhetnek, és leültünk a kertbe. A pedellus előzetesen azt kérte, hogy ne készüljünk vendégvárósan. Úgyhogy csak némi innivaló és nasi került a kerti asztalra. A várakozás ritkás beszélgetéssekkel telt.
   Legelőször az estiskola alapelveiről, létrejöttéről, céljairól, tagjairól, forgalmáról esett pár szó. Mindez teljesen kötetlen, strukturálatlan társalgás közepette. Aztán a legutóbb a szertárba felkerült videók kapcsán elkanyarodtunk az aranymetszés témájához, és a Fibonacci számsorozathoz. András ennek lényegéről kezdett nagy beleéléssel magyarázni, majd rajzos vázlatokkal is illusztrálni. Eközben alakult ki a végleges létszám.
   A magam részéről nagyon örültem, hogy végül szinte mindenki eljött, és senki sem panaszkodott arra, hogy nehezen talált el hozzánk. Mivel kinyomtatott képeket senki sem hozott magával, kitettünk az egyik asztalra egy PC-t, és néhány osztálytársunk frissen elkattintott, vagy CD-n magával hozott képeit kezdtük elemezgetni. András szerette volna, ha nem csak a saját hangját hallja, hanem alkalma nyílik megismerni, hogy Mi mire gondolunk a képek láttán, hogy mit tartunk jónak, és mit kevésbé szerencsésnek. Kíváncsi volt, hogy mi az, amit észreveszünk, mi az, amit nem, és hogy hogyan fogadjuk be egymás gondolatait.
   Megnéztük például Tamás friss képeit, Dénes hozott és friss fotóit, valamint Ági tematikus fotósorozatát. A vélemények között pedig volt határozott és bátortalan, „másként csinálnám” és „pont így a jó” egyaránt.
   A tantestületnek este nyolc órakor sajnos mindenképpen tovább kellett indulni, így még sötétedés előtt az utolsó diák is elhagyta a kerti osztálytermet.

Ákos

Ui.: Örülök, hogy a vendégeink voltatok, a hely bármikor máskor is a rendelkezésetekre áll. Az ilyen találkozókat talán akkor használnánk ki a legjobban, ha mindannyiunk egy-egy nehéznek szánt, és egységes feladat megoldását vagy megoldásait (fotóit, videóit) hozná magával.

Megintcsak jó étvágyat! Ez a vágyleckesor egy filmes darabja... az idézet Weöres Sándor: Három vízszintes, egy függőleges, a Zene Folkestra-Palya Bea... a Porrrrrrrtugál c. filmzene... (sajna magát a filmet eddig nem sikerült megszerezni)

Kedves Dénes, négy disznóra értékeltem a munkád, (de ebből nem csinálunk rendszert), elsősorban azért, mert nagyon jó a dramaturgiája, váratlan is, mert bár azt hiszi a néző, hogy felkészült a befőttesüveggel az angyalfogásra, mégis nagyon jó az öniróniája, hisz a nézőket fogja be az alkotó, de mégiscsak sokkoló, ahogyan a befőttesüveget az optikához illeszti és közben halljuk a zörgő üveg hangjait. Talán csak annyi megjegyzésem lenne, hogy a film végénél indokolatlanul hosszú a csend és esetleg javaslat, hogy a csendet néha valami háttér atmoszférával erőteljesebbé lehet változtatni, éppen azért, mert a csend sem önmagától félelmetes, hanem a külvilágtól való elzártság miatt, amely sokszor finoman, messziről érzékelhető. Jóleső érzés látni az utolsó snitteknél, hogy az angyalbefőtt mellett Umberto Eco könyve látható. (szőke) értékelés:

Fel! Támadás!
Hátha ez egy kicsit jobb arc nélküli portré lesz rólam, mint az előző. Igyekeztem földet, vizet, levegőt és magamat egyszerre megmutatni, egy szinte láthatatlan, gyönyörű környezetben!

Kedves Norbert, itt én első ránézésre tulajdonképpen egy Che Guevara fiatalkori, belvízvédelmi építőtáborban való részvételét dokumentáló kép, és a szentesi Marx téren a nyolcvanas évekig látható munkásmozgalmi csoport keveredését látom, lásd Berény Róbert korabeli plakátját. Ide kapcsolható még Márk korábbi leckéje is. Azonban mivel egy beállított képről beszélünk, talán a kép alsó részén lévő vízbe lógó kis fadarabot, ami a hónalj árnyékába szúródik bele, azt kivenném, és ezáltal a tükröződés tisztázottabbá válna. Volt köztünk egy kis vita a Pedellussal, de én fontosnak találom a fölső részen lévő elsüllyedt üveget (szerintem az bot - mondja a pedellus), ez ritmizálja és szögezi falra a képet. A fejlődést sem hagyhatjuk szó nélkül. (szőke)
értékelés:

vágy
Az angyalcsendélet továbbgondolása... valójában az orsi kitette az ablakba száradni a szandimat... alkalom szüli az angyalt.

Ez egy három disznós kép Dénes, és akik ott voltak az első teadélutánon, azok tudják, hogy Dénes sokat dolgozott ezzel a feladattal, és vegyük észre, hogy az angyal bele van téve abba a szandiba, és ezt mindenképp 3 disznóval értékelném, már csak azért is, mert az a szandál van a képen, ami sok minden átélt, amiben Dénes ott volt a találkozón. (szőke)
értékelés:

etetés
drótszerelem
batmanszoba

Kedves Dénes, köszönjük a beszámolót, ha van bővebb információ is erről az utazásról és művésztelepről, akkor írd le kérlek és küldd el nekünk, hogy feltehessük ide. (szőke)